Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-327

244 327. országos ülés 1903 november 4-én, szerdán. Krístóffy József: Nem is hallottam azt a közbeszólást, a melyet nekem tulajdonítanak; én annyit mondtam a selyemzsinór-rendszerre vonatkozólag, hogy az nem igaz, és ezt teljes meggyőződéssel mondhattam, mert nemcsak én magam utasítom ezt vissza, hanem mindnyájan, a kik ezen az oldalon ülnek^ joggal visszautasítják ezt a gyanúsítást. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát ki mondta? Álljon fel, a ki mondta! Valakinele csak mondania kellett.') Ráth Endre: Valaki gyáva, az bizonyos, (Nagy zaj.) Zboray Miklós: Hegedüs Lóránt mondta? (Nagy zaj.) Hegedüs Lóránt: Nem mondtam! Kubik Béla: Nincs gazdája? (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Elnök csenget.) Pozsgay Miklós: Ki volt az a gyáva, a ki nem meri megmondani a nevét ? Krístóffy József: Ismétlem, hogy teljes joggal mondhattam Hock János t. képviselőtársam szavaira . . . (Gróf Apponyi Albert a terembe lép. Szűnni nem akaró éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon. Eljenzések és taps jobbfelöl.) Csak egy pereznyi türelmet kérek, . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az beszéljen, a ki közbeszólott. Folyton tartó nagy zaj.) Kubik Béla: Álljon fel, a ki azt a közbeszólást tette! Nekem az újságírók azt mondták, hogy Hegedüs Lóránt szólt közbe, én megmondom nyíltan, őszintén. (Folyton tartó nagy zaj. Elnök többször csenget.) Hegedüs Lóránt: Nem mondtam. Kristöffy József: . . . hogy megindokoljam azt, hogy miért szóltam közbe akkor, a midőn Hock János t. képviselőtársam azt mondta, hogy itt egy selyemzsinór-rendszert alkalmaztak gróf Apponyi Albert ellen . . . (Nagy zaj balfelM.) Heílebronth Géza: Az beszéljen, a ki azt mondta, hogy Apponyi hibázott! (Folyton tartó nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak meghallgatni a szónokot! Krístóffy József: Mondottam azért, mert senki ezen az oldalon nagyobb tisztelettel és elismeréssel nem viseltetett Apponyi Albert elnök ur működése iránt, mint én; így tehát a meggyőződés sugallta nekem azt a két szót, a melyet közbekiáltottam, hogy: nem igaz! (Zajos félkiáltások a szélsöbaloldalon: Az álljon fel, a ki azt mondta, hogy hibázott!) Ebbeli meggyőződésemet megerősíteni akarom azzal, hogy azt az indítványt, a melyet Hock János t. képviselőtársam beadott, én a magam részéről elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Apponyi Albert gróf személyes kérdésben kért szót. (Zaj) Csendet kérek! _ Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház ! (Éljenzés. Halljuk! Halljuk!) Személyes kérdésben tartom kötelességemnek ezen vitába beavatkozni. Ugy vagyok értesülve, hogy indítvány adatott be, a mely oda irányul, hogy a ház az én lemondásomat az elnöki méltóságról ne fogadja el. (Éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez rám nézve mindenesetre rendkívül megtisztelő és én csak hálával vehetem, hogyha a képviselőháznak több tagja azt tartja, hogy a parlamenti tanácskozásoknak érdekében állana, hogy azt a diszes állást, a melyre a háznak bizalma engem emelt, továbbra is megtartsam. Ezt én csak a, legnagyobb hálával vehetem tudomásul. De éjien ezért, és épen azért, mert a ház tanácskozásai és e tanácskozások jövendőbeli fejlődései iránt a legnagyobb figyelemmel tartozom lenni, kötelességem kijelenteni a t. ház előtt és azok előtt, a kik a rám nézve nagyon megtisztelő indítványt beadták, hogy méltóztassanak az én lemondási szándékomat véglegesnek tekinteni. (Élénk felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Nem fogadjuk él!) Rakovszky István: Kötelessége ott maradni! Gr. Apponyi Albert: Ezt kijelenteni kötelességem volt a házzal és azokkal szemben, a kik irántam ilyen megtisztelő szándékkal voltak. Bármennyire kedvezőnek mutatkozzék is csekély személyemre nézve a hangulat, abban a pillanatban, a melyben az elnöki állástól megválni szándékozom, nem titkolhatom el magam előtt azt, hogy az, a kit a körülmények és a körülményekből eredő kötelességek oly mélyen belesodortak a politikai kontroverziákba, mint ahogy engem belesodortak, a ki e miatt a közélet minden férfiát érintő jogos kritikának ki van és ki lesz téve, talán nincsen abban a helyzetben, hogy a ház tanácskozásait tovább vezesse, mert az elnöki méltóságot kitenné esetleg annak, hogy a kritika, a mely az ő politikai magatartása ellen irányulna, az elnöki széket is érintse. (Nagy zaj. Felkiáltások a bal-és a szélsöbaloldalon : Nem!) Ez, t. ház, az én lemondásomnak egyetlen indoka és ebből a szempontból, miután ennek az indoknak jogosultsága mélyen az én lelkemben lakik, ne méltóztassanak velem szemben lelkiismereti kényszert gyakorolni akarni, hanem lemondásomat méltóztassanak véglegesnek tekinteni. Azt a kérelmet intézem tehát a t. ház minden egyes tagjához, hogy ezen nyilatkozatomnak tudomásul vétele végett ezen tárgy további vitatásától elálljanak. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Elénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újra megnyitom. (Gr. Tisza István miniszterelnök és minisztertársai belépnek a terembe. Zajos éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Ki vele! Ki vele!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ő cs. és apostoli királyi Felségétől legkegyelmesebb királyi leirat érkezett. Kérem annak felolvasását és a