Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-316
30 316. országos ülés 1903 Julius 24-én, pénteken. ségben akaratnyilvánítást, (Ugy van!) de ez nem a többség egyetértelmü akaratnyilvánítása, hanem a többség egyes csoportjainak egymással versengő akarata, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Hiszen a lefolyt válság alatt. mikor a legnagyobb elvi kérdésekről volt szó, soha olyan nagy, hatalmas erupezió és emóczió nem volt a szabadelvű pártban, mint akkor, midőn egy jegyzői szék betöltéséről volt szó. Érveink, támadásaink, rohamunk a szabadelvű párt sorait nem voltak képesek megbontani, de mihelyest jegyzőválasztásról volt szó, akkor a csoportok rögtön szétváltak és rögtön reájöttek arra is, hogy őket nagy elvi differencziák választják el. T. ház! Ezek a csoportok a válság alatt, midőn a szabadelvű pártnak nem volt kirendelt királyi helytartója, kétségtelenül tisztán azért, hogy az uj miniszterelnöknek fogadtatása minél ünnepélyesebb legyen s igy három fogadó-bizottság is alakíttassák, (Derültség.) három csoportra oszlottak szét. Ezen három csoport, hogy az ünnepélyesség még nagyobb legyen, részben nyilt értekezleten is, oly súlyos dolgokat mondott egymásnak, hogy azt kellett volna hinni, hogy e csoportoknak további együttmaradása lehetetlen. Azonban a mi erkölcsileg íehetlen, a politikában bizony igen gyakran lehetséges, és igy látjuk azt, hogy a háromágú szabadelvű párt három ággal bár, do azért teljes épségben együtt van. Ezt a t. miniszterelnök ur, a ki előtt a háromágú szabadelvű párt meghódolt, különben jó ómennek tarthatja, hisz Poseidon szigonyának is három ága van, és igy a miniszterelnök ur háromágú szigonynyal uralkodhatik a szabadelvű tengeren. (Derültség.) És ez még annál inkább is stílszerű, mert hiszen Pithia jósnő Delphiben szintén háromlábú széken ült, és igy a tisztelt miniszterelnök ur erre a háromlábú többségre ráhelyezkedve, annál nagyobb joggal és stilszerüséggel mondhatja el az ő programmorakulumait. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Valami azonban elveszett ebben a válságban. A miniszterelnök ur, a mint már mondottam, programmjában itt is azon meglepő kijelentést tette, hogy ő szabadelvű. Hogy azonban ki a szabadelvű, erre nézve a megnyugtató mértéket, a megnyugtató definicziót a lefolyt válság alatt elveszítettük. A lefolyt válságig nagyon egyszerű definicziónk volt arra nézve, hogy ki a szabadelvű. Azt mondották, hogy szabadelvű az, a ki a szabadelvű klubhoz tartozik. (Derültség a szélsobalóldalon. Ellenmondás a jobboldalon és felkiáltások: Ki mondta ?) Vagy nem igaz az sem, hogy szabadelvű ki a szabadelvű klubhoz tartozik? (Derültség a szélsobalóldalon. Zaj a jobboldalon,) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: De legnagyobb fájdalmunkra a lefolyt válság hullámaiban ez az iránytű a hullámokba esett és elveszett. Most kiderült, hogy nem igaz az, hogy mindenki szabadelvű, a ki a szabadelvű párthoz tartozik. Mert a szabadelvű pártban megalakult a válság alatt a szabadelvű párt szabadelvű csoportja, kétségtelenül azért, hogy megkülönböztesse magát azoktól a szabadelvűektől, a kik nem szabadelvűek. (Derültség a szélsobalóldalon. Zaj a jobboldalon.) Olay Lajos: Nem igaz ez? Zboray Miklós: Konzervatív szabadelvüség ! Vészi József: Kik az ultramontán szabadelvűek ? Vázsonyi Vilmos: Ezt nem csak án mondom, hanem elmondták ezt a szabadelvű pártnak kiváló és nagyrabecsült vezéralakjai az u. n. régi szabadelvűeknek ülésén, a hol az elnöki széket Hieronymi Károly képviselő ur foglalta el, a ki a többek között a következő el nem feledendő és nagyon értékes nyilatkozatokat tette: »Ebből a súlyos válságból csak egy utón bontakozhatunk ki, hogyha elvi alapon olyan szabadelvű kormány alakul, a mely összetételében homogén, eljárásában szolidáris. Ez az egyedüli, a mely kivezethet, de ennek a sikere feltétlen. Ilyen kormányalakításnak előfeltétele azonban egységes elvi alapon nyugvó párt, a melyre a kormány biztosan támaszkodhassak. A tények előtt azonban nem hunyhatunk szemet. A szabadelvű párt az utóbbi időben nem mutatta azt a tömörséget, nem mutatta elvekben azt a szolidaritást, a mely a kibontakozásnak alapjául szolgálhat. A volt nemzeti párt a szabadelvű párttal egybeforrni egyáltalában nem volt képes.« Gajáry Géza: Az a bizonyíték, hogy Hock János kiment! Olay Lajos: Vészi meg onnan! Vázsonyi Vilmos: De ez nem elég bizonyíték, hanem az volna a legnagyobb bizonyíték, ha Gajáry Géza t. barátom is kimenne. (Derültség a szélsobalóldalon.) Olay Lajos: Olyan kormány nincs, a melyet ő nem támogatna! (Derültség a szélsobalóldalon.) Gajáry Géza: Megmondtam a minap, hogy milyen kormányt támogatok! Hock János : Politikai konyha-malacz! (Derültség a szélsobalóldalon.) Vázsonyi Vilmos: T. ház! Ha Hieronymi Károly t. képviselőtársunk nyilatkozata még nem volna elég határozott, ugy elég határozott már báró Dániel t. képviselőtársunk nyilatkozata, a ki a következőket mondotta (Olvassa): »Kétszeres sulylyal nehezedik reánk ez a feladat most, midőn azt látjuk, hogy olyan eszmék, a melyek a szabadelvüséggel homlokegyenest ellentétben állanak, a szabadelvüség czégére alatt fejlesztetnek és a mi elveinket koczkáztatják és diskreditálják az országban.« Olay Lajos: Mit mond ehhez Nagy Ferencz ? (Derültség a szélsobalóldalon,)
