Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-323

323. országos ülés 1903 s. kényszeritett kapcsolat kellett, a mely az országban ilyen érzelmeket támaszt; jobban és könnyebben lehetne-e kormányozni, mint a tágabb, de önkéntes egyesülés mellett, a mely senkinek nem fáj és a melyet a nemzet jogaival és alkotmányával megféró'nek tekint ?« (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Tehát Deák Ferencz felvetette akkor azt a kérdést, hogy ilyen, a nemzet fájdalmas érzése által fogadott és kisért erőszakos egység mellett könnyű lesz-e majd az u. n. birodalmat kormányozni. Hát én erre a kérdésre a feleletet a t. miniszterelnök úrtól várom: hogy ő könnyen kormányoz-e? (Élénk derültség a szélsobaloldalon.) De várom Ausztria törvényhozásától, és kormányának elnökétől is, vájjon nem ott vagyunk-e, hogy bizonyos birodalmi egységet erőszakolnak reánk, — most ugyan csupán csak a külügyi diplomáczia és hadsereg keretében, de hát hiszen szerintük az a kettő minden — (Felkiáltásolt a szélsobaloldalon: Es a vámközösségben!) és vájjon ilyen kényszeritett egység mellett könnyen tudják-e kormányozni Ausztriát? (Mozgás a szélsobaloldalon.) Es könnyen tudják-e kormányozni Magyarországot ? És nem fenyeget- e bennünket olyan idő, a midőn egyáltalában nem tudják majd kormányozni sem Ausztriát, sem Magyarországot ? (Ugy van! a szélsobaloldalon.) A nagy egész? A nagy egészről a mi alkotmányunk nem tud semmit. Előttünk pedig más szentírás nincs, mint a mi alkotmányunk, (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) és annak az alkotmánynak magyarázására és annak az alkotmánynak fentartására mi épen olyan jogosultaknak érezzük magunkat, mint ennek az országnak és Ausztriának akár külön, akár közös feje, (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) és e tekintetben semmi királyi, orazágfejedelmi és császári, és legfőbb haduri magyarázatot mi kényszeritőleg el nem fogadunk. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Ha már most kíváncsiságból megnézzük. — mert hiszen alkotmányjogilag és közjogilag mi voltaképen nem vagyunk kénytelenek a fejünket törni a felett, hogy Ausztria törvényhozásában miként beszélnek rólunk, de a gyakorlati élet szempontjából nekünk mégis foglalkoznunk kell vele, ha nem is e törvényhozásban, de általában közéletünk egész mezején mindenütt, — hogy a mi szövetséges társunk: Ausztria, az úgynevezett közös birodalomnak ama másik államterülete, mikép vélekedik mirólunk, és minő törekvései vannak velünk szemben; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mondom, ha megnézzük, hogy Ausztria kormányának és törvényhozásának mik a törekvéseik: mit látunk ? Ha azok a törekvések csak az ő törekvéseik volnának, nem sok gondot okoznának nekünk. Az ő jogukkal szemben áll a mi jogunk, az ő hatalmukkal szemben áll a mi hatalmunk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hanem mikor mi azt látjuk, hogy alkotmányos királyunk, a mi államunk legfőbb intézKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVm. KÖTET. zeptember 29-én, kedden. 177 menye azokhoz hajlandó, vagy ha nem is a királyunk, de a legfőbb hadúr őket támogatja, nekik szolgáltat erőt, dicsőséget és befolyást mi ellenünk: akkor igenis, fájdalom, érdekünkben is áll és érdekünk jogunkká teszi, hogy ezt a kérdést szó nélkül ne hagyjuk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) És mit akarnak önök, t. kormány és t. többség? Azt akarják: mi védelmezzük meg velük szemben, csupán mi a magyar nemzet érdekeit és jogát ? Azt hiszik cnök, hogy ez első sorban nem az önök feladata és kötelessége ? B. Kaas Ivor: Azt hiszik! Eötvös Károly: Mi törekszünk azokat megvédelmezni, igenis, de nekünk, fájdalom, az a helyzetünk, hogy nekünk elsősorban önök ellen kell azokat megvédelmezni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) bizony, fájdalom, csak másodsorban azok ellen, kik közvetlenül egyenesen intézik a támadást, mert a bátorságot a nemzet és a jog örökös sértéséhez Magyarország kormányának valamennyi többségének lanyhasága, tehetetlensége szolgáltatja. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mi történt ? Mondom, nem fogadom el illetékesnek sem az osztrák honvédelmi miniszternek, sem az osztrák miniszterelnöknek tegnapi fejtegetéseit, sem a többi nagy méltóságnak, az osztrák urakházában és birodalmi tanácsban való fejtegetéseit, de bizonyos az, hogy a helyzet odáig jutott, hogy az osztrák törvényhozás jogot érez ahhoz, hogy ő a magyar törvényhozás fölött fennhatóságot gyakoroljon. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Jogot érez ahhoz, hogy a magyar parlament törekvései felett bírálatot gyakoroljon, jogot érez ahhoz, hogy kimondja: ezeket a törekvéseket nem fogadom el, ezeket a törekvéseket pedig elfogadom. Ezt lehet arrogancziának mondani, de ez nem csupán arroganczia. Ez a régi történelmi viszonynak megújulása, a mely Magyarország jogait, alkotmányát és önállóságát itthon, házi használatra megengedte, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) de a mikor a világba ki kellett lépni, a mikor az ajtó elé kellett állani, akkor a magyar jogokra, alkotmányra és önállóságra azt mondta: Azt pedig meg nem engedjük. A Reichsrathban ugy beszélnek, az osztrák törvényhozás mindkét házában ugy beszélnek a miniszterek, miniszterelnök és mások, mintha ők volnának a »nagy egésznek* törvényhozása, mi pedig csak egy külön országnak vagy tartománynak tanácskozó testülete. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Provinczia!) A látszat ez, de, fájdalom, e pillanatban a valóság is. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt tűrnünk nekünk nem lehet. De ez meg sem változik mindaddig, mig Magyarország kormánya és törvényhozásának többsége talpra nem áll, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és az országnak és nemzetnek jogait és érdekeit a végletekig nem törekszik megvédelmezni. Azt mondják önök, — fájdalom, sok igazság van 23