Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-330

330. országos ülés 1903 november 7-én, szombaton. 303 a szélsöbaloldalon. Felkiáltások bálfelöl: Börzemanöver volt az egész! Contremine-be ment! Elnök csenget.) T, ház! Az igen t. miniszterelnök ur beszédéből (Halljuk! Halljuk!) hiányzott az, a mi az országot legjobban érdekelte már hónapok óta, t, i. a magyar nyelv kérdése. De minthogy mindnyájan tudjuk az igen t. miniszterelnök ur véleményét ezen kérdés tekintetében, ennek folytán mi csak örülhetünk annak, ha ezt a kérdést programmbeszédében meg nem emiitette, mert igy legalább reményünk van ahhoz, hogy megvalósul az az óhajtásunk, hogy e kérdés felett a ház semmi formában ne döntsön, és ezt nekünk mindenesetre kívánnunk, óhajtanunk, sőt követelnünk is kell hazafias szempontból. Holló Lajos: Jó formában lehet! Kossuth Ferencz: A mi a katonai kérdésekre vonatkozó programmnyilatkozatokat illeti, abban egyetértek én is, hogy ezen nyilatkozatok közt határozottan a legfontosabb mely a katonai nevelésre vonatkozik. De. t, ház, mig egyrészt elismerem azt, hogy ha elérhető lenne az, hogy az összes hadseregnek magyar részében, hatvanhetes szavakkal élve (Egy hang a szélsöbaloldalon: Magyar hadsereg! Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) — mondtam: hatvanhetes szavakat használva... Komjáthy Béla: Nagyon jó volt! Kossuth Ferencz: . . . a számaránya 43 százalék lévén az összes hadsereghez mérten, 43 százalék magyarul tudó, magyar honpolgár és magyarul értő tiszt neveltessék, akkor mindenesetre nagyon messzire haladna az ország már azon czél felé, a mely czél lehetetlen, hogy ne éljen nyíltan, avagy titkon az ország minden polgára szivében, hogy t. i. legyen a magyar államnak hadserege, mert az olyan állam nem állam, a melynek ereje nincs. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, az igen t. miniszterelnök ur programmjában semmi jelét sem láttam annak, hogy miképen szándékozik ő azt a teóriát, — mert eddig az csak teória — a melyet felállított, végrehajtani. Miképen képzeli ő azt, hogy a létező katonai tanintézeteknél be fog hozatni a magyar nyelven való oktatás és mely tárgyakra nézve? Ugy, hogy pl. ne történjék meg az, hogy a tornázás, a vivás taníttatik magyarul, avagy az úszás. (Derültség.) Thaly Kálmán : Hiszen a Ludovika-Akadémia is germanizál! Kossuth Ferencz: És, t. ház, hogyha mi gyanakvólag fogadjuk, már ellenzéki álláspontunkból kifolyólag is, az igen t. kormányelnök ur nyilatkozatait, azt hiszem, száznál is több okunk van e gyanakodásra, mert hiszen tudjuk azt, hogy létezik egy királyi rendelet, a mely 1868-ban adatott ki s a mely most sem hajtatott végre, illetőleg a mely még most is csak ugy hajtatik végre, hogy végeredményében száz és egynéhány magyar tiszttel kevesebb szolgál ma a hagseregben, mint a mennyi szolgált akkor, a mikor ezt a kérdést először felvetettük e házban. És ez azért van, t. ház, mert egy bizonyos számú magyar tiszt a külföldről nem akart hazajönni, egy bizonyos számú növendék pedig oda kívánkozott vagy oda rendeltetett; (Egy hang jobbfelöl: Oda kívánkozott!) oda kívánkozott azért, mert azt hiszi, hogy igy számára az előmenetel könnyebb. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A végeredmény mégis az, hogy most száz és egynéhány emberrel kevesebb magyarul tudó tiszt van a magyar hadseregben, mint volt egynéhány hónappal azelőtt, a mikor a kérdést először vetettük fel itt a képviselőházban. Azt is szeretném tudni, t. ház, hogy az igen t. miniszterelnök ur mikor és hogyan kontemplálja az uj katonai iskolák létesítését? Hogyan kontemplálja azokat különösen a költségek szempontjából ? Mi fogjuk-e ezen költségeket egészen fedezni, vagy pedig ugy fognak felállíttatni ezen katonai iskolák, a mint az osztrák katonai intézetek létesíttettek, a melyeknek felállítási költségeiben mi magyarok is hozzájárultunk a quóta arányában? De azután minő garancziái vannak a miniszterelnök urnak az iránt, hogy ezen uj intézetekben az ő szándéka — a melyben nincs jogom kételkedni — csakugyan végre fog hajtatni ugy, a mint azt mi reméljük? Az igen t. miniszterelnök ur bizonyára elismeri azt, hogy erre nézve nekünk eddig felvilágosításokat nem adott. Lengyel Zoltán: Műszaki iskolákat akarnak fölállítani. (Mozgás jobbfelöl. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: Még azt is kell kérdeznem, hogy micsoda bizonyítéka van a miniszterelnök urnak arra nézve, hogy az a bizonyos számú alapítványi hely, melyről szó van, szintén fel fog állíttatni, mert addig, a mig erre nézve tisztán nem látunk, lehetetlen mindezt egy bizonyos gyanúval nem fogadnunk. T. ház! Ha a programmbeszédből hiányzik a magyar nyelv érvényesülése a hadseregben: azt reméltem, hogy legalább olyan téren, a hol a magyar nyelv érvényesülése nem függ a királyi és császári erőtől és akarattól, hanem függ egyenesen a magyar felelős kormányok akaratától: (Mozgás a bal- és szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) az igen t. miniszterelnök ur a magyar nyelv jogait teljesen érvényre fogja juttatni. A népiskolákról beszélek, t. miniszterelnök ur. A statisztika szerint a magyar népiskolák közül csak 57'3% a tiszta magyar, 179°/o a magyar és más nyelvű, 24'5°/o pedig az egyáltalán nem magyar iskola. Tehát a Magyarországon létező népiskolák negyedrésze a kormány által közzétett statisztikai adatok szerint olyan, a mely tisztán nem magyar. Igy állván a dolog, t, ház, én azt hiszem, hogy mindenesetre igen szép programmpont lenne az, ha az igen t. miniszterelnök ur érvényesi-