Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-325
325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. 227 miniszter ur, hogy Magyarországon nincsen elég katonatiszt, a ki magyarul tud. Természetes, mert németül oktatták, tehát nem tudnak magyarul; de ebből jogot kovácsolni arra, hogy ezt az állapotot a nemzet tovább tűrje, ez több volna, mint a mennyit egy önérzetes nemzettől és annak törvényhozásától elvárhatunk. (Elénk helyeslés a széhöbaloldalon) Az igazságszolgáltatásról is csak röviden emlékezem meg. (Halljuk! Hallj tűi!) Itt van egy hadsereg, mint az összes hadseregnek kiegészítő része. Ebben van egy soha senki által nem ismert, soha Magyarországon nem promulgált olyan büntetőtörvény, mely Ausztriában sem kötelező és itt ma azt akarják statuálni Magyarországon, hogy az igazságszolgáltatás nyelve német legyen, német bíróságok gyakoroljanak birói igazságszolgáltatási jogot gyermekeink felett. Az 1867 : XII. törvényczikk soha-soha ilyen rendelkezéseket meg nem engedett és nem tartalmaz. A kibontakozás módjait is könnyű lesz megtalálni. Lássuk, hogy mit választottak oda át? Történelmi tény. hogy elfogulatlan historikusok a Habsburg-házból származó dicsőségesen uralkodó fejedelmeknek koporsója fölé azt irták fel, nem a kapuczinusok templomában, hanem Olio tollával a történelem évkönyveiben: Videó meliora, proboque, deteriora sequo. Látták ezek a fejedelmek, t. ház, mindig a jót és jobbat, de mindig a rosszabbat választották. Most, mikor a nemzetnek közakarata megnyilatkozott s mintegy megjelölte azokat a férfiakat, a kik nemzet és fejedelem között a békének a létesítésére törvényes alapon alkalmasak voltak, (Ugy van! a széhöbaloldalon.) kiválasztotta magának a korona azt a férfit, a ki a magyar közjog iránt érzéketlen, azt nem ismeri s a ki a vesztegetés súlyos gyanúja alatt kellett, hogy a parlamentben, mint a korona képviselője megjelenjen s itt kiválaszsza magának azt a módot, hogy az osztrák miniszterelnöknek eléggé nem kárhoztatható befolyása folytán üszköt vessen a nemzet és királya közé és majdnem oda sodorja a nemzetet, hogy, ha a megfontoltsága gátat nem vet, végzetes lépésekre határozza el magát. (Ugy van! a szélsöbahldalon.) Nem szándékozom, bár tovább akartam folytatni a kérdést. Csak ráutalok arra, hogy az osztrák alkotmány, a melyre odaát hivatkoznak, lényegében homlokegyenest ellenkezik a mi törvényeinkkel. Heltai Ferencz: Egészen más ! Polónyi Géza: Egészen más minden, a hadseregre vonatkozó részeiben. Abszolúte nem csodálkozom, t. ház, hogy ha az ostrákok nem tudják megérteni, hogy Magyarországon miért csinálnak olyan rettentő nagy zavart és bajt és miért nem akczeptálják a király abszolút jogát, mivel világosan benne van az ő törvényükben. (Olvassa): »Die Anordnungen in Betreff der Leitung, Führung und inneren Orgauisation der gesammten Armee stehen ausschliesslich dem Kaiser zu.« Hát itt az alkotmányos királyról és arról, hogy ezt valami korlátok illetik, egy árva szó sincsen. De, t. ház, érdekes az okoskodásban az, hogy lemondott mind a két törvényhozás arról, hogy abszolút joggal gyakorolhassa odaát a Felség ezeket a jogokat a hadsereg szempontjából. Hát ez egy közönséges történelmi hamisítás. Mert, t. ház, ilyen jogokat a hadsereg tekintetében csak a magyar törvényhozás gyakorol ; Ausztria abszolút módon kormányozott állam volt 67-ben, hát vájjon miről mondtak le az osztrákok ? A császár ajándékozott nekik, a mi közbenjárásunkra, jogokat, annyit, a mennyit neki tetszett. Tehát a t. osztrákok semmiről sem mondtak le. (Ugy van! a széhöbaloldalon.) Micsoda paritás lenne az, hogy a magyar nemzet lemondott volna históriai, nemzeti, törvényes jogairól, midőn a másik fél azokról le sem mondhatott, mert nem birt velük ? Hát, t. ház, ilyen hamis teóriák és hamis promulgálás alapján pontról-pontra végig lehet menni az 1867-iki XIL törvényczikk és ezen XXI. törvényczikk összehasonlításán, és a leglényegesebb kérdésekben Ausztriában lényegesen, homlokegyenest mást promulgáltak, mint nálunk. Éz tendencziával törtónt. Most visszaélnek vele és hivatkoznak arra a jóhiszeműségre, a mit 37 éven keresztül a fejedelem ezen jogai tekintetében felhozhatnak. Nem is tagadjuk, t. ház, ez az egyetlen egy, a mi mentségül felhozható és a mit szívesen akczeptál, mert az igazságnak felel meg, mindenki, hogy a felség jóhiszemüleg cselekedett. Ezért a jóhiszeműségért a nemzet és a történelem előtt a t. szabadelvű párt lesz a felelős. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Mi nem szűntünk meg soha ostromolni nemcsak ezt a német rendszert és nyelvet, hanem többet követeltünk : az önálló hadsereget. Hieronymi Károly: Ez már nem a 67! Ez már az önálló hadsereg! Polónyi Géza: Méltóztatik jól tudni, hogy a történelem, folyamán itt közbül ült egy párt, a mely 67-es alapon állott és ellenzéki missziót »nemzeti« czim alatt teljesített, s addig természetszerű fokozása volt a politikai pártállásoknak az, hogy ott volt a 67-iki orthodox álláspont, az Andrássy-féle álláspont, a melyet már terézvárosi képviselőjelöltsége alkalmából hirdetett, hogy ugyanis az 1867 : XIL törvényczikk noli me tangere, és ahhoz hozzányúlni sem szabad, mondom, és ezzel szemben álltak a nemzeti párt részéről támasztott nemzeti követelések; így igen természetes, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak ebben az időben hivatása volt az önálló magyar hadsereg érdekében sikraszállni. A mint a szerepcsere, a chaasé croisé megtörtént, és bekövetkezett, hogy az osztrák ha29*
