Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

327. országos ülés 1903 van! Ugy van! a baloldalon.) Ilyen viszonyok között a politikus kötélen tánczol, ilyen viszonyok között az az elnök, ha tökéletes is, mikor hibáit nagyítják és a szeplőket is óriási árnyaknak és foltoknak keresik fel eljárásában, nem csoda hogy két évi szakadatlan működésében talán bizonyos hibákat, botlásokat követett el, de ez sohasem az ő közjogi állásának rovására történt, hanem egyéni gyarlóságának, a melyet mi, a kik mindnyájan e gyarlóságban közösek vagyunk, neki szívesen megbocsátunk. B. Kaas Ivor: Sohasem a nemzet ellenére! Hock János: Az a jóhiszeműség, n melylyel az elnöki széket vezette, azt hiszem, minden tisztességes gondolkozású embert kiengesztel, mert a szivében jóakarat rejlett, már pedig az ég is azt üzente a földnek az Ur születése napján, hogy a jóakaratú embereknek békesség. De a mit az ég adott a jóakaratú embereknek, azt megtagadták önök egy jóakaratú embertől, mert a földi viszonyok mértékével mérnek és Apponyit nem érdemelték meg önök az elnöki székbe. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Rövid leszek. (Halljuk! Sálijuk!) Mikor a magyar közéletnek egy ilyen alakjától búcsúzom, a ki ott áll a mi történelmünkben egy fordulópontnál mint mutatóin és mutatja a nemzetnek a haladás irányát, meggyőződésem, hogy ha önök az elnöki székben meg is bénították az ő pártatlanságát elnöki működésében, visszanyeri őt a haza itt a házban. És kívánom, hogy mielőbb jöjjön el rá nézve a teljes megismerés pillanata, a mikor belátja, hogy lehetetlen közös és helyes politikát folytatni azokkal, a kik neki, politikájának és eszméinek húsz éven át kerékkötői voltak. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És én várom még gróf Apponyi Alberttől, hogy a legelső alkalommal, a mikor mérkőzésre és nyilt összeütközésre kerül ismét a nemzeti ügyek védelme az önök erőszakos politikájával, nem fogja többé támogatni azt, hanem ott áll következetesen a nemzeti ügyek védelmében. (Elénk helyeslés a, baloldalon.) De, t. ház, a midőn tőle, mint elnöktől — a ki felé reménynyel nézett a nemzet, a kit én mint vezéremet jól ismertem, s a kit én még a nemzeti ügyek vezetése élén akarok valaha látni — elbúcsúzom, felkérem a t. házat, hogy méltóztassék ne csak egyszerűen tudomásul venni az elnök ur lemondását, hanem azt sajnálattal venni tudomásul. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Abba az indítványba pedig, a melyet Dániel Ernő t. barátom tett, nem mehetek bele, mert ez az indítvány csak azért terjesztetett a t. képviselőház elé. hogy a többség alkalmat találjon egy tisztességes kiosonásra a kötelezettségek alól. A mit ugyanis ő mond, hogy t. i. lemondása a jegyzőkönyvben említtessék képviselő ur felszólalása nélkül is megteszik, mert az a jegyzőkönyvben úgyis meg lesz emnovember í-én, szerdán. 243 litve. A búcsúztatásnak ez a módja, a melylyel kétévi önzetlen érdemet akar jutalmazni az ón t. képviselőtársam, b. Dániel Ernő, nagyon hasonlít a falusi legényegyletek elnökeinek elbúcsúztatásához, a mikor az elcsapott legényegyleti elnök érdemeit jegyzőkönyvbe iktatják. (Derültség a baloldalon.) T. képviselőház! Apponyi nem egy egyszerű legényegyletnek volt az elnöke; gróf Apponyi Albert az ország egyik legmagasabb testületének, a képviselőháznak állott az élén; az ő pártatlan, hazafias, férfias és nemes lelkesedését, önzetlen, tiszta jellemét mindnyájan becsültük, az ő eszméiből élnek önök és élni fognak még sokáig. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ez az egyén megérdemli, hogy távozásakor a nemzet előtte, az ő pártatlan igazságossága, az ő kiemelkedő nemes alakja előtt legalább is sajnálkozásának lobogóját meghajtsa. (Elénk éljenzés a baloldalon.) Én tehát benyújtom indítványomat, mely szerint a t. ház gr. Apponyi Albert távozását sajnálkozással vegye tudomásul. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon. Felkiállások a szélsőbáloldalon : Öt perez szünetet kérünk!) Elnök : Csendet kérek! Krístóffy József: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben kérem a t. képviselőházat, hogy engem egy pillanatra meghallgatni kegyeskedjék. (Halljuk! Halljuk!) Midőn a terembe léptem, akkor beszélt Hock János igen t. képviselőtársam arról, hogy gróf Apponyi Albertet a selyemzsinór rendszerével távolították el az elnöki székből. Akkor én egy közbeszólást tettem, azt jelentvén ki, hogy ez nem igaz. (Ellenmondások a baloldalon.) Ezt kétszer is ismételtem. (Felkiáltások a baloldalon: Nem áll! Folytonos nagy zaj a bal- és a széls">ha.l oldalon. Elnök csenget. Halljuk ! Ralijuk jobbfelöl.) Ballagi Géza: Nem hallgatják meg? Mi sem hallgatjuk majd meg önöket! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Méltóztassék nyugodtan meghallgatni aszónokot! Lukáts Gyula: Nem akkor tette azt a közbeszólást! A közbeszólás nem is az volt! (Folytonos zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Krístóffy József: Én most, ebben a pillanatban hallom először, hogy milyen közbeszólást imputálnak a t. túloldalon nekem. Messi Pál: Nem imputálnak ! líristóffy József: Kijelentem és becsületszavamra állítom, hogy én a nekem imputált kijelentést nem tettem ! (Felkiáltások jobbfelöl: Nohát!) Lehet, hogy azt más tette, de az én számból az nem hangzott el. (Felkiáltások a í szélsőbaloldalion: Hát ki volt ? Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl. Zaj. Elnök ismételten csenget.) Pozsgay Miklós: Álljon fel az! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek! (Nagy zaj.) Nyegre László: Majd mi sem hallgatunk I meg titeket! 31*