Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-329
329. országos ülés 1903 november 6-án, pénteken. 2?9 süljünk eddigi elnökünk, gróf Apponyi Albertre nézve, — a kinek politikai nézeteivel épen mi vagyunk talán legnagyobb ellentétben, de a kinek elnöklése tekintetében itt nincsen véleménykülönbség az iránt, hogy mindenkinek egyforma becsülésére méltóan, egyforma tiszteletére méltóan és egyformán alkotmányosan kezelte annak az elnöki állásnak jogait, — abban az óhajtásban, hogy hajoljon meg a közkivánság előtt, hajoljon meg az ország nagy érdekei előtt és ezekben a nehéz időkben ne hagyja el aít az állást, a melynek megüresedése az országban talán nehéz és végzetes harczokat fog előidézni. (Helyeslés bal felöl.) Ezek lebegnek szemeim előtt, s azért ragaszkodunk indítványunkhoz, a mely nemcsak sajnálkozást fejez ki gróf Apponyi Albert távozása iránt, hanem egyúttal kifejezi azt az óhajtást és kérést is, hogy ezen távozási szándékáról mondjon le és jöjjön vissza az elnöki állást elfoglalni. Hiszen Ballagi t. képviselő ur se vegye rossz néven azt, hogy mikor kifejezi gróf Apponyi Albert személye iránti tiszteletét, itt bizonyos gúnyos felkiáltások keletkeztek. Ez nem magyarázódik abból a szempontból, mintha valaki az ő szavaiban kételkednék, hogy gr. Apponyi Albert képviselő urnak személye és egyénisége iránti tiszteletét kétségbe vonná; hanem táplálkozik ez abból a felfogásbői, hogy mi hiszszük és gondoljuk azt, hogy éjien azon politikai körökben van gr. Apponyi Albert képviselő urnak nem személye, hanem politikai egyénisége, s részéről az elnökség kezelése ellen kifogás, épen azon körökből keletkezett panasz és vád, hogy gróf Apponyi Albert az elnöki székből leszállva, az ország küldöttségeit fogadja. Mintha nem tartoznék az elnöki állás diszéhez az, hogy midőn hódolattal és üdvözléssel jönnek az ország különböző részéről, különböző pártállást elfoglaló küldöttségek, hogy meghajtsák a tiszteletnek zászlóját a képviselőház elnöke előtt^hogy akkor ő ezeket a küldöttségeket fogadja. És ép emiatti panaszok és vádak azon képviselői körzetből eredtek, a melyben Ballagi t. képviselőtársam otthonos, a melylyel szemben tehát méltán tápláljuk nem a gyanút, hanem a feltevést, hogy igenis épen az ő viselkedésük, ez az ő tüntetésük napról-napra gróf Apponyi Albert ellen érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy az ő politikai működése iránt ebben a házban nincsen meg a teljes osztatlan bizalom, (Felkiáltások jobb felöl: Nem áll!) és ha ez nincs meg, abban az esetben a sajnálkozás kifejezése nem lehet gróf Apponyi Albert úrra elég, hanem abból a táborból, abból a politikai körből határozott és nyilt színvallás kell, hogy történjék abban a tekintetben, hogy gr. Apponyi Albert elnöklése módját helyesnek ismervén el, abban az elnöki állásban őt bizalmukkal továbbra is megtisztelni, s állásában megtartani akarják. (Vgy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ha ez kifejeztetik, azt hiszem, megszűnik az ok is, a mely gróf Apponyi Albertet az elnöki állásról való lemondásra késztette. Ezeket voltam bátor előadni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion.) Rosenberg Gyula: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) T. ház! A tegnapi ülés elején a Barta Ödön képviselő ur beszéde közben köztem és Kubik Béla képviselő ur között egy kis közbeszólási szóharcz fejlődött ki, s a melynek a Naplóban levő nyoma szerint Kubik képviselőtársam részéről olyan kifejezések is használtattak volna, a melyek bár nem világosan, de mégis ugy magyarázhatók, mintha azok ellenem lekicsinylést, sőt egyéni sértéseket is involváltak volna. Kekem ugyan meggyőződésem, sőt mondhatom, hogy a közvetlen a szóharcz után a közöttünk folyt magánbeszélgetés barátságos hangjából, előzékenységéből és tartalmából tudom, hogy abszolúte távol állott a t. képviselőtársamtól az, hogy sértéseket vagy egyéni lekicsinylést akart volna velem szemben gyakorolni. Miután azonban a Kaplóból mégis ez az impresszió keletkezhetik, kérem a t. képviselőtársamat, hogy a Naplóban foglalt közbekiáltásainak értelmét megmagyarázni szíveskedjék. Ezt azért tartom szükségesnek már ma megtenni, nehogy idő múljék el e felett, daczára annak, hogy ő jelen nincs és meg vagyok győződve arról, hogy t. képviselőtársam a legközelebbi ittlétekor fel fogja használni az alkalmat, hogy szavainak értelmét megmagyarázza. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, Hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Hat indítvány adatott be. Azt hiszem, a házszabályok szerint legjobb lesz, ha elsősorban Darányi Ferencz indítványát, a mely halasztást involvál, teszem fel kérdésre, a mennyiben ez az indítvány azt kívánja, hogy az elnök lemondását tűzze ki a ház napirendre. Ismétlem, ez halasztást involvál magában és azért ez volna az első indítvány, a mefyet szavazásra feltennék. A második volna Szederkényi Nándor indítványa, mely szerint a ház elhatározza, hogy gróf Apponyi Albertet lemondásának visszavonására hivja fel. Ez volna a második, ha az első nem fogadtatnék el. Harmadik sorban a kérdés Kovács Pál indítványára tétetnék fel, a mely szerint gróf Apponyi Albert a ház küldöttsége által felkérendő arra, hogy az elnöki székben megmaradjon. Ha ezek az indítványok elesnének, felteszem a kérdést báró Dániel Ernő indítványára, a mely összeesik Hock János indítványával, hogy ugyanis a képviselőház őszinte sajnálattal veszi tudomásul gróf Apponyi Albert, lemondását és elnöki állásában szerzett érdemeiért elismerését nyilvánítja. Polónyi Géza: A Hock indítványa mást mond! (Igaz! Vgy van! a bal- és a szélsőbalolialon.)
