Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

14 315. országos ülés 1903 czal? Nem, mi azt nem tehetjük addig, a mig nem kapjuk meg azon kijelentéseket, még pedig biztosított kijelentéseket, a melyeket a kibontakozás módozataiul elfogadhatunk nem programmunk alapján, mert a mi programmunk a független, önálló magyar hadsereg, hanem az előrelépés szempontjából, a melyet Kossuth Lajos is kötelességünkké tett. És midőn a helyett, hogy ezt megkapnók, ilyen in pejus reformot tárnak élénkbe, akkor, t. többség és t. kormány, ne számítsanak arra, hogy mi segítsük az önök helyzetét orvosolni, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert ez reánk nézve nemcsak erkölcsi, hanem politikai lehetetlenség is. (Igaz! TJgy van! a szelsőbaloldalon.) Apponyi Albert t. képviselőtársam megnyugtatja magát azzal, hogy ő a Szentiványi Árpád t. képviselőtársunk által itt előadottaknak kilátásba helyezett teljesítése után uj követelésekkel nem áll elő. Maga Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk megállapítja azt, hogy ezek a követelések nem ma állíttattak fel az ő részükről, hanem tartalmát képezik az ő katonai programmjuknak. Szerintem nem képezik egész tartalmát, a mint hogy azt már voltam bátor jelezni, hanem mindenesetre egy részét szerintem is képezik ezen követelések az ő régebbi katonai programmjuknak, a melyet vallottak pártjuk fennállásának kezdetétől fogva. Már most húsz esztendő után azt mondani, t. képviselőház, hogy ők uj követelésekkel nem állanak elő és ezeknek a kilátásba helyezésével konszummálva látják a maguk régi programmját: nohát, t. ház, ez nem egyéb, mint abdikáczió a tekintetben, hogy az a térfoglalás, a melyet ő is követel és a melylyel ő is biztat bennünket, csakugyan nagyon lassan, de annál r bizonytalanabb tempóban fog előrehaladni. (Elénk helyeslés a szelsőbaloldalon.) Azt mondja gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, hogy ő Felsége a király, a hadseregnek szolgálati és vezényleti nyelvét németnek teljes jóhiszeműséggel hagyhatta meg az ő alkotmányos érzületének minden sérelme nélkül. És ezt a jóhiszeműséget, ezt az alkotmányos érzületet azzal indokolja, hogy a német szolgálati nyelv mindmegannyi alkotmányos kormány ellenjegyzése, mindmegannyi alkotmányos többség helyeslése mellett maradt meg. Bármint legyen is a dolog, az 1867: XII. törvényczikkel és korábbi törvényeinkkel szemben nem állithatja gróf Apponyi Albert képviselőtársunk sem, hogy ez helyes és a magyar közjognak megfelelő álláspont, ha pedig nem az, akkor én ezt a felfogást alkotmányosnak el nem ismerhetem és akkor az 1867 óta kormányzott minisztériumoknak és a mindenkori többségnek ez az eljárása alkotmányosnak nem mondható és nem szolgálhat a korona magatartásának alapjául. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A mi álláspontunk a törvényes, t. képviselőház, a melynek érvényesítéséért a legélesebb jalius 23-án, csütörtökön. harczot azok a kijelentések, a melyeket a t. miniszterelnök úrtól megnyugtatás helyett alkalmunk volt hallani, teljes mértékben jogosultnak tüntetik fel. (Helyeslés a szelsőbaloldalon.) Azt mondja gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, hogy meg van győződve, hogy a mintegy megfontolva kialakult nemzeti akarat ebben az irányban — t. i. a magyar szolgálati és vezérleti nyelv behozatala irányában megnyilvánult, — az alkotmányos királynál annak akadálya nem lesz. Hát akkor hol van az akadály, (Igaz! Jjgy van! a szelsőbaloldalon.) ha minket azzal vádolnak, hogy megfontolás nélkül viszszük harczunkat tovább ? Hiszen az a többség, a melynek vezetői között ott van gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, a megfontolt haladás minden feltételét rejti magában; miért nem állnak elő, miért nem vitatják meg a dolgot, a maguk pártkörében és miért nem állítják fel elengedhetetlen követelmény gyanánt, a rájuk küldött kormányelnökkel szemben azt, hogy ezen a téren biztosítékokat nyerjen a nemzet és a törvényhozás a tekintetben, hogy Magyarországon a magyar szolgálati és vezérleti nyelv gátjául szolgáló akadályok elhárittassanak, a katonai nevelés Magyarországon egészen magyarrá tétessék és az 1897 : XXIII. t.-cz. 4. §-a abban az irányban változtattassék meg, hogy a honvédtisztképző iskolákból kikerült növendékek a közös hadseregnek csak magyar ezredeihez legyenek kinevezhetők. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) Ez volna a komoly bizonyság arra, hogy önök nemcsak jóleső kijelentéseket akarnak tenni, hogy nemcsak egy uj expedienst akarnak felállítani, hogy kényelmetlen helyzetükből kimeneküljenek, hanem elszánt akaratuk, hogy velünk együtt a nemzeti reform útjára térnek, nemcsak azon jobbára testnélküli dolgokban, a melyeket, nézetem szerint, Szentiványi Árpád t. képviselőtársain programmja foglal magában, hanem ezekben a dolgokban is, a melyek a legkardinálisabb jogok megvalósítását fogják maguk után vonni, elsősorban a szolgálati és vezérleti nyelv magyarságának kérdésében. (Igaz! TJgy van! a szelsőbaloldalon.) Mert, ha azt hallom, hogy e tekintetben a Felségnél akadály nem merülhet fel, az akadályt csak önökben láthatom, és több a politikai malicziánál — nem akarok itt súlyos szót használni a törvényhozásnak termében — az a szemrehányás, a melyet az imént röpítettek mifelénk, hogy mi akadályozzuk önöket a nemzeti irányú tevékenységben. (TJgy van! TJgy van ! a szelsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Legújabb kiadás! Molnár Jenő: Most ezt kezdik rebesgetni! Bakonyi Samu: Gr. Apponyi Albert igen t. képviselőtársam egy tételt állit fel, mikor azon vád ellen védekezik, a melyet ő irányában igazán soha senki nem emelt erről az oldalról és a melyet bármely oldalról is csak a legelvakultabb igazságtalanság emelhetne vele szemben,