Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-323
176 323. országos ülés 1903 szeptember 29-én, kedden. volt nézete, törekvése, megállapodása; ellenben a t. többség tiz hónap óta mit csinált? Pichler Győző: Veszekedett, hogy ki legyen a jegyző, (Elénk derültség.) Eötvös Károly: Kérdem, t. képviselőház, mit csinált a többség, az országgyűlésnek az a pártja, a mely mégis első sorban felelős mindazért, a mi történik, mindazért, a mi e nemzet javára vagy ellenére intéztetik és a mely felelős a mulasztásokért is? Folytonosan azt mondották, hogy programmon és megállapodáson dolgoznak. B. Kaas Ivor: Hieronymi, Tisza, Andrássy! A nagy szónokok a katonai vitában! Eötvös Károly: Én is figyelemmel kisértem a többség magatartását. Összejött a többség nagyon gyakran értekezletre; legutóbb, talán tegnap is tartott értekezletet, ha igaz, mert én már most a többség szavának sem hiszek. És mit csinált a többség ezen értekezleteken? Roppant gonddal, államférfiúi bölcseséggel mindig a felett tanakodott, hogy mit tűrjön el továbbra is, és hogy mit ne csináljon; mert hogy mit csináljon azokkal az u. n. áramlatokkal szemben, akár innen jönnek, akár Chlopyból, arról még eddig a többség nem határozott, {Ugy van! a szélsöbaloldalon.) abban meg nem állapodott soha, vagy ha megállapodott, azt gondosan eltitkolta, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) eltitkolta a nemzet előtt, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Már most a többség ma is ott van. Tegnap, ugy olvasom a hírlapokból, kiküldött egy nagybizottságot, hogy az jelöljön ki egy kis bizottságot, (Derültség a szélsöbaloldalon.) az a kis bizottság tanácskozzék a felett, hogy minő javaslatot készitsen a többség számára; dehogy mikor lesz ebből valóság, mikor lesz ebből programm, mikor lesz többségi megállapodás, mikor lesz nemzeti vagy kormányprogramul, arról még tegnap semmit se tudtak. Mikor a nemzet azt látja, hogy jogainak, érdekeinek és becsületének nagy kincse ilyen bölcs kezekbe van letéve, (Elénk derültség a szélsöbaloldalon.) a mely kezek meg nem mozdulnak semmi irányban, a mely kezek csak arra intenek gondosan : tűrjetek, tűrjetek és megint csak tűrjetek, nézzetek el, hallgassatok eb mindent, akárhonnan jön, akár Oblopyból, akár a Reichsrathból; mikor a nemzet ezt látja: nem tartják-e önök egészen természetesnek, az emberi természetnek és a nemzetek lélektanának összes ösztöneiből nem látják-e jogosultnak, hogy a nemzet törvényhatóságai azt mondják; Ilyen kormány kezébe adót nem adunk, ujonczot nem szavazunk meg! ? (Elénk tetszés, lielyeslés és taps a szélsöbaloldalon.) Ezt a nemzetet az élő nemzetek minden becsüléséből ki kellene zárni, ha a nemzet, a mikor tiz hónap óta látja, hogy a kormánynak és a többségnek ilyen a magaviselete, ilyen módon nem adna hangot tiltakozásának és ellenzésének. Azonban a nemzet rögtön jóváteheti azt, a mi látszólag az országnak, az államnak érdeke ellen van, rögtön kész is, hajlandó is jóvátenni, mert hazafiság vezeti őt. De hiszen nemcsak a nemzet vont le következtetést a kormányoknak és a többségnek e magaviseletéből, hanem következtetést vontak le a magyar nemzet önállóságának öröklött ellenségei is. Következtetéseket vontak le a birodalmi egységnek régóta szunnyadó de egészen el nem aludt hivei. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) S azok a következtetések Chlopyhoz vezettek és a birodalmi tanács tárgyalásaihoz. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azok a következtetések abból indultak ki, hogy: nini, hát hiszen mi, akármit követelünk, akármit mondunk, akármit cselekszünk vagy nem cselekszünk, a magyar kormány és a magyar parlament többsége eltűr mindent, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) fel nem támad semmi ellen, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) még csak egy tiltakozó szava sincsen senkinek a pártban ; (Ugy van! a szélsílbaloldaloa.) ezzel a nemzettel tehetünk mindent, mert törvényhozása eltűr mindent. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a chlopyi hadiparancsnak az eredete. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A szándék megvolt rá odafenn, az engedelmet megadta rá a magyar kormány és a magyar törvényhozás. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Már most az a chlopyi hadiparancs a nagy egészről beszél, pedig az az egész, ha egész, sem nagy. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Semmi esetre sem erős és nem hatalmas; de nem is egész. De nem is uj az eszme. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezt a nagy egészet Chlopyban fedezték fel . . . Thaly Kálmán: Már V. Károly felfedezte! Eötvös Károly: Régi dolog ez, sok százados; de legközelebb 1861-ben is ezzel jöttek a törvényhozás elé. 1861-ben a kényszeritett birodalmi egység felett, a felett, a mit Chlopyból dicsőitettek és törvényként ránk parancsolni akartak, folyt a vita; és akkor — megint nem Perczel Dezső t. képviselőtársamra hivatkozom, bár jobban szeretnék rá hivatkozni, hanem egyik volt kartársára, Deák Perenezre, (Derültség a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) a ki erre a kényszeritótt birodalmi egységre, vagyis a chlopy-i hadiparancsra vonatkozólag 1861. évi augusztus 8-ikán ezeket mondta, az erőszakolt közös birodalmi egységről szólván (olvassa): »Pogja-e az ország szívesen védeni és támogatni azon állapotot, a melyet keserű érzelmekkel tűr? Kern fog-e örülni minden veszélynek, s minden bajnak, a mely az egészet fenyegetve, neki reményt nyújt arra, hogy talán szabadulhat azon lánezoktól, a melyek akarata ellen másokhoz kötötték?* — Tehát szerinte örülni fog az ország minden veszedelemnek és bajnak, a mely azon »nagy egész«-et éri. — (Olvassa): »Erős és hatalmas volna-e a birodalom a népnek ilyen érzelmei mellett és azon szorosabb, de
