Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-316

316.. országos ülés 1903 július 24-én, pénteken. 35 állítással állt elő, és a következőket mon­dotta (olvassa): »Á magyar birodalom keretén belül jönnek és mennek a pénzek és ezen zavar­gásoknak az okozói. Ki is fog sülni, mert az is mindenesetre ki fog sülni, hogy semminemű idegen, vagy bécsi, vagy katonai kéz nincs benne.« Tehát a magyar birodalom keretén belül jönnek és mennek a pénzek. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) Akkor, t. ház, lehetett ezt egyszerűen egy fantáziával dolgozó privát ember véleményé­nek tartani, de ma, midőn Tomasics képviselő ur a kabinet tagja, Magyarország becsülete kö­veteli azt, hogy most már, mint a kabinet tagja, feleljen arra, hogy honnan jöttek a magyar bi­rodalom keretén belül a pénzek? Kik szervez­ték Magyarország területén belül ezeket a za­vargásokat? Mondja meg ezt, vagy pedig vallja be, hogy egyszerűen légbőlkapott dolgokkal ál­lott elő. Egyik a kettő közül; vagy megmondja nekünk, mint most már a magyar kormány tagja, Magyarország becsülete érdekében, hogy kik voltak azok, a kik Magyarország keretén belül pénzeket küldtek a horvát zavargások szervezésére, vagy pedig vallja be, hogy a leve­gőbe beszél. Ha pedig ezt bevallja, akkor azt hiszem, hogy ezen tárgy komolyságánál fogva komoly férfiak körében a kabinetnek nem lehet méltó tagja. (Egy hang a szélsőbal-oldalon: Tisztázni leéli est a dolgot!) Olay Lajos: Szégyen, hogy idehozta minisz­ternek Tomasicsot! Ilyen embert miniszternek idehozni! Molnár Jenő : Ez a legnagyobb vétke! (Foly­tonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, méltóz­tassanak a szónokot meghallgatni. Vázsonyi Vilmos: A mint már mondottam, én Tomasics t. horvát miniszter ur személyét nem támadom, sőt tudom azt, hogy egyike a legkiválóbban képzett férfiaknak, de igenis táma­dom őt, mint a magyar ^kabinet tagját. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) És ha a magyar kabi­netnek a magyar-horvát ügyekben az a politi­kája, (Halljuk! Halljuk!) a melyet Tomasics képviselő ur fejtett ki, hogy a magyar-horvát kiegyezés nincs végrehajtva becsületesen, ha az a politikája, hogy a magyar-horvát ügyek terén további lecsuszamlásnak kell bekövetkezni, ha az a politikája, hogy a m. kir. államvasutak igazgatási és ügykezelési nyelve Horvátország­ban kell, hogy a horvát legyen: akkor én ezt a kabinetet a mig Tomasics képviselő ur benne ül, nem tarthatom más kabinetnek, mint nem­zetiségi kabinetnek, az első nemzetiségi kabi­netnek, mert nemzetiségi programmot vall. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Olay Lajos: Ugyanezzel a joggal Vlád Aurélt is bevehettek volna! Hiszen egyformák! Vlád Aurél és Tomasics között nincs különb­ség ! (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos: Azt mondottam, t. ház;, hogyha a megalakult kabinettel szemben a küz­delmet nem folytatjuk, nemcsak a jelenlegi obstrukezió marad eredménytelen, hanem el­veszítjük még a b. Bánffy Dezső ellen vivott első obstrukeziónak összes eredményeit is. A t. miniszterelnök urnak összes programmja a halasztás. Őszre határidőüzletet kinál nekünk, de fedezet nélkül. (Derültség a szélsöbaloldalon. Egy hang balfelöl: Ott van fedezetnek Tomasics!) Mindent őszre igér, de nem mondja meg azt, hogy ígéretének mi a tartalma. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ékes és nagy beszédében a kormányelnök urnak ezen halasztási kérelmét ugy tüntette fel, hogy ezt a halasztást a koronának kell megadni. Hát, t. ház, a koronának megadjuk ezt a halasztást, de a t. miniszterelnök urnak és a szabadelvű pártnak nem, (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) mert a t. miniszterelnök ur és a szabadelvű párt tartozik ma, holnap és minden­kor tudni azt, hogy mi a nézete és hogy mit akar. A korona meggondolhatja magát, és ha a korona nem fogja azt akarni, a mit a mi­niszterelnök ur akar, ennek egyszerű következ­ménye az lesz, hogy a miniszterelnök ur el fogja hagyni helyét. Egyáltalában nem tartom alkotmányosnak azt, hogy a koronának adandó gondolkodási idő­ről beszéljünk, mert a minisztérium arra való ugyan, hogy alkotmányosan fedezze a korona akaratát, de ez nem jelenti azt, hogy a minisz­tériumnak önálló akarata ne volna és hogy a minisztérium mindig csak azt akarná, a mit a korona akar. Hiszen szabad talán ellentétnek lenni nemcsak a kormány és a kisebbség, hanem néha a kormány és a korona között is, a mikor módjában áll a koronának a maga akaratának alkotmányos fedezésével más férfiakat bizni meg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Ez az elhalasztási kérelem előttünk nagyon gyanús színben tűnik fel, mert ez a halasztási kérelem kapcsolatos azzal, hogy mi rakjuk le összes fegyvereinket, hogy mi adjunk ki minden eszközt a- mi kezünkből és azután őszszel kezdjük el a küzdelmet sokkal súlyo­sabb helyzetben, súlyosabb helyzetben ránk nézve és súlyosabb helyzetben a nemzetre nézve. Általában, t. ház, igen gyanúsnak tartom azt, ha az u. n. legyőzött ellenfél folyton óriási apparátussal azt bizonyítja, hogy én győztem. Azon csodálatos jelenséggel állunk szemben, hogy a szabadelvű pártnak kiváló elméi sorban fel állanak és azt bizonyítgatják, hogy az ellen­zék szörnyű módon győzött. Ok azonban a győ­zelmet ugy kívánják megosztani, hogy az ellen­zéké legyen a győzelem, a miniszterelnök uré pedig minden eredmény. Az ellenzéké a győ­zelem, a diadal-érmet mindenki az ellenzéken feltűzheti a mellére, de az eredmény a kor­mányé, a mely elszedi fegyvereinket, elszedi zászlónkat, s beszolgáltatja azokat a bécsi hadi kincstárba. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt bizonyítgatták a szabadelvű pártnak 5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom