Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-330

302 330. országos ülés 1903 november 7-én, szombaton. hogy ezt a tényleges állapotot jobb időben megváltoztassa, és bár ne szűnjék meg küzdeni a nemzet jogai mellett, de végnélküli időkig ne állítsa meg az államgépezet menetét. Van egy harmadik álláspont is az országban és megvallom, hogy ezt az álláspontot csak nagy sajnálkozással említem meg, a mely azt tartja, hogy az ország lemondott jogairól, és azt állítja, hogy ez a lemondás megtörtént ugy implicite, automatice már akkor, mikor olyan törvény lett megalkotva, a melyben ezt a lemondást, vagy ennek jeleit hiába keressük. Ez az áramlat csak nagyon kis részben van meg az országban az én meggyőződésem szerint, (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) de, fájdalom, a képviselőház többségének táborában megvan, a mivel az bizonyul be, hogy tulajdonképen az igen t. többség ebben a kérdésben is, mint sok más kérdésben nem képviseli igazán a nemzet közvéleményét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Kaas l¥0r: A titkos tanácsosok! (Zaj.) Krístóffy József: Lehet még Kaas is az! B. Kaas ívor: Én nem! Molnár Jenő: Az uniformist elébe teszik a nemzeti viseletnek! (Zaj. Halljuk! Halljuk! Egy hang jobbfelöl: Szivesebben halljuk Kossuthot!) Kossuth Ferencz: Meggyőződésem szerint legfontosabb dolog az, hogy a nemzet részéről jogfeladás semmi esetre ne történjék, és hogyha jogfeladásról van szó, e jogfeladás maradjon a Lloyd-klubban és ne szentesittessék semmiképen étiben a képviselőházban. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Szabadelvű gyalázat ! (Zaj jobbfelöl.) Elnök: Kérem, tessék a szónokot meghallgatni. Kossuth Ferencz: Ki kell jelentenem, hogy a függetlenségi párt ezúttal is, mint eddig, nem a 67-iki XII. törvény bármelyik részének megvalósításáért küzd, hanem az egésznek eltörléseért. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Meggyőződésem szerint a függetlenségi párt csak azért választotta elveinek teljes fentartása mellett az 1867 : XII. t.-cz. egy részét a küzdelem tárgyául, követelve ugyanis egy részének megvalósítását, mert a függetlenségi párt abban a nézetben volt, hogy a nemzet bizonyos természetes jogait, a melyeket a maga elvei alapján követelhetett volna, az 1867 : XII. t.-cz. alapján könnyebben érvényesítheti; azt hitte, hogy könynyebben meg lesznek valósithatók azok a jogok a törvényes alapon, mint a természetes jog alapjára támaszkodva, mert a törvényes alapon azt hittük, hogy egy jogállamban a jog, ha meg van határozva, egyenlően kötelező kell hogy legyen a királyra^ és a koldusra. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És azt is hittük, hogy akkor, a mikor bizonyos jogokat körvonaloz a törvény, ezen körvonalozásba ép oly kevéssé lehet jogokat belemagyarázni, ha a királyról, mintha az utolsó koldusról van szó. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon helyes! Kossuth Ferencz: Ezért és csak ezért küzdöttünk az 1867: XII. t.-cz. alapján, de kijelentem ünnepélyesen és fen tartom, hogy a függetlenségi párt a maga régi elvi álláspontjából nem enged és nem fog engedni soha; ez az álláspont az, hogy mi az 1867: XII. t.-cz. eltörléseért küzdünk, és most erősebben mint valaha, mert a mi meggyőződésünk csak megerősödött abban, hogy az 1867: XII. t.-cz. nem alkalmas arra, hogy rajta mint alapon a magyar államiság teljesen felépíttessék. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mi törekvésünk az lesz tehát, békés és izgalmas időben egyaránt, hogy az 1867 :XII, törvényczikk eltöröltessék és hogy helyreállíttassák Magyarország teljes joga és függetlensége, a_ melyet az 1848-iki törvények kifejeznek. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Ezeknek előrebocsátásával legyen szabad rátérnem a miniszterelnök ur programmjára. (Halljuk! Halljuk!) Röviden fogok erre nézve bírálatot mondani. Az én véleményem szerint talán nem helyes alkotmányossági gyakorlat volt az, hogy a miniszterelnök ur programmbeszédét előbb a főrendiházban mondta el. Krístóffy József: Nem rajta múlt! Kossuth Ferencz: Továbbá az én szerény nézetem szerint nagyon kétes, vájjon az alkotmányosság fogalmai szerint helyes volt-e az, hogy az igen t. miniszterelnök ur a főrendiházban, a mely nem obstruál, a képviselőház obstrukcziójáról hosszasan beszélt, midőn arra nézve, hogy minket az obstruálásért elítéljen, ebben a házban is nyílott neki alkalom, tehát nem volt szüksége ezt a főrendiházban előhozni és ott a jelen nem lehető képviselőházat bírálgatni. Lengyel Zoltán: Ha nem lett volna obstrukczió, soha sem lett volna miniszterelnök! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én örülnék annak legjobban. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kossuth Ferencz: Az igen t. miniszterelnök ur programmjára vonatkozó megjegyzéseimet folytatva, kétesnek találom még azt is, hogy helyes volt-e tegnap oly sötét színben festeni az országnak anyagi helyzetét, mint a hogy az igen t. miniszterelnök ur ezt festette, mert bár én is igaznak tartom azt, hogy sötét az ország helyzete és bár én is végtelenül aggódom e felett, de ha én festem le az országnak anyagi helyzetét sötét színben erről a helyről, mint szerény képviselő, az én szavam nem rontja az államnak hitelét a külföldön; (Igaz ! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) azonban ha az igen t. miniszterelnök ur teszi ezt az ő hivatalos auktoritásával, akkor ennek a magyar hitelre káros következményei lehetnek. (Ugy van! Ugy van!