Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. 327 dolgunk, (Ugy van! balfelöl.) A miniszterelnök ur politikai összeköttetései, kabinetje legkiválóbb tagjainak politikai egyéniségei ebben a meggyő­ződésemben határozottan megerősítenek. A mi a párterősités nagy munkája után az u. n. uj rendszerből megmaradt, az ennek az uralkodó­pártnak az összealkotása, és erre súlyt helyezek, a mely, ba tán ma már nem is bir azzal az erkölcsi értékkel, mint annakelőtte, nekem mégis elegendő garancziát látszik nyújtani arra nézve, hogy ez a kormány legalább a közel jövőben a régi rendszer nyomdokaiba lépni nem fog. Ezt a némileg vigasztaló és igen kis mértékben meg­nyugtató szempontot kell állandóan szemeim előtt tartanom, hogy megállhassak a tárgyila­gosságnak azon fudamentumán, a melyen állni akarok, a midőn a vehemensebb oppoziczióra a válságból való kibontakozás előtt magamat semmi áron ragadtatni nem engedem. Ha gróf Tisza István miniszterelnök eddigi politikai működését tekintem, akkor azt mond­hatom, hogy az én politikámat az ő politikájá­val a 67-es alap fentartásán kivül semmi egyéb soha össze nem kapcsolta. Pártom politikájának alapelve és irányzata és az ö politikájának alap­elve és irányzata között különbség gyanánt egy egész világ áll. (Helyeslés halfelöl.) Hallván azonban azt a programmbeszédet, a melylyel a t. miniszterelnök ur beköszöntött, és sokat el­mélkedvén felette, őszintén megvallom, zavarban vagyok. Abban a programmban vannak bizo­nyos konzervatív gondolatok, konzervatív törek­vések, bizonyos ígéretek, a melyeknek megvaló­sítását legnagyobb örömmel fogadnám és maga­mévá tenném. És igy tényleg tulajdonképen nem tudom, mire fektessem a súlyt, arrae, a mit a miniszterelnök ur a múltban cselekedett akkor, a midőn annyi szabadelvű kormányt végigtá­mogatott, a midőn végigtámogatta a legkorrum­páltabb politikai rendszert, (ügy van! Ugy van! a néppárton.) a midőn a szabadelvű irány­zat legradikálisabb törekvését, az egyházpoliti­kát is támogatásában részesítette, vagy arra fektessem-e a súlyt, a mit most igér és mond. Hát, t, ház, ez a program m az én nézetem szerint egy nagy keret, a melybe mindent bele lebet magyarázni és a melyből sokat ki lehet magyarázni. (Ugy van! balfelöl.) Ennek illusz­trálására méltóztassék megengedni, hogy fel­olvassam a miniszterelnök urnak épen a szabad­elvüségrői adott defmiczióját. Azon szabadelvü­ségről, a melyet ő politikai jjrogrammjának alapjául és irány csillagául tűz (olvassa): »Irány­éi vem az a szabadéivüség, a mely nem apriorisztikus, általános igazságok hangoztatásában, szükség­nélküli napirendre hozatalában, elhamarkodott megvalósításában rejlik, hanem a mely számol az élet gyakorlati igényéivel és azokat a kérdé­seket igyekszik megoldani, a melyeknek meg­oldását A nemzet gyakorlati érdekei valóban szük­ségessé teszik és a melyek a megoldásra meg­értek, de azután minden egyes kérdés megoldá­sát határozott szabadelvű szellemben fogja meg, vagyis ugy, hogy azoknál a valódi szabadelvü­ség, a jogtisztelet szempontjai valóban érvényesül­jenek,* . Ha valaki, t. ház, nekem azt mondaná, hogy adjak most rögtön definieziót azon kon­zervativizmusról, melyet én vallok, nem jönnek zavarba, hanem egyszerűen kezembe venném a miniszterelnök ur programmját, (Derültség a néppárton és a szélsőbaloldalon.) segítségül ven­ném az ő beszédét és íme, igy definálnám az én konzervativizmusomat. (Olvassa): »Az én irányelvem, az a konzervativizmus, a mely nem apriorisztikus általános igazságok hangoztatásá­ban, szükségnélküli napirendre hozatalában és elhamarkodott megvalósításában rejlik, hanem a mely számol az élet gyakorlati igényeivel és azokat a kérdéseket igyekszik megoldani, a me­lyeknek megoldását a nemzet gyakorlati érdekei valóban szükségessé teszik és a melyek a meg­oldásra megértek, de azután minden egyes kér­dés megoldását határozott konzervatív szellem­ben fogja meg. vagyis ugy, hogy azoknál a kon­zervativizmus, a jogtjszíelet szempontjai valóban érvényesüljenek.« (Elénk derültség és taps a néppárton és a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Ne méltóztassék tehát a miniszterelnök urnak az ő személye iránti tisz­teletlenségnek, hanem csakis politikájával szem­ben való határtalan bizalmatlanságomnak tulaj­donítani azt, ha én ezek után rjrogramnijával legalább is részletesen nem foglalkozom. Nekem arra nézve, hogy mire fektessem a súlyt, a kor­mányelnök ur múltjára, vagy arra-e, a mit ebben a programmban igért, a tanácsot majd az idő, a tapasztalat fogja megadni, meg fogja adni az a pillanat, a melyben be fog kelleni váltani azokat az ígéreteket, a melyeket a miniszter­elnök ur tett, meg fog kelleni tölteni ezt a keretet, a melyet a miniszterelnök ur programm­beszédjében adott, reális tartalommal. A miniszterelnök ur programmbeszédében igen melankolikusan emlékszik meg az ország anyagi állapotáról, figyelmeztet bennünket és az országot arra, hogy takarékoskodni kell. Hát bocsánatot kérek, t. ház, hiszen épen ez azon argumentum, a melyre mi a súlyt fek­tettük akkor, a midőn az ujonczjutalék feleme­lése ellen sikra szálltunk. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Hiszen épen ezt hangsúlyoztuk és úgyszólván kizárólag csak ezt, Azért kérem az igen t. miniszterelnök urat, ne méltóztassék ezt nekünk magyarázni, hanem magyarázza azt azoknak a köröknek, a melyek azt hiszik, hogy Magyarországon minden arany, a mi ragyog, a melyek azt hiszik, hogy Magyarország egy nagy kincsesbánya. a_ melyet egyáltalán kiaknázni lehetetlenség. (Elénlc helyeslés, éljenzés és ta.ps a néppárton.) És mert per tangentem érintettem a ka­tonai kérdést, méltóztassék megengedni, hogy én itt ne a t. miniszterelnök ur, hanem a

Next

/
Oldalképek
Tartalom