Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-317

317. országos ülés 1903 Julius 25-én, szombalon. 47 más eredményre nem juthatok, mint hogy a magyar hadsereg nyelvévé a németet az osztrák császár és nem a magyar király tette. Hogy pedig a magyar hadsereg szolgálati és vezérieti nyelve a magyar legyen, ezt követeli a magyar közjog, a két állam közti paritás, az osztó igazság és a jogrészesedés. Makkai Zsigmond: Meg a székely becsület is! Mukits Simon: De a t. kormány még kilátásba sem helyezi, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a szerinti összes hadseregnek kiegészitő magyar részében a szolgálati és vezérleti nyelv a magyar legyen, s a t. kormányelnök ur sem tett kijelentést arra nézve, hogy a nemzeti nyelvnek, a nemzeti zászlónak és jelvénynek jogát a véderó'törvény általános revíziója alkalmával érvényesíteni fogja és a katonai szolgálati időt két esztendőre szállíttatja le. Makkai Zsigmond: Elnök ur, nem vagyunk negyvenen! Mukits Simon: Örvendetes jelenség azonban, hogy a t. túloldal padsoraiból a magyar nyelv joga mellett is hallottunk beszédet elhangozni. Nevezetesen a ház mélyen t. elnöke, gr. Apponyi Albert megemlékezvén a magyar nyelv jogáról, a következő emlékezetes nyilatkozatot tette (olvassa): »Hogy a magyar csapatoknál a szolgálatban és vezényletben a magyar nyelv érvényesüljön, olyan követelménynek tartom, a melynek előbb-utóbb érvényesülnie kell.« Szebb bizonyítéka a függetlenségi és 48-as párt küzdelme eredményének nincs is, nem is lehet, mint a magyar közélet ezen kiváló alakjának ebben a nemzeti szellemben és értelemben való megnyilatkozása, (ügy van! a szélsőbal-oldalon.) mint hogy a kormány padjain is figyelembe vétetik az a nemzeti jog, a melynek érvényesülése a hadsereg szervezetében követeltetik. (ügy van! a szélsobaloläalon.) Bármily nagy tisztelettel legyek is azonban a ház mélyen t. elnökének hazafias önzetlensége, s kiváló államférfiúi tulajdonságai iránt, nem érthetek vele egyet abban, hogy akkor, a mikor a nemzeti kötelesség teljesítéséről van szó, — mert a nyelv kérdése, a nyelv joga, mint minden közjogi természetű jog, nemcsak jog, hanem kötelesség is, (ügy van! a szélsobaloläalon.) miért halasztassék el három hónapra, mikor ennek megoldását igen szépen hozta javaslatba Ugron Gábor érdemes képviselőtársunk, mikor azzal az inditványnyal lépett fel, hogy ez törvénybe iktattassák. Elég egy paragrafus is arra, hogy a mint 1868-ban az ujonczmegajánlást az országgyűlés feltételhez kötötte, ugy köttessék az ujonczmegajánlás most ahhoz a feltételhez, hogy a nemzeti nyelv, a nemzeti zászló és a nemzeti jelvény joga az őszre beterjesztendő véderő törvényjavaslat revíziója alkalmával érvényesülni fog. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek feltételezése mellett ajánltassék, illetőleg szavaztassák meg az ujonczlétszám. Nessi Pál: Hol vannak az ószeresek ? Kivándoroltak ? (Derültség.) Mukits Simon: T. képviselőház! Az én csekélységem vélekedése szerint, ha a t. miniszterelnök ur az 1867: XII. törvényczikket nemzeti szellemben, nemzeti értelemben akarta programmja alapjául venni , akkor programmjának ez a pontja ebben az értelemben valósítandó is meg. De ép az ellenkezőről vagyok meggyőződve, nevezetesen arról, hogy az 1867: XII. t.-cz. 11. §-ának érvényesítése, joghatálya és talán kiterjesztése is, nem nemzeti érdekből, nem nemzeti szellemből vétetik foganatba, hanem dinasztikus érdekből, az osztrák katonai diktatúra érdekének érvényesítése czéljából. Nessi Pál: Csonka a parlament, nincsenek itt az ószeresek! Hol vannak ? Makkai Zsigmond: Az uj-vásártéren! (Derültség.) Borbély György: Hol van Kossuth Ferencz és hol vannak a többiek? Be nem jelentett szabadságok ! Mukits Simon: Tiszta meggyőződésében vagyok annak . . . Nessi Pál: Az jól megérdemelt pihenés! Az ószeresek semmit sem csináltak nyolcz hónap óta. Mukits Simon: . . . hogy ha a miniszterelnök ur ő Felségét felvilágosítaná arról, hogy a magyar hadseregnek, mint a közös hadsereg kiegészitő részének nyelvét németté nem teheti; ha a t. kormány olyan irányú előterjesztést tenne ő Felségének, hogy a nemzet eddigelé csak lojalitásból tűrte, hogy a hadsereg nyelvéül, felségjoga alapján, a német állapíttassák meg, most azonban jogához ragaszkodva és kötelességét teljesítve követeli nyelvének jogát a hadsereg szervezetében is; ha a kormány felvilágosítaná ő Felségét arról, vagy inkább előterjesztést tenne abban az irányban, hogy a nemzeti nyelv a nemzetnek természeti törvényén alapuló elidegeníthetetlen joga: én meg vagyok arról győződve, hogy ő Felsége, a mi királyunk, alkotmányos érzületében módot és alkalmat keresne arra, hogy a magyar nyelv joga a hadsereg szervezetében is érvényesíttessék. Hogy ilyen irányú előterjesztések ő Felségének még sem tétetnek, annak okát államférfiaink túlhajtott lojalitásában ^találom. (Igaz! ügy van ! a szélsobaloläalon,) És mivel az általam munkabeosztás bejelentésének nevezett bemutatkozó programmban nem találom annak megemlítését, hogy ő Felségéhez ilyen előterjesztések tétetni fognak, azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól: tett-e ilyen előterjesztést, vagy ha nem, miért nem tett, illetőleg óhajt- c tenni? (Helyeslés a szélsobaloläalon.) Különben erre vonatkozólag majd egy határozati javaslatot terjesztek elő. (Helyeslés a szélsobaloläalon.) A kormányelnök urnak az 1899 : XXX. t.-czikkre vonatkozólag tett kijelentésében is