Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

315. országos ülés 1903 most a parlamenti harczban nem tart mértéket s azt kérdi, hogy miért teszi ezt? No, látta-e a képviselő ur, hogyha az ingaórát elhúzzák jobbbra, annak az ingája kivág balra s ha nagyon elhúzzák jobbra, az inga már nem vág ki balra sem, hanem megáll. Az idők órájának mutatója pedig nem megy tovább. így vagyunk mi is most a parlamenti vitatkozás terén. A míg elhúzták az órát kissé jobbra, addig az az óra még járt, de kivágott balra. Az ellenzék, mint balról álló, balra mutatván az inga, erősen lépett fel és támadt; de mihelyt túlságosan elhuzatott jobbra az óra, megállott és megállott a parlamentnek működése. Vissza kell állitani azt az órát a politikai egyensúlynak azon vonalára, a melyen jobbra és balra egyenlően lengjen az inga. (Hosszantartó élérűc helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy nekünk felelnünk kell ezen politikai harczért. (Halljuk! Halljuk!) Igenis felelünk. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Peleiünk itt e törvényhozás szine előtt, felelünk a nép előtt, felelünk a nagy Isten előtt, (Elénk helyeslés a hal- és a szélsőbaloldalon.) mert mi az, a mit mi kívánunk? Az, hogy Magyarországnak törvénye legyen végrehajtva. Azért az 1867 : XII. törvényczikkért a nemzet 1848—49-ben és később, az abszolutizmus idején, szenvedésben és vérben megfizette az árát; és a mit akkor kivivott és kiküzdött, annak megvalósításához, annak végrehajtásához, annak a nemzet szempontjából való értelmezéséhez joga van, (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hisz nem egy idegen államnak joga, nem egy idegen államnak érdeke, hanem hazánknak, nemzetünknek joga és érdeke az, a mely minket a törvények olvasásánál, megértésénél és magyarázásánál kell, hogy vezessen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mi Magyarországnak vagy unt fiai, Magyarországnak vagyunk képviselői, nem idegen országnak szülöttei, a kikben egy más államnak, egy más nemzetnek, egy más felfogásnak képzelődései, tévedései, bűnei és érdemei egyesülnek, mert a mint az osztrák érdek szerint gondolkozik, cselekszik, a szerint olvassa és látja a törvényeket, ugy a magyarnak szégyene és gyalázata, ha nem magyar értelemben, nem magyar érdekben és nem magyar felfogás szerint látja, olvassa, és értelmezi azt. (Elénk helyeslés, éljenzés és tajjs a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ma mit akarunk? Nem a magunk programmját, — ezt unosuntig ismételjük, hanem azt akarjuk és abban van erős jogunk, hogy önök, a kik a 67-es alapon állanak, a kik a67-es alap megvédelmezésére vállalkoztak, kötelesek nemcsak velünk szemben, de minden máshonnan jövő támadással szemben is azt megvédelmezni. (Ugy van! a bal-és a szélsöbaloldalon.) Az 1867: XII. törvényczikkben benfoglaltatik a magyar hadsereg és annak konzequencziája. Az 1867 : XII. törvényczikknek szelleme, végrehajtása, július 23-án, csütörtökön. 19 valamint a paritás és a dualizmus is megköveteli azt, a mit Kerkapoly Károly mondott, hogy t. i., a miként az államalakulat dualisztikus, ugy a hadseregnek is dualisztikusnak kell lenni. Kerkápolynak az a beszéde, a melyet 1868-ban a véderőtörvény tárgyalásakor, mint központi bizottsági előadó a bizottság nevében mondott, a törvénymagyarázásnak helyes kulcsa. Ha valaki kételkedik ebben, felolvashatom. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Azt mondja Kerkapoly (olvassa): »Hisz dualisztikus államszervezetnek csak hasonlóan szervezett sereg felelhet meg, olyan, a melyben a teljesen organizált felek a közös hadúr személyében és általa épugy egyesülnek, mint egyesülnek maguk a szinte külön szervezett államok.« Tehát Kerkapoly Károly szerint Ausztria és Magyarország a hadseregben is csak az uralkodó által egyesülnek ugy, mint a politikai életben kifelé csak az uralkodó által egyesülnek és társulnak. Mi kérjük azt, hogy a magyar tisztek a magyar ezredekbe tétessenek. Szükséges folyománya ennek az, hogy a katonai intézetek akként kezeltessenek, hogy abban elegendő magyar tiszt képeztessék. Egyelőre azonban okvetetlenül szükséges, hogy a magyar ezredekben az ezredesek magyarok legyenek, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és hogy a magyar tisztek a magyar ezredekhez áttétessenek. Ezt 1868-ban ő Felsége rendelte el. Mi lehet annak oka, hogy a királyi rendeletnek, a mely megjelent a mi hivatalos lapunkban, megjelent épen a véderőtörvény tárgyalása előtt mint egy biztosító okmány, a mi kormányférfiaiiik nem tettek eleget, a kik a Felség egyszerű óhajait és kívánságait is olyan nagy buzgósággal szokták teljesíteni? Nehogy azt higyje valaki, hogy igaz az a vád, hogy a függetlenségi párt ezzel a kérdéssel nem jött elő, felemlítem, hogy igenis, a függetlenségi párt azzal, hogy a magyar ezredekben magyar tisztek legyenek, folyton előjött, mert ez a század kezdetétől folyton hangoztatott elv, sőt törvényes intézkedés, Corpus - Jurisunkban benfoglaltatik. Az, a ki ezt megakadályozta, ha osztrák volt, cselszövő, ha pedig magyarok tették, akkor hazaárulás és hitszegés. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én ezt 1901-ben a delegáczióban Julius 8-án szóba hoztam. Határozati javaslatom következőleg szólt (olvassa): »Az orsz. bizottság utasítja a közös hadügyminisztert, hogy ő Felségének 1868 aug. 6-án a közös hadügyminiszterhez intézett kéziratának, melyben az ország ismételten nyilvánított kívánságának megfelelően elrendelte, hogy a magyar csapatokhoz, a mennyire lehetséges, magyar tisztek osztassanak, tegyen eleget.« Kell-e mondanom, t. ház, hogy engem a delegáezió leszavazott? (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez a többség elve!) Egyetlen képviselőtársam Apponyi Albert volt, a ki kiméletesebb módon bánt velem és a ki előadván, hogy mik történtek a múlt században és mi3*