Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

248 327. országos ülés 1903 november 4-én, szerdán. kitérni a vitatkozás elől, szívesen rendelkezésre fog állani a háznak, mikor azt a ház bölcsesége jónak látja. Most a napirend megváltoztatásáról szó sincs; s én kérem a t. házat, hogy a félben levő ügynek tárgyalását fejezze be. De én azt hiszem; hogy meg kellett azt egy királyi leirat meghallgatása végett akasztani és csak azután lehetett folytatni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon.) En csak arra kérem a t. házat, méltóztassanak ezen magában véve jelentéktelen inczidens felett napirendre térni, (Egy hang a baloldalon: Nagyon is lényeges!) a félbeszakított tanácskozást befejezni és majd annak idején támadni a kormányt, a milyen erősen méltóztatnak kívánni, a mikor a kormány a maga programmját előterjesztette. (Elénk éljenzés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályoknak szigorú megtartása nem képezhet e házban pártkórdést, A házszabályokon tett erőszak — lett légyen az szándékos, vagy nem, és csak tévedésen alapuló — soha sem találkozhatik e házban egy pártnak sem helyeslésével. (Ugy van! TJgy van! a baloldalon.) A háznak erről az oldaláról senki sem vonja kétségbe a miniszterelnök ur jogát, a királyi kéziratot bemutatni; de arra nézve, hogy ez a királyi kézirat tudomásul vétetik-e, az elnöknek érthető módon kell a házhoz kérdést intézni, (Felkiáltások jobbfelöl: Megtette! Lármáztak! Ellenmondás a baloldalon.) A házszabályok 225. §-a igy szól (olvassa): »A kérdést mindig ugy kell feltenni, hogy arra mindenki igennel vagy nemmel felelhessen . ..« (Felkiáltások a jobboldalon: Fel is lett téve! Ellenmondások a baloldalon.) Kubik Béla: Nem igaz, nem mondott semmit ! (Folytonos zaj a ház mindkét oldalán. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: . . . csak akkor felelhet mindenki igennel vagy nemmel, ha a kérdés feltevését meghallhatja; ha bármilyen ok miatt nem hallhatja meg, az elnöknek nincs joga határozatot kimondani. T. ház! Én azt az állítást, hogy a királyi kéziratot mindenesetre tudomásul kell venni, megjegyzés nélkül nem hagyhatom. Ez attól függ, hogy mit tartalmaz e kézirat; attól is függ, hogy ki jegyezte ellen. (Ugy van! Ugy van! a baloldalán.) A történelemben van már preczedens arra, midőn királyi kézirat intéztetett a magyar országgyűléshez Bicsey Ádám aláírásával. (Ugy van! Ugy van! a, baloldalon.) A ház mindenesetre tartozik a királyi kézirat iránt annyi tisztelettel, hogy át ne csempésztessék a házon, hanem kellő figyelembe vétessék, (Elénk helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) En a nehézségeket nem keresem és nem is hátráltattam azt, hogy a királyi kézirat felolvasása és a kérdés feltevése meghallható legyen; de hogyha a háznak hangulata olyan volt, hogy ez a felolvasás nem volt meghallható, tehát házszabályilag nem volt lehető, (Felkiáltások jobbfelöl: Lehető volt!) a t. elnök urnak hivatása lett volna azon iparkodni, hogy a felolvasás előtt csendet teremtsen, (Ugy van! Ugy van' a baloldalon.) ha pedig nem sikerült volna a csendet helyreállítani, (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) akkor sokkal fontosabb az, hogy az elnök keresztül ne gázoljon a házszabályokon, (Taps a baloldalon.) mint az, hogy esetleg egy fél órát a tanácskozás idejéből elveszítsünk. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A határozat kimondására nézve pedig az elnök urnak semmi joga nem volt. Ebből indulva ki, az igen t. elnök urnak hazafiságára appellálok. (Zaj a baloldalon és felkiáltások: Mondjon le!) Tegye azt lehetővé, hogy a házszabályoknak e nagy sérelme kiköszörültessék, (Helyeslés a, szélsöbaloldalon.) mert t. ház, hogy ha egyszer elfogadjuk azt az elvet, hogy ebben a házban ki lehet mondani határozatokat, a melyeket tényleg a ház nem hozott, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) — mert nem is hozhatott a nagy zajban, — akkor megtörténhetnék szomorú időkben még az is, hogy kimondottnak tekintessék Magyarország oly felosztása, mint Lengyelországé volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én tudok egy megoldást, (Halljuk! Halljuk !) ez a megoldás pedig az, hogy a ki hibázott, az viselje hibája következését, és ezt csak ugy teheti, ha az elnökségről lemond, (Éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Éljen Madarász!) Kérem az igen t. elnök urat, hozza meg ezt az áldozatot annak a nagy és szent elv sérthetetlenségének, hogy a magyar országgyűlésen az elnök ne mondhasson ki semmit mint határozatot, a mit az országgyűlés tényleg el nem határozott. (Éljenzés a bal- és a széhobaloldalon.) Endrey Gyula jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! Mikor a miniszterelnök ur pár szóval itt felszólalt és bemutatkozott, bár programmját részletesen nem fejtette ki, (Egy hang a baloldalon: Programm volt, a mit csinált! Zaj.) de mindenesetre annak a fő gondolatnak adott beszédében kifejezést, hogy lehetőleg a parlamentáris anarchia ellen békés egyetértéssel, közmegegyezéssel, de a törvények szellemének tiszteletben tartásával mi is segédkezet nyújtsunk. Ha a t. miniszterelnök urnak ez a kérése nem lenne egyoldalú és nem az ellenzékhez intéztetnék pusztán, hogy a jogos ellenőrzésnek az álláspontját adja fel, hanem azon jogtiszteletet tapasztalnék a miniszterelnök ur részéről is, akkor beszélhetnénk közös egyetértésről, akkor beszélhetnénk a nemzetnek nehéz, válságos időkben ilyen helyzetből való törvényes kiszabadításáról. De nekem a miniszterelnök ur állásfoglalása eszembe juttatja az egyszeri brávót, a