Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-316
316. országos ülés 1903 Julius 2í-én, pénteken. 37 oldal szónokai is kifejtették előttünk, hogy mily rettenetes gazdasági károkat okoz az, hogjha mi most nem mehetünk el nyaralni az ujonczok és az indemnitás megszavazása után. Elismerem, t. ház, hogy a közjogi politikai, közjogi kérdéseknek folytonos előtérbe helyezése nem szolgál a nemzeti gazdaság javára. De mi következik ebből? Az-e, a mit a t. szabadelvű párt következtet, az-e, hogy ezt a kérdést most elejtsük és azután újra felvegyük? Az-e, hogy a közjogi kérdések, a közjogi konfliktusok soha meg ne oldassanak, (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ezt a nemzetet örökké nyugtalanítsák? Hiszen ennek a nemzetnek a sorsa hasonlít egy oly férfiú sorsához, a ki örökké becsületbeli ügyeivel van elfoglalva és ezért nem kereshet családjának kenyeret. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloläalon) Ennek a nemzetnek becsületbeli kérdése az, mely a magyar vezényszónak követelésében kulminál, a mi tulajdonképen primitiv kérdés, mert hiszen hogy a közös hadsereg magyar részében a magyar nyelvnek kell érvényesülnie, ez a természetes ösztön és józan ész szava és követelése. (TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Ezt a primitiv nemzeti becsületbeli kérdést el kell intézkednünk végre valahára, épen azért, hogy áttérhessünk a termékeny ^ nemzeti, társadalmi és gazdasági munkára. (Élénk helyeslés és taps a szélsöbaloläalon.) Azért veszek részt tehát szívvellélekkel ebben a küzdelemben, melyet a közjogi ellenzék folytat, mert ez a közjogi párt, a függetlenségi és 48-as párt, ha ellenzéki érdekszempontokat tekintene, akkor nem sietne a közjogi kérdések megoldásával. Mert hiszen minél inkább oldatik meg egy párt programmjának tartalma, annál nehezebb annak a pártnak a fenmaradása, mert uj és uj kérdések tolulnak előtérbe. Ez a párt a maga becsületességét épen azzal bizonyítja be, hogy most akarja megvalósítani a magyar vezényszó kérdését, most akar megnyugvást adni a nemzetnek, hogy áttérhessünk azután a termékeny társadalmi és gazdasági reformoknak munkájára. (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) Emiitették a másik oldalról gúnyosan, Eosenberg Gyula t. képviselőtársam, a ki külünben nincs jelen, egy közbeszólás alakjában is gúnyolódott báró Kaas Ivor beszéde alatt azon, hogy az ellenzéknek küzdőtábora különböző nézetű, különböző világnézletü férfiakból alakult. Vészi József: Odaát szép egység van! (Derültség a bal- és a szélsöbaloläalon.) Vázsonyi Vilmos: Azt hiszem, hogy ebből ép az ellenkezője következik annak, a mit következtetni akar. Épen az, hogy különböző társadalmi felfogású férfiak, ^különböző gazdasági, különböző társadalmi programmot valló férfiak, a kik között egyébként semmiféle politikai közösség nincs, ebben a kérdésben egyetértenek, ez mutatja, hogy nem szubtilis kérdésről, hanem az alkotmány és a nemzeti becsület primitiv kérdéséről van szó. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) T. ház! A mint már emiitettem, ezen kabinetnek puszta megjelenése azt a csodálatos átalakulást létesítette az elmékben, hogy kezdtek beszélni az abszolutizmusról mint végső lehetőségről. Még gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk is, a kinek erős alkotmányjogi és nemzeti érzését nem kívánja senki sem kétségbe vonni, magam sem, ezen minisztérium megjelenésének hatása alatt az abszolutizmusról mint lehetőségről megemlékezett. (Ellenmondás jobbfelöl.) Megemlékezett, azt mondván beszédének befejezése alkalmával, hogy gyáva az, a ki az abszolutizmustól fél egyénileg, de igenis a nemzet érdekében kell és szabad attól félni. (ÉelkiálMsok jobbfelöl: Mezőssy mondta!) Ha az abszolutizmusról mint eshetőségről nincs szó, azt hiszem, hogy oly fényes és logikus elme, mint gróf Apponyi Albert, ezt a tételt nem is állította volna fel beszédében. T. ház! Csodálatos átalakulással állunk szemben. Az 1889-iki véd erőmozgalom alkalmából a bécsi katonai körök egy jelszót röpítettek világgá, mikor meg akarták csinálni a védrendszernek ischli klauzuláját: Wir brauchen keine Armee auf Kündigung. Azóta egy más jelszó röpül felénk, a mely azt mondja: Wir brauchen eine Constitution auf Kündigung. A hadsereg felmondásra nem kellett, de igenis kell alkományosság felmondásra. T. ház ! A junkereknek az a mondása: »Und den Kaiser abszolút, wenn er unseren Willen thut«. Osodálátosképen most átalakult és most Bécs felől az a teória hangzik felénk: Constitution aueh gut, wenn sie unseren Willen thut. (Taps a baloldalon.) Csak felmondásra akarnak elfogadni alkotmányosságot és ijesztgetnek, rémítgetnek minket az abszolutizmussal. Megmondom, t. ház, hogy miért nem kell ettől megijedni. Mert sokkal kényelmesebb az alkotmány formájába bujtatott abszolutizmus, sokkal kevesebb erkölcsi felelőséggel jár, mint a nyilt abszolutizmus. Az abszolút monarchák a történelem és a kortársak ítélőszéke előtt erkölcsileg felelnek és ezért soktól visszariadnak, a mitől alkotmányos minisztereik fedezete mellett, néha azoknak tanácsára és besugására, nem riadnak vissza. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Én nem félek attól, hogy ezt a legkényelmesebb alkotmányrendszert, az államosított szabadelvű párttal való kormányzást (Derültség és taps a bal- és a szélsöbaloläalon.) felváltanák a nyilt abszolutizmussal, a mikor a koronának kellene •viselni az erkölcsi felelőséget, és nem a kipróbált szabadelvű pártnak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mi, a kik itt az ellenzéken küzdünk, igazat adunk azoknak, a kik azt mondják, hogy mi nem vagyunk komoly állambölcsek, bár az igaz, hogy nagyon könnyű állambölcsnek lenni Magyarországon. Molnár Jenő: Csak hallgatni kell! (Derültség.)
