Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-315
18 315. országos ülés 1903 Julius 23-án, csütörtökön. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott primitív, patriarchális egyszerűséggel, de patriarchális jóindulattal, patriarchális becsületességgel és patriarchális szabadsággal kell azt a népet _ kormányozni. (Ugy van ! Ugy van ! a szélsöbahldalon.) Ez a múltja a t. miniszterelnök urnak nem ajánló levél, (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert sohasem tudhatjuk, hogy Magyarország közszabadságainak olyan finom mérlegre eső megítéléseinél meglesz-e a megítélésben az a hajszál, a mely az önkénykedés és a jogok szabad gyakorlatának elismerése között létezik. Ránk nézve a kormány csak eszköz alkotmányunk fentartására, szabadságaink és jogaink védelmében; a kormány csak szervezet, hogy ez az állam polgárainak minél jobban, minél hatékonyabban sikerüljön. Én azt a garancziát, a melyet e téren egy kabinet fejétől meg kell várnom, nem találom meg a gróf Khuen-Héderváry személyében, s azért én bizalommal iránta nem viseltetem, sőt minden lépését, minden kijelentését a legnagyobb gyanakvással fogadom. (Éljenzés és taps a szäsöbaloldalon.) Mikor Thiers miniszter lett, azt mondották egyesek Francziaor szagban: »I1 est parvenü« — ő felkapaszkodott; erre megjegyezte egy másik szónok: »I1 est arrivé« — ő megérkezett. Thiers a maga politikai egyéniségével, múltjával, azokkal a munkákkal, a melyekben egy állami rendnek körvonalait irta le és fejtegette, azon politikai beszédekkel, a melyeket ő az ellenzék padjain tartott, egy egész rendszert képviselt és igy róla joggal mondhatták azt, hogy ez az ember nem felkapaszkodott, ez az ember megérkezett, mert vele egy rendszer jött és ő annak jogosult képviselője. Én azt mondom a t. miniszterelnök urnak, hogy w reája sem az egyik, sem a másik nem talál. 0 elkésett. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Gróf Hédervárynak Bánffy Dezső után kellett volna jönni, a mikor az egyik zsarnokot egy kisebb zsarnokkal lehetett volna felváltani. De Széll Kálmán alkotmányos kormányát, és az eljövendő idők kormányát semmikép sem képviselheti Khuen-Héderváry, mert ő minden gondolkodásával, minden cselekvésével, minden politikai nézetével elkésett, elmaradott, nekünk ujabb emberre, erősebb emberre, határozott irányra, nemzeti irányra van szükségünk, (Éljenzés és taps a szélsöbahldalon.) a mely nemzeti irány a maga munkáját a közszabadságok teljességére és a népjogok kiterjesztésére fekteti. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalolclahn.) E czélra én a miniszterelnök urat alkalmasnak nem tartom és elhibázott lépésnek vélem, hogy akkor, a mikor egy erős nemzeti harcz van folyamatban, azokat a férfiakat küldik ide, a kiknek rideg természete abból nem érez semmit, — vagy ha egyáltalában érez, csak keveset, — a kiknek rideg természete nem tudja befogadni azon küzdelmeknek sem melegségét, sem forróságát, sem intenzitását, sem annak messzeható következéseit. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbahldalon.) Holló Lajos: Mintha idegen volna itt köztünk ! Ugron Gábor: Én akárhányszor elgondolkozom azon, hogy vájjon az a fa, a melyet beoltok egy ággal, hogy más gyümölcsöt hozzon, mint a milyet ő magátől megteremne, bir-e tudomással arról, hogy az az ág mily uj vérkeringést, mily más virágoknak nyilasát, mily más gyümölcsöknek termését hozza meg? Én azt hiszem, hogy a t. miniszterelnök ur nincs fogalommal arról, hogy az a harcz, a melyet mi folytatunk és a melyet ki fogunk küzdeni, (Ugy van! Ugy van! Éljenzés és taps a szélsöbahldalon.) milyen ojtványt képez a nemzet gondolkozásában, milyen virágokat és mily édes gyümölcsöket fog teremni. (Éljenzés és taps a szélsöbahldalon.) Nehogy azt higyjék a t. urak, hogy valaha kormányok és valaha uralkodók népeknek jogokat adtak, vagy a már létező jogaikban megőrizték, megvédelmezték volna őket, ha azok a népek nem voltak elég erősek azt a jogot gyakorolni, annak gyakorlását kiküzdeni s ha őket abban gátolták, a kellő ellentállást kifejteni. (Elénk helyeslés a szélsöbahldalon.) Megszoktam én a múltban, hogy azokban a harczokban, melyeket a nemzeti jogokért vívtunk, vállat vállhoz vetve jelenjek meg gróf Apponyi Albert t. képviselőtársammal. (Halljuk ! Halljuk!) Ma van az első eset, hogy fegyveremet fegyverével kell, hogy összemérjem és midőn ezt teszem, teszem a becsülésnek, a tiszteletnek minden jelével. Tegnap is, midőn itt arról a sarokról beszélt, ugy éreztem magamat, mintha egy nagy magas fa emelkedett volna fel, rakva szép gyümölcsökkel, oly fa, melynek még az árnyéka is üdülést hoz, — milyen üdülést hozhat annak gyümölcse ? —• de a midőn végighallgattam beszédét, csak arról győződtem meg, hogy ennek a fának nem ért meg a gyümölcse, őszre igéri az érést és a mit most lehullatott, az csak a férgese. (Elénk h.elyeslés a szélsöbahldalon.) Nem szoktam meg én t. barátom ajkairól azt a kifejezést, midőn a nemzet jogairól van szó, hogy valósitani fogjuk előbb vagy utóbb, vagy, hogy érjük be most egyelőre ennyivel. A jogoknak az az osztályozása, melyet ő tett, midőn a jogokat beosztotta egyelőre, beosztotta előbb vagy utóbb érvényesíthető jogokra, egészen uj előtte is, egészen uj előttünk is, mert a jogok vagy léteznek, és akkor azok megkövetelik érvényesülésüket, a mennyiben a jognak s a benne rejlő igazságnak épen abban van az ereje és hatalma, hogy ellenállhatatlan erővel vonz és visz arra, hogy szolgáljuk, érvényesítsük és annak gyümölcseit azután leszedjük; vagy pedig azok a jogok nem léteznek. Megtámadta a t. barátom az ellenzéket azzal, hogy
