Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-330

304 330. országos ülés 1903 november 7-én, szombaton. tené a magyar nyelv jogát legalább ott, a hol ennek semmisem állja útját, ott. a hol ennek az önkény és a nagyobb erő gátul nem szolgál. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Az 1879 : t. czikk kötelezővé teszi az összes népiskolákban a magyar nyelv tanítását, s azért mégis a kormány statisztikai adatai szerint 2139 olyan népiskola van, a hol csaknem semmit, vagy épen semmit sem tanítanak magyarul. A midőn ezt mondom, nem akarok elitélő kritikát gyakorolni a most lemondott közoktatási miniszter ténykedése felett, . . . B. Kaas Ivor: És az elődjei felett! Kossuth Ferencz: . . . sőt alkalmat akarok magamnak venni arra, hogy teljes elismeréssel nyilatkozzam az ő nagymérvű, magyar szellemű működéséről; (Elénk éljenzés a szélsőbaloldalon és a jobboldalon.) de azért, t. ház, sem a volt, sem a mostani vallás- és közoktatásügyi miniszter ur, sem pedig az igen tisztelt miniszterelnök ur nem tagadhatják el azt a tényt, a melyet most felhoztam, tehát nem tagadhatják azt, hogy a kormány számára itt egy igen tág tér nyílik, a melyet a magyar nyelv számára meghódíthat és meghódítani kell. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. Helyeslés jobb felöl-) De, t. ház, továbbmegyek; nemcsak a népnevelés terén mutatkoznak ilyen nagymérvű anomáliák, hanem a középiskolák terén is, bár nem oly nagy mérvben, mint a népnevelés terén. Jellemző az, hogy az ilyen középiskoláknak 10 százaléka egyáltalában nem magyar és mindössze csak 75 százalék oly középiskola van, a mely tisztán magyar tannyelvű. Tizenöt százalék pedig vegyes. Vlád Aurél: Mondja ezt a biharmegyei román választóknak. Pichler Győző: Vlád eljön ide lármázni, otthon mindig elverik és hallgat. Pap Zoltán: Majd kikap itt is, csak sokat beszéljen. Kossuth Ferencz : Én azt hiszem, hogy abban, a mit most elmondtam, pártkülönbség nélkül az egész ország egyetért. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Tehát az igen t. miniszterelnök urnak és kormányának tág tér nyílik arra, hogy ott, a hol egy felsőbb és nagyobb akarat nem fogja őt meggátolni, a magyar nyelv jogait Magyarországon érvényre juttassa. (Igaz ! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Visszatérve a miniszterelnök ur programmjára, konstatálom, hogy ez a programm halomra döntött több oly reményt, a melyet maga ez a ház épített fel és a melyeket ennek következtében jogosultaknak lehet nevezni. (Halljuk! Halljuk!) Ilyen a tisztviselők fizetésrendezésének kérdése és a beruházási törvény. (XJgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne vegye rossz néven tőlem a miniszterelnök ur, ha azt vagyok bátor mondani, hogy az ő programmja ugy néz ki, mintha az tulajdonképen egy kortesprogramm volua. (Felkiáltások a jobboldalon: Ellenkezőleg ! Megfordítva!) Mondtam, t. miniszterelnök ur, ne vegye tőlem rossz néven ezt. a megjegyzést, de rám ezt a hatást tette. Azt a látszatot kelti, hogy a tisztviselőket várakoztatni fogja, mert ugy is tudja, hogy a tisztviselőket kezei alatt birja tartani, a megyei tisztviselőket pedig reményekkel tölti el. Bornemisza Lajos: Meg is érdemlik! Kossuth Ferencz: Mindnyájan azt mondjuk, a mit az én t. barátom a túloldalon, hogy ezek is megérdemlik, de megérdemlik azok is, a kiknek az ügye már készen van. tehát nem volt ok arra, hogy ezek, a kik szintén megérdemlik és az ügyük már készen is van, késedelmet, hátrányt szenvedjenek azokért, kiknek ügye nincs készen. Nézetem szerint a választásoknál egy táblai bírónál sokkal többet ér egy szolgabíró. (Derültség.) Holló Lajos: Még egy községi jegyző is! (Zaj. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: Azért voltam bátor megjegyezni, hogy a programmnak ez a része szükségszerüleg azt a benyomást teszi, mint hogyha itt a miniszterelnök ur valamire készülődnék. (Derültség jobb felől. Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélső-baloldalon.) B. Kaas Ivor: A saját pártját is meg akarja rostálni ! Krístóffy József: Nem kell azt megrostálni! Kossuth Ferencz: Annyival inkább teszi ezt a benyomást programmjának az a része, mert a miniszterelnök ur, ha jól értettem, egy dátumot is nevez meg a reménynyujtásban, még pedig 1904-et, a mikoráig, ha lesz választás, ennek már vége lesz; ez természetesen szintén ugy néz ki, mint egy kortesfogás. Ugyanezt mondom az uj beruházási törvényjavaslatra vonatkozólag is. Mindenki tudja, hogy a beruházási törvénynyel milyen nagy érdekek vannak érintve; tehát természetes, hogy a miniszterelnök ur egy bizonyos számú érdeket fog az üstökénél fogva tartani ezzel a törvénynyel. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ugyanebben az irányban azt konstatálom a miniszterelnök ur programmjáról, hogy mindenfelé keres támaszt. Megvallom, hogy nem hittem, hogy őt az ő programmbeszéde alatt még az igen t. szomszédaim, a néppárt is meg fogja éljenezni. (Mozgás bal felöl.) Helyesen tették, mert olyat mondott, a mi nekik tetszett és elveikkel megegyezik. Rakovszky István: Hát ez baj? Kossuth Ferencz: Nem. Csak nem hittem, hogy még ilyen is lesz. B. Kaas ivor: Kiről? Eólunk nem hitte, vagy róla? Kossuth Ferencz: Én most a miniszterelnök úrról beszélek. Azt is konstatálom, hogy a protestánsokra vonatkozólag csak egy ígéret tétetik arra nézve, hogy meg fognak bizonyos követeléseik vizsgáltatni, a midőn ezen követelésekre vonatkozólag bizonyos nyilatkozatok fognak az