Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-325

325. országos ülés 1903 október 3-án, szombaton. 225 gálati nyelvkérdésében tisztán illuzórius és valóban érthetetlen; mert azt, hogy a magyar nemzetnek a hadseregben a magyar vezényleti és szolgálati nyelv érvényesítéséhez joga nincsen, csakis ezen elmélet alapján lehet állítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mihelyest konczedálják azt, hogy a hadsereg nem abszolutisztikusán kormányzott külön orgánum, állam az államban, hanem hogy a hadsereg alkotmányos faktorok alatt álló nemzeti instituczió, eldőlt a vita, mert akkor abszolnt jogokról és arról, hogy a király saját elhatározásából a törvényhozás akarata nélkül cselekedhetnék, beszélni nem lehet. (Egy hang a jobboldalon: Czeíszerüség!) Mondják az osztrákok, hogy vannak Magyarországon is államférfiak, a kik a zárt államterület eszméjét és a közös hadsereg felségjogának ilyen interpretáczióját magukévá teszik, Ritka madárként ismerek Magyarországon egy pár ilyen államférfit. Kettőt közülök meg is említek. Az egyik egy tudományosság szempontjából nemcsak kifogáson felül álló, de tiszteletreméltó olyan pályának a növendéke, mely előtt én mindig kalapot emelek, t. i. a technikus pályáé. T. képviselőház! Ezeket mi jogászkorunkban gó'zjogászoknak neveztük, most pedig közjogászokat keresünk. Már most ezek közül az egyik — épen Hieronymi t. képviselő ur — szerepel Ausztriában azon színben, mintha ő istápolná ezeket a törekvéseket és illetőleg ilyen alkotmányjogi elméletet hirdetne. Annyit tudok, hogy a szabadelvű párt múltkori konferencziáján, a mikor a chlopy-i hadparancsról, illetőleg Körber nyilatkozatáról volt szó, a hírlapok közlése szerint, Hieronymi Károly t. képviselő ur ennyit mondott: »Hogy lehet Körber nyilatkozatáról beszélni? Hiszen a magyar alkotmányt csak nem fenyegetheti egy Körbernek a nyilatkozata. « Gondolom, szó szerint adtam vissza. Hieronymi Károly: Dehogy! Azt mondtam, hogy az nem képez sérelmet! Polónyi Géza: így is akczeptálom. De hát, t. képviselő ur, kegyeskedjék nekem erre felelni: micsoda alkotmányjogi felfogás az, mikor Körber nem azt mondja, hogy »én, Körber, mondom ezt,« hanem »én, Körber, osztrák miniszterelnök, az osztrák császár felhatalmazása alapján mondom ezt.« (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) Vészi József: Mit erhobener Stimmel (Derültség.) Polónyi Géza : Hát, t. képviselő ur, az osztrák császárt is olyan kismiskának méltóztatik-e tartani, mint Körbert? Hiszen ennek a sérelemnek nagysága, jelentősége és hordereje épen abban fekszik, hogy ugyanazon császárnak a megbízására hivatkozott Körber, a kinek a másik feje magyar király képében jelenik meg a magyar országgyűlés előtt. Nessi Pál: Jánus-arcz! Polónyi Géza: De már most, t. ház, térjünk rá a kérdésnek alkotmányjogi szempontból való rövid tárgyalására. Önök azon állásponton állanak, hogy ez egy felségjog, és hogy a Felség maga határoz — most már a legutóbbi királyi kézirat szerint alkotmányos módon, — a felségjogok felett. Hát, t. képviselő urak, mit biztosit az a 11-dik §., a mely a felségjogokról rendelkezik? A 11-dik §. azt mondja, hogy a hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és helszervezetére vonatkozó jog ő Felsége, mint alkotmányos király által intézendőnek ismertetik el. Eddig, mikor a szolgálati és vezénynyelv kérdéséről szó volt, minden okoskodó ember más álláspontból vitatta azt: az egyik azt mondta, hogy az a vezérleti kérdéshez tartozik, a másik azt mondta, hogy a vezényleti kérdéshez, és most már azt mondják, hogy a belszervezet kérdéséhez tartozik. Hát, t. képviselőház, a ki valaha katona volt, az tudja, hogy mit jelent az a belszervezet. Jelenti a Heeres-organizácziót; jelenti a csapattesteknek összeállítását, beosztását és egymással való kiegészítését, de soha a föld kerekségén a belszervezeti kérdés a nyelv kérdésével össze nem függött. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De vitassuk meg, t. ház, hogy a 11-dik §-ban adott u. n. felségjog tulajdonképen micsoda jog? Az állami főhatalmak megnyilatkozásának háromféle módját ismerjük: ismerjük a törvényhozói hatalmat, ismerjük a végrehajtó hatalmat és ismerjük n bírói hatalmat. Már most, t. képviselőház, melyik jogkör lett ezzel átruházva, vagy elismerve a király számára ? Törvényhozási jogkör lett itt átruházva, vagy elismerve ő Felsége javára, vagy pedig csak a végrehajtó hatalom jogköréből lett valamely intézkedés ő Felségére átruházva ? T. képviselőház! A felségjogoknak ez a megállapítása abból az időből származik, a mikor még —• Tacitus szerint — szégyen és gyalázat volt tovább élni a csatában a fejedelemnél és a mikor a fejedelmek harczoltak a győzelemért és a vitézek harczoltak a fejedelemért. Abból az időből származott, t. ház, ez a felségjog, a mikor ez Magyarországon a királyt mint fővezért illette meg. Ha tehát nem törvényhozási az a jogkör, a mely itt a felségjog alapján a Felséget illeti, hanem a végrehajtó hatalomnak bármilyen emanácziója : gyakorolható-e az a törvényhozás akarata ellenére, vagy azon kívül, vagy azon felül ? Vagy egyáltalában, még ha törvényhozási jog volna is, létezik-e törvény, a melyet alkotmányos államban meg ne lehetne változtatni? (Helyeslés a szélsöbalóldalon.) De, t. ház, soha ilyen jogot a magyar királyra a magyar nemzet át nem ruházott, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert vannak jogok, a melyekről a nemzet a szuverenitás elvénél fogva soha le sem KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XV1H. KÖTET. 29