Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

228 32b. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. talmi túltengés további gyarapitására ujonczfelemelési javaslattal állottak a nemzet elé, teljesítettük azt a kötelességet, a melyet az akkori alkotmányjogi helyzet reánk hárított, és követeljük a nemzet előtt önöktől és mindenkitől, hogy az^ 1867 : XII. törvényczikk hajtassák végre. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Montesquieu-höz folyamodom (Mozgás a jobboldalon.) arra nézve, hogy mit tanácsol a nemzeteknek hasonló esetben. Molnár Jenő: Most bezárnák, ha ilyet ima! Polónyi Géza : Itt van az »Esprit des lois« czimü müvének magyar fordítása: a 23. czikkelyben ezeket mondja (olvassa): »Mondottam, hogy egy oly nagy ország, mely más nagy országhoz kapcsoltatik, maga is meggyengül, a főországot is meggyengiti. Tudjuk, mely hasznos dolog az országra nézve, hogy a fejedelem benne lakjék, hogy az ország jövedelmei jól kormányoztassanak ; hogy pénze ki ne menjen a szomszéd ország meggazdagodására, hogy az uralkodót ne igazgassák külföldi vezérszabályok, mint a melyek mindenesetre alkalmatlanabbak a honiaknál, mert különben is tulajdon törvényeikhez és szokásaikhoz ragaszkodnak az emberek leginkább: ezekben leli minden nemzet fő boldogságát; ritka dolog, hogy ezeket szétdulás és nagy vérontás nélkül lehessen megváltoztatni, a mint ezt minden országok történetei bizonyítják. Innét az következik, hogy ha egy nagy országon való uralkodás öröksége egy más nagy országnak fejedelmére háramlik, emez előbbi igenis kizárhatja őket, mert mind a két országra nézve hasznos, hogy az örökség rendében változás történjék. így Muszkaországnak törvénye, mely Erzsébet uralkodásának elején hozatott, igen bölcsen kizár az uralkodásból minden örököst, kik netalán más országot is birnak. Portugáliának törvénye is kitilt minden külföldit, ki vér szerint való jogánál fogva találna a portugál főpolczra hivatni. Ha már az örökségből is kizárhatja a nemzet némely esetekben azokat, kiket az uralkodás illetne, mennél inkább késztetheti őket az uralkodásról való lemondásra.« Éz Montesquieu tanítása, nem a mienk. Csak felolvastam mint általános nemzetközileg elfogadott teoretikus elvet. Tudjuk, hogy ennek az elvnek megvalósitáa hatalmi kérdés ma már, és nem a jog kérdése. De, t. képviselőház, sem nem tereltük, sem nem tereljük hatalmi kérdés útjára a nemzet nagy érdekeit és jogait. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon.) Bizva, hittel eltelve az uralkodó alkotmányos érzülete iránt, hittel és reménységgel aziránt, hogy alkotmányos kormányoknak sikerülni fog a nemzet fejedelmét meggyőzni arról, hogy az a chlopy-i parancs végzetes lejtőre vitte nemcsak az alkotmányos királyság kérdését, de az egész monarchia mindkét államának messze jövendőjét és be fogják látni, hogy nem lehet a nemzet jogai elől elzárkóznia annak, a ki a nemzet királya akar maradni. Önöknek, t. képviselő urak, azt mondjuk, hogy a magyar törvényhozás termébe nem vásárra jöttünk, nem alkudni jöttünk a nemzet jogai felett. A mi a nemzetet törvény szerint megilleti, azért helyt állunk, sikra szállunk, ha kell, önfeláldozással küzdeni fogunk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Közönbös ránk nézve, hogy ki lesz az, a kivel szemben a harczot fel kell vennünk. Bárki jön, a ki nem hozza a nemzet alkotmánya alapján minket megillető magyar nemzeti nyelvet, nem hozza az igazságszolgáltatás és oktatás magyar nyelyét, az nem kormányozhat Magyarországon. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Épen azért vegye fontolóra és tudomásul mindenki, hogy épugy, mint a hogy nem tettük és nem tesszük a hatalmi kérdés serpenyőjére a kérdéseket, épugy el vagyunk tökélve arra, hogy próbára tesszük a magyar nemzet életképességét a nemzeti ellenállásnak törvényes fegyverei szempontjából és majd feleletet fog adni a nemzet arra, hogy érett-e, lelkes-e, bátor-e arra, hogy saját jogait a nemzeti ellenállás törvényes utján megvédelmezze. B. Kaas Ivor: Lássuk, akar-e szolga lenni ? Polónyi Géza: Magyarország állami hajója vészek és viharok közt himbálózik. A rhodusi törvény jut eszembe. Ez ugy szól, hogy a hajó és annak rakománya — ezt a szabadelvű pártnak mondom — azé marad, a ki a vihar és vész idején az árbocznál maradt és kormányozta a vitorlákat, és semmi sem illeti belőle azokat, a kik ott hagyták és megszöktek a hajóról akkor, mikor az vészek és viharok közt hánykódott. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Hát, t. ház, számítunk az önök hazafiságára, számítunk arra, hogy önök közt is lesznek és vannak, a kik a nemzeti öntudatnak megnyilatkozását istápolják és ezen vészek és viharok közt, mint becsületes hazafiak helyt állnak a nemzet és haza védelmére. Ezeket akartam elmondani oly czélból, hogy értsék ezt meg Bécsben, értsék ezt meg a kigondoló kilenczes bizottságban, értsék meg a kamarillánál és értse meg a magyar nemzet is, hogy a függetlenségi és 48-as párt el van szánva törvényeinket és alkotmányunkat törvényes eszközökkel megvédelmezni. (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Hieronymi Károly: Személyes kérdésben kérek szót. Az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott egy szóra, a melyet én a szabadelvű párt konferencziáján mondtam, hogy t. i. nyilatkozat, a melyet Körber osztrák miniszterelnök ur az osztrák parlamentben tett, a magyar alkotmánynak nem lehet sérelme. Először én nem tartom helyesnek, hogy mi itt a képviselő-