Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

226 325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. mondhat, (ügy van! ügy van! a szélsöbalolda­lon.) Ilyen a terület, ilyen a politikai nemzet jellege, ilyen a törvényhozás maga és ilyen a nemzeti nyelv kérdése is. (Elénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Ezekről soha lemondani nem lehet, de nem is mondott le a magyar nemzet soha és sehol. Merőben közjogi hamisítás azt is állitani, hogy Magyarországon az 1867 : XII. t.-cz. közös hadsereget statuálna. Még ez sem való. Az 1867 : XII. t.-cz. statuálja a pragmatika szank­czióhól folyó közös ügyeket s taxative felsorolja azokat, de uj közös ügyet az 1867 : XII. t.-ez. egyet sem állapított meg. (ügy van! a szélső­baloldalon.) Ez a jogfolytonosság elvén felépült törvény csak a közös ügyek kezelésének módja tekintetéhen tartalmaz nóvumot; (ügy van! a szélsőbaloldalon) de nem statuált uj közös ügye­ket. 1867 előtt sem volt soha közös hadsereg, hanem volt közös védelem, a melyről az 1867. évi XII. t.-cz. kifejezetten azt mondja, hogy »n közös védelemnek másik eszköze a hadügy.« Vészi József: De nem a közös hadügy! Polónyi Géza: De nem a hadsereg, hanem a hadügy. Vészi József: A hadügy sem közös, csak némely része! Polónyi Géza: Hogy ilyen közös hadsereg sohasem létezett, és hogy az 1867 : XII. t.-cz. ilyet nem statuált, annak igazolására egyebet sem szükséges tudnom, mint annak a törvény­nek 12. §-át, a mely kifejezetten és világosan fen tartja az ország törvényhozása számára azon jogokat, a melyek abban részletesen felsorolvák, s a melyek minden más befolyástól menten, kizárólag a magyar törvényhozás jogköréhe tar­toznak. De végezetül gr. Khuen Héderváry múlt­kor fejtegetett alkotmányjogi elméletére térek át, a mely megint nem egy közjogász tollából, hanem egy olyan statisztikusnak a tollából ke­rült ki, a ki eddig inkább azzal foglalkozott, hogy azt számította ki, mennyit tojtak Magyar­országon a tyúkok. (Derültség. Ügy van! a szélsöbalóldalon.) Ebből a tollból származik az a híres mondás, a melyet itt találtunk, (ügy van! a szélsöbalóldalon.) hogy az osztrák kor­mánynak befolyás engedtetik Magyarország tör­vényhozási jogaira, mert ott van a 13. §. De hiszen épen ez a szakasz bizonyítja legjobban, t. ház, hogy nincs közös hadsereg, (Ügy van! a szélsöbalóldalon.) mert ha az a hadsereg kö­zös volna, akkor annak a törvénynek előkészí­tési módja sem az volna, hogy az országgyűlés­hez és esetleg regnikoláris depu táczióhoz tar­toznak fordulni a kormányok, hanem akkor a delegáczió elé kellene vinni ezt a dolgot. (He­lyeslés a szäsöbdloldalon.) Tehát maga ez a szakasz kioktat mindenkit arról, hogy nem le­het a hadsereg közös, és hogy az osztrák kor­mánynak sem a felségjogok kérdésében, sem a 12. §. tekintetéhen semmiféle beleszólási joga nincs. A 13. §. esetében pedig, a hol a védrend­szer előkészítéséről van szó, a hol tehát csak arról van szó, hogy megegyezik-e a két nemzet törvényhozása bizonyos általános elvek tekinte­tében vagy sem, az osztrák kormánynak csak kizárólagosan az az előkészítési joga van meg, a mely a magyar kormánynak is megvan, és ha nem jut a két törvényhozás egyetértésre, akkor nem az következik, hogy nem történhetik meg az, a mit Magyarország törvényhozása akar, ha­nem az következik, hogy annak meg kell tör­ténnie. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) Osak addig legyen törvény a törvény, a mig az tör­ténik vele, a mit Körber ur akar? De ha még ki kellett valakit oktatni arról, hogy Magyarországon nincs közös hadsereg, hát Körber ur alaposan kioktatott bennünket. Az lehetséges, hogy Ausztria intézkedhessek Magyar­ország hozzájárulása és meghallgatása nélkül, t. i. elrendeli októberben az ujonczozást a mi hirünk-tudtunk nélkül, elrendeli a kiszolgált katonák hazabocsátását és októbertől fogva nin­csen kétféle katonaság az osztrák hadseregben, nincsen más ujonoz a hadsereg osztrák részé­ben, mint a milyen lesz a magyar hadsereg magyar részében. Micsoda alkotmányjogi elmé­letek azok, a melyek hirdetik azt, hogy Magyar­országon a közös hadseregre semmiféle befolyása nem lehet a magyar törvényhozásnak és hogy ez csak fejedelmi abszolút jog, a melyet csak ugy lehet gyakorolni, ha az osztrák németség érdekében németül neveljük és kommandirozzuk azt a hadsereget, a melyhez Magyarország adja az ujonczot és a pénzt! Isteni és emberi tör­vények szerint ezt a nemzetet a nemzeti nyelv­hez, a szolgálati és vezénynyelvhez jog illeti meg és erről a jogáról ez a nemzet soha sen­kinek a kedvéért, még királyának kedvéért^ sem fog lemondani, mert le sem mondhat. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Hát az oktatás kérdésében hogy vagyunk? Hát közösügy az oktatásügy? Melyik para­grafus mondja az oktatásügyet közösnek, milyen alapon lehet az oktatásügyet Magyarországon közösügynek tekinteni, mikor a hadsereg maga sem közös az 1867: XII, törvényczikk alapján? Ha közös lenne is az a hadsereg, hát vájjon azon gyermekek oktatása, a kik még nincsenek hadköteles korban, a közös hadsereg elmélete alapján történik-e, nem a magyarországi okta­tásról szóló törvények alapján? És nem volt-e valóságos betörés a magyar alkotmányba, hogy 37 év óta megtűrték önök, hogy a mikor az 1867: XII. törvényczikk 27. §-a kifejezetten eltiltja a közös minisztereket attól, hogy bár­mely belkormányzati ügybe beleavatkozzanak, akkor a közös hadügyminiszter évtizedek óta tart fenn iskolákat magyar pénzen, német állam­polgárokkal német nyelven oktatva gyermekein­ket, csupán azért, hogy 37 esztendő múlva aztán kiszámíthassa Hieronymi Károly t. kandidátus

Next

/
Oldalképek
Tartalom