Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-331

328 331. országos ülés 1903 november 9-én, hétfőn. szabadelvű párt katonai programmjáról is röviden megemlékezzem. T. képviselőház! Bizonyos önérzettel kell, hogy rámutassak arra a körülményre, hogy a szabadelvű párt 9-es bizottságának katonai programmja, amely tagadhatatlanul nem egy nemzeti vívmányt tartalmaz, az én felfogásom szerint és a mely a két éves szolgálati időnek is a nemzet anyagi erejének tekintetbe vételével való megoldását helyezi kilátásba, habár a t. miniszterelnök ur nagyon felületesen surrant el e kérdés felett, mindenesetre alapgondolatában fedi azt az álláspontot, a melyet én annak idején a néppárt nevében, midőn az indemnitási törvényjavaslat itt beayujtatott, április 17-én kifejtettem, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) T. képviselőház! Akkor nagyjában úgyszólván a 9-es bizottság álláspontját foglaltuk el és kimondottuk, hogy mindazon intézményeket igérje meg határozottan a kormány és léptesse is azokat életbe, a melyek a nemzetet közelebb hozzák a hadsereghez és a hadsereget viszont közelebb viszik a nemzet szivéhez. Akkor ezt mondtuk és rámutattunk arra, hogy ezen álláspont alkalmas lesz abban az időben, hogy kivezesse az országot a válságos helyzetből. Rakovszky István: Abban az időben! Gr. Zichy János: És ha ezt most a maga megesonkitottformájában esetleg tényleg sikerülne, — a mit én nem tudhatok — mennyivel inkább sikerülhetett volna ez annak idején, mikor még az ellentétek nem voltak olyan nagyok és olyan élesek és mikor a szenvedélyek még annyira nem csapongtak, mikor még a nemzetnek annyi erkölcsi és anyagi tőkéje veszendőbe nem ment és mikor még nem kellett volna felébreszteni a régi rendszernek árnyait és kisérteteit, a melyek a legnagyobb mértékben megbénítják azon tényezőket, melyek Széll Kálmán miniszterelnöksége alatt ép ugy, mint gróf Khuen-Héderváry kormányzása alatt is sokkal több akarattal, sokkal nagyobb kedvvel, sokkal buzgóbb kitartással és ennek következtében a győzelemre való határozott kilátással működhettek volna közre a kibontakozás nagy munkájában. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De, sajnos, t. képviselőház, hogy a miniszterelnök ur épen azon vívmányokkal szemben foglalt állást, a melyek mig nézetem szerint a hadsereg belszervezeti egységét nem érintik, másrészt határozottan igen értékes garancziákat nyújtanak a nemzetnek épen ellenőrzési szempontból. Ilyen a békelétszámnak törvényes utón való megállapítása és ilyen a közös hadsereg póttartaléka kontingentálásának kérdése, (Ugy van! Ugy van! a néppárton) a melyeket annak idején igéretképen, ugy tudom, Széll Kálmán miniszterelnök ur és gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök ur is ide hoztak, mely Ígérek által magukat az uralkodó párthoz, viszont az uralkodó pártot önmagukhoz is kötötték. (Ugy van! a néppárton. Egy hang a haloldalon: Visszaesés!) És ha látom ezt a bizonyos mértékben való — a mint méltóztatik mondani — visszaesést, ha látom azt a hangulatot, a mely ezen körülményből az uralkodó pártban keletkezett, a melyet egységesebbnek ma semmi esetre sem lehet mondani, és ha tapasztalom azt az aggodalmat, azt a félelmet, azt a — mondhatnám — pánikot, a mely most abból keletkezett, hogy a régi rendszernek feltámadását látják sokan ebben az országban: akkor, t. képviselőház, valóban azt mondhatom, hogy itt jóformán legalább is a szabadelvű párt egységessége szempontjából semmi sem változott ebben az országban, kivéve talán azt az egyet, hogy mig akkor a szabadelvű párt gr. Khuen miniszterelnök urnak az osztrák miniszterelnök beszédére adott válaszát itt a házban tudomásul venni nem méltóztatott, addig most a miniszterelnök ur azon nyilatkozatát, a melyet a pártkörben tett, mikor azt mondotta, hogy a közös ügyekre vonatkozó magyar törvények csak akkor léphetnek hatályba, hogyha a monarchia másik felében is megfelelő törvényes intézkedések^ történnek, az ő szájából szívesen elfogadták. (Elénk helyeslés és taps a néppárton. Mozgás a jobboldalon) Pedig hiszen e kettő jóformán legalább is alapgondolatában fedi egymást. Hát, t. képviselőház, hogy miért méltóztattak a gr. Tisza István iránti lelkesedés paroxizmusában tudomásul venni épen az ő szájából azt, a mit gr. Khuen-Héderváry Károly szájából tudomásul venni nem akartak, azt én — még ha tekintetbe veszem is az uralkodó párt mostani nagyon deprimált politikai lelkihangulatát — megérteni képtelen vagyok. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! A néppárt a Széli-kormány által beadott indemnitási törvényjavaslatnak a ház asztalára való letétele óta a passzivitás álláspontjára helyezkedett; és a passzivitás álláspontján állandóan megállani igyekezett mindig abban a reményben, hogy, ha a korona a maga alkotmányos érzületénél fogva — melyben mindig bíztunk — a nemzeti aspirácziók tekintetében konczessziókra szánja el magát és ezáltal megkönnyíti a kibontakozást, akkor ez az uralkodó párt csak olyan kormányzati irányzatot fog támogatni, a mely legalább is a Széll Kálmán kormányzati rendszerének: a jog, törvény és igazság politikájának kiépítésére alkalmasnak lenni látszik. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés a néppárton.) Ebben a feltevésben, t. képviselőház, valóban fájdalmasan, valóban keservesen csalódtunk. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Mert, t. képviselőház, valamint az igen t. miniszterelnök ur a pártklubban igen helyesen megjegyezte, hogy ő tulajdonképen soha senkinek kópiája lenni nem akar, mert minden kópia többékevésbbé rossz, és én ezt a magam részéről kész-