Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-316
:JR 3W. országos ülés 1903 Julius 2i-én, pénteken. beszéltek, ez a régi szabadelvű pártiakat, mint erkölcsi ostorcsapás kellett, hogy érintse. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen nem lehet ugy beosztani a dolgokat, bogy Bánffy Dezsőé volt minden felelősség, mert a régi szabadelvű pártiak azokat a dolgokat Bánffy Dezsővel együtt csinálták. (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) Ha tehát azok a dolgok korruptak és erőszakosak voltak, mindegyik kell, hogy kivegye a maga részét abból a korrupczióból és abból az erőszakból. (Ugy van! a szélsobahldalon.) Én azonban nem látom azt, hogy az a t. többség, a mely annyira büszke az ő akaratára, annak legnagyobb csoportjában csak valaha felszisszent volna, midőu a multakat emlegették ugy, mint szégyenletest, ugy mint olyant, a melyet hamar el kell felejteni, mint lejárt idők gyalázatát és kárhozatát; (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) nem akadt senki a régi szabadelvűek nagy csoportjából, a ki, midőn fenhangon hirdették azt, hogy a régi rendszer megbukott és uj rendszer alakult, magára nézve is szükségesnek találta volna, hogy abból levonja a konzekvencziát; nem akadt egyetlen Mikes Kelemen sem a régi szabadelvűek csoportjából, a ki hajlandó lett volna egyedül hallgatni a tenger mormolását, mert ezt a látványt csak csoportosan szeretik élvezni a régi szabadelvűek. (Derültség a szélsobahldalon.) Nemcsak a Széli-kormány megalakulásában látom én a többség akaratának megaláztatását, a miről tehát nagyon kár már beszélni; hanem látom azt Széll Kálmán bukásában is; látom azt a katonai javaslatok beterjesztésének és visszavonásának históriájában is. (Ugy van! a szélsobahldalon.) Vájjon a t. többség azt állítja, hogy Széll Kálmán bukását a többség okozta? (Mozgás és felkiáltások jobb felöl: Nem, hanem a Msebbség!) A kisebbség sem okozta, mert a kisebbségnek támadása csak ürügy volt arra, hogy egy jó helyen és jó időben alkalmazott intrika elbuktassa Széll Kálmánt. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Svor: Ki tagadja ezt? Domahidy Eiemér: Mindnyájan tagadjuk! Vázsonyi Vilmos: Ezt tagadni lehet, de vannak, a kik ezt tudják. (Mozgás.) Hiszen Szerbiában is voltak sokan, a kik nem tudták, hogy a konakban mi történik, mert nem mindenki volt beavatva. (Derültség a szélsobahldalon.) Széll Kálmán bukását sem a kisebbség, sem a többség nem okozta; hanem igenis okozta egy jő időben és jó helyen alkalmazott intrika. Hiszen a szabadelvű párt belement a katonai javaslatok elfogadásába és belement a passzív ellenállásba is, belement egyértelmű klubhatározattal. Vészi József: Többszörösen ! Vázsonyi Vilmos: Én nem tudom, hogy mikor és hol tartatott a szabadelvű pártnak ujabb ülése, mely a passzív rezisztencziát elitéli és kimondja azt, hogy ujabb taktikához kell folyamodni. A passziv rezisztenczia tulajdonképen legálisan ma tehát még mindig fennáll, mint a szabadelvű pártnak egyhangúlag elfogadott és helyeselt taktikája. (Ugy van! a szélsobahldalon.) Vészi József: De fakto is fennáll. Vázsonyi Vilmos: A szabadelvű párt értekezletén, vagy a háznak nyilt ülésén nem hallottam soha egyetlen felszólalást sem, a mely a passziv ellenállást elitélte volna. És hozzá mégis a passziv ellenállás helytelenségének ürügye alatt buktatták el Széll Kálmánt, ez nem nyugati és nem szabadelvű, hanem keleti erkölcsökre mutat. Azokra a keleti erkölcsökre, a hol a nagyvezirt nyíltan, szemtől-szembe nem meri támadni senki, mert övé a hatalom és a pallos joga, de tudja azt mindenki, hogy a nagyvezir felett van a padisah, a ki küldhet neki selyemzsinórt, a padisahnál tehát el lehet buktatni a nagyvezirt is, a kivel szemtől-szembe daczosan megállani egyik sem mer. (Iqaz! Ugy van! a baloldalon.) így tűnnek el a mi kormányaink olyan módon, hogy a kormánybuktatások hiteles történetét sem tudjuk. Az intrika homályába van burkolva minden kormánybukás. Nem a nyilt színen, nem nyilt harczban buknak el kormányaink, hanem egy csendes éjszakán zsákba varratnak a kegyvesztettek, egy locscsanás és — eltűnnek a Boszporus hullámai között. (ÉlénJc derültség és taps a bal- és a szélsobahldalon.) Azt kérdem továbbá, vájjon ki kérdezte meg a szabadelvű pártot arra nézve, hogy helyes-e a katonai javaslatok tárgyalásának felfüggesztése ? Mikor, milyen pártértekezleten nyilatkozott erről a kérdésről a szabadelvű párt ? A szabadelvű párt legkiválóbb elméi, legnagyobb suiyu tagjai felállottak, fenyegettek minket itt maczedon és balkán felhőkkel, követelték tőlünk, hogy a supprema lex alapján minél hamarább szavazzuk meg a katonai javaslatokat. Ezek a dolgok is állanak és nincsenek megczáfolva, de nem tudom, hogy a szabadelvű párt melyik értekezletén lett kimondva a párt megbeszélése, a párttagok vitatkozása és határozata alapján az, hogy most már daczára a sürgős maczedon és balkán felhőknek, nem sürgős az ujonezok létszámának gyors felemelése. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ebben a kérdésben is ugy vagyunk tehát a hires többségi akarattal, hogy a hires többségi akarat szerint még mindig sürgős ugy a passziv rezisztenczia, mint a katonai javaslatoknak letárgyalása, az ujonezok létszámának felemelése. De még több festői részlete is van a hires többségi akarat megnyilvánulásának. Vájjon azt a programmot, mely pedig elég szürke, elég általános és homályos, melyet a t. miniszterelnök ur itt előadott, nagyobb terjedelemben hallotta-e a szabadelvű párt, mint mi, vagy kisebb terjedelemben? Én ugy tudom, hogy a szabadelvű párt sokkal csekélyebb terjedelemben hallotta az úgynevezett programmnyilatkozatot, a melyet a i