Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-316
34 316. országos ülés 1903 Julius 2í-én, pénteken. dalon.) Hát azzal becsültessük meg velük az alkotmányt, azzal szerettessük meg Telük a szabadságot és azzal teremtsük meg a legnagyobb közösügyet Horvátország és Magyarország között : a szabadságszeretet és az alkotmányvédelem közösügyét, (Elénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) hogy Horvátország polgárait megfosztjuk az alkotmányos létnek minden biztositékától és minden kedvezményétől ? / (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Éti azt hiszem, ez lehet osztrák érdek, ez lehet abszolutista érdek, a mely mindig az volt, hogy az egyik nemzet a másik ellen uszittassék, adivide et impera elve, (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) de nem lehet magyar érdek, mert én azt mondom, — és azt hiszem, minden magyarul érző igazat fog adni nekem — hogy nincs magyar érdek, a mely ellentétes volna az alkotmánynyal és a szabadsággal. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) T. ház! Azt mondottam, hogy a milyen rideg, a milyen kérlelhetetlen volt Horvátország belső országos autonómiájának rendjében báni kormányzata alatt a t. miniszterelnök ur, époly lecsuszamlás mutatkozott a magyar-horvát közösügyek területén. Ezt pedig mivel bizonyíthatnám jobban, mint hogyha felolvasom Tomasics t. miniszter ur beszédének azon részeit, a melyek nem képeznek szerencsés vagy nem szerencsés frazeológiát, hanem a melyek tételes kívánalmakat foglalnak magukban, a miket tehát elcsavarni nem lebet. Tomasics t. miniszter ur 1903. május hó 14-én tartott beszédében többek közt ezeket mondotta (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : » Attól a naptól fogva, a mikor a kiegyezés, tudniillik a magyar-horvát kiegyezés pontról-pontra mindenben világosan, tisztán és becsületesen lesz megtartva, esküt teszünk rá, hogy soha Horvátországban se Bécsnek a keze, se másnak a keze fel nem lesz találkató«. Mit mond tehát a t. horvát miniszter ur? Azt mondja, hogy a horvát kiegyezés nincs mindenben világosan, nincs tisztán és nincs becsületesen megtartva. Azt kérdem én tehát a t. miniszterelnök úrtól, mint a kabinet fejétől, — hiszen Tomasics miniszter ur ma a magyar kormány tagja, — vájjon a miniszter urnak ezt a nyilatkozatát, hogy tudniillik a magyar-horvát kiegyezés nincs tisztán, nincs világosan, nincs becsületesen végrehajtva, osztja-e, igen vagy nem ? És lehet-e szerinte a magyar kabinetnek tagja az, a ki ezt állítja? (Zaj és mozgás a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Lehetetlenség !) Olay Lajos: Ez összeférhetlenség! Bejelentem az összeférhetlenséget! (TJgy van! a szélsobaloldalon. Derültség jobbról.) Molnár Jenő: Az ilyen még magyar vasúti bakter sem lehet, nem miniszter! Vázsonyi Vilmos: Ez nem szerencsés vagy szerencsétlen frázis, ez határozott kijelentés, a melyre csak igennel vagy nemmel lehet felelni. Ilyen nyilatkozattal valaki a magyar kabinetnek tagja nem lehet. Azt hiszem, a magyar kabinetnek abban talán szolidárisnak kell lennie, hogy Magyarország tisztán, világosan és becsületesen valósítja meg a magyar-horvát kiegyezést. Horvát mondhatja azt, hogy ez nincs igy, de magyar kabinet nem mondhatja. (Ugy van! balfelől.) De volt a t. horvát miniszter urnak egy másik nyilatkozata is, a melyre nézve szintén bátor leszek a t. kormányelnök urat megkérdezni, vájjon ez a kabinet politikáját képviseli-e, miután épen Tomasics képviselő ur lett megbízva a horvát minisztérium vezetésével. Tomasics miniszter ur akkor mint képviselő a következőket mondotta (olvassa): »Ez a kiegyezéssel kapcsolatos hivatalos nyelv használtatik is az állami hivataloknál, például a pénzügyi igazgatás alá tartozó hatóságoknál, a posta- és távirdahatóságnál és igy tovább, de nem használtatik az állami vasutakon, hanem az államvasutakon a hivatalos nyelv a magyar. (Felkiáltások: Hála Istennek!) Ha ugy tetszik, mondhatják erre azt, hogy »hála Istennek,« de másrészt azután azt mondani, hogy mi respektáljuk Horvátország jogait és hogy Horvátország háládatlan, ez logikailag nem függ össze.« Mit mond ebben a t. jelenlegi horvát miniszter ur ? Felállítja azt a követelést, hogy Horvátország területén a magyar királyi államvasutak igazgatási és ügykezelési nyelve a magyar-horvát kiegyezés értelmében ezentúl ne magyar, hanem horvát legyen. Kérdem tehát a t, miniszterelnök úrtól, vájjon a kabinet politikája, a kabinet programmja-e az, hogy ezentúl Horvátországban a magy. kir. államvasutak igazgatási és ügykezelési nyelve a horvát legyen, és kérdem, lehet-e magyar kabinet tagj ki ezt a követelést állítja fel? Tett még egy harmadik nyilatkozatot is az akkori t. képviselő ur, a melyben azt mondotta, hogy tulaj donképen logikai összefüggés van a mi nemzeti harczunk, vagy obstrukcziónk és a horvát zavargások között. Azt mondotta ugyanis (olvassa): »Hogy ha talán ezek a katonai kérdések itt nem lettek volna behozva, bizony ezek a zavargások nem történtek volna.« Hát ez ismét egy igen érdekes nyilatkozat és nagyon illik a magyar kabinet tagjainak sorába az az általam különben egyénileg elismert, kiváló képességeinél fogva nagyra becsült férfiú — mert nem ebből a szempontból támadom — nagyon illik a magyar kabinet tagjai közé az a férfiú, a ki azt állítja, hogy az ellenzék itteni obstrukcziója és a horvát zavargások között logikai összefüggés van. De ha a logikai összefüggésnél maradt volna, elvégre ezt is lehetett volna szerencsés vagy szerencsétlen okoskodásnak minősíteni; azonban a t. horvát miniszter ur továbbment a logikánál és egész határozott
