Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-316

316. országos ülés 1903 miniszterelnök ur előadott, mint mi. Azon csodálatos jelenséggel állunk ennélfogva szemben, hogy a ki pongyolában mutatkozik be valahol, kevesebbet láttat, mint a ki felöltözve teszi ezt, (Derültség balfelöl,) mert ha a t. miniszterelnök ur a szabadelvű pártban mint meghitt körben pongyolában mutatkozik be, többet kellett volna mutatnia és láttatnia, mint nekünk. Ennek daczára a szabadelvű pártban beérték azon általános, azon frappáns kijelentéssel, hogy az uj miniszterelnök ur hive az 1867 : XII. törvényezikknek és daczára annak, hogy az a pártkör, a melyben beszél, szabadelvű kör, szabadelvű is. (Derültség a szélsöbaloläalon.) Azt kérdem, t. ház, hol nyilatkozott meg tehát a többségi akarat a kormányelnök ur programmjának megfogalmazásában, hol terjesztette elébe a szabadelvű párt, a mely megadta magát, a mely vezérül elfogadta a kapituláczió pontjait, az ó* párthitlevelét aláirás czéljából. hol adott progra/mmot a szabadelvű párt és mikor terjesztette azt elfogadás czéljából a miniszterelnök ur elé? B. Kaas Ivor: Vampeticsnél! (Élénk derültség.) Vázsonyi Vilmos: Vampeticsnél, azt hiszem, legfeljebb az étlapról lehetett szó, a mi szintén fontos, de programmról nem. Olay Lajos: Az állatkert ott van a szomszédságában. (Derültség a szélsöbaloläalon.) Vázsonyi Vilmos: Azt kérdem tehát, a miniszterelnök ur programmja és a szabadelvű párt között miféle erkölcsi, szellemi és logikai kapocs van ? A szabadelvű pártból származott ez a programm ? A szabadelvű párt ezt a programmot soha meg nem beszélte, soha nem óhajtotta, sőt előbbi határozatai és nyilatkozatai homlokegyenest ellenkeznek ezzel a programmal. (Ügy van! a szélsöbaloläalon.) Többet mondok: megkérdezte-e a t. miniszterelnök ur a szabadelvű pártot, mielőtt itt a klotürt elméletileg és akadémikusán emlegette, vájjon mi a nézete a klotürről? Megkérdezte-e a miniszterelnök ur a szabadelvű pártot az 1899: XXX. t. ez. eshetőleges módosításáról ? (Ugy van! JJgy van! a szélsöbaloläalon.) Vészi József: A Kosiuth-párt értekezletén tárgyalták, de a szabadelvű-pártén nem. (Egy hang jobbfelöl : Ki az? Zajos felkiáltások a szélsöbaloläalon: Igaza van!) Vázsonyi Vilmos: T. ház! Sem a klotür, sem az 1899: XXX. t,-cz. módositása, sem általában a miniszterelnök egész programmja, még az ujonczjavaslat tárgyalásának felfüggesztése sem volt a szabadelvű párt plénuma előtt. De csodálatosnak tartom azt is, hogy a válság alatt, különösen akkor, midőn a szabadelvű pártnak nem volt már és nem volt még a korona által deszignált u. n, vezére, a szabadelvű pártnak nem jutott eszébe az az egyszerű gondolat, hogy talán tulajdonképen a lefolyt küzdelmek alatt, a lefolyt viták alatt mégis a július 34-én, pénteken. 29 szabadelvű párt állott szemben az ellenzékkel, nemcsak maga a kormány, hogy nemcsak a kormány dolga a válság elintézése, hanem a szabadelvű párté is. Nem jutott eszükbe az a furcsaság, hogy talán mégsem privát embernek kellene tárgyalnia az ellenzékkel azon kérdés felől, hogyan intéztessék el a válság, mert hiszen a t. miniszterelnök ur a »megbeszélgetósek« idejében privát ember volt, a korona bizalmi embere, de privát ember, mert közjogilag még nem volt a korona megbizottja. kabinetalakitásra még határozott felhatalmazást nem kapott. A t. szabadelvű pártnak nem jutott eszébe ezekben az időkben, hogy talán a pártok megbizottjainak kellene összejönni, talán a szabadelvű pártnak, a mely oly büszke a maga többségi akaratára, kellene békét kötni az ellenzékkel, talán a szabadelvű párt és a harezoló ellenzék volna hivatva arra, hogy a béke feltételeit megállapítsák. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) nem pedig egy privát ember, még ha a korona bizalmasa is. A szabadelvű párt azonban, a mely oly önérzetesen szokta a többségi akaratot velünk szemben kidomborítani, nem domborította ki azt kellőképen az akkor még alkudozó privát emberrel szemben és nem a koronával szemben. Vészi József: Egyáltalában nem domborított. (Ugy van ! balfelöl.) Hock János : Lapított! Vázsonyi Vilmos: Ha a pártok egyezkedtek volna egymással és megállapították volna, hogy egymással vivott küzdelmeik után milyen alapon teremtsék meg a maguk és az ország békéjét, ebben kevesebb veszedelmet látnék a paidamenti tárgyalások komolyságára és a parlamenti erkölcsökre nézve, mint hogyha a kormány tárgyal a harezoló ellenzékkel. Mert, ha a kormány tárgyal a harezoló ellenzékkel, akkor előáll az a fejetetejére állított logika, hogy itt a t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy tulajdonképen azért, hogy ő itt van, nem is a kormánypárt, hanem az ellenzék felelős, tehát a felelős kormány elve mellé a felelős ellenzék elvét állítja oda . . . Vészi József: Erre kérjen ő szabadalmat, mert ez egészen uj fogalom! Vázsonyi Vilmos: És kimondja egyenesen, hogy nem is lenne itt bizonyos párt-határozat nélkül. Ha elmélkednek a túlsó oldalon azon, hogy mi az obstrukeziő erkölcsi forrása, megtalálhatják abban, hogy nem a többségi akarat ellen küzdünk, hanem azért lehetséges a mi küzdelmünk, mert nincs többségi akarat. (Igaz! Ugy van! a sziílsöbaloldalon.) A többségi akarat elkopása, szertezüllése: ez az erkölcsi forrása az obstrukeziónak, mert ha erős többség, erős akarattal állna velünk szemben, akkor lehetetlen volna, hogy az ellenzék kis csapatja a maga akaratát érvényesítse. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) De azt mondhatják, t. ház, hogy van többségi akarat, hiszen látunk a több-