Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-315
315. országos ülés 1903 kében fog tovább küzdeni. S e tekintetben bizonyos megnyugtató jelenségekre is mutatott rá, azt mondván, hogy ime már a többség kebelében is érvényesülni kezd ezen az utón a fúzió hatása, Rámutatott a többség kebelében azokra a felszólalásokra, a melyek épen olyan t. képviselőtársaink részéről tétettek, kik más politikai iránynak voltak a hivei, mint a volt nemzeti párt és azt állapította meg ebből, Hogy ime az érzelmek kezdenek összeforrni, bogy ime annak a négyévi együttlétnek hatása kezd mutatkozni. Hát, t. ház, tagadhatatlan az, hogy pl. Dániel Ernő báró igen t. képviselőtársunk felszólalása bizonyos közeledést mutat a mi felfogásunkhoz. Nevezetesen ő elismerte a mi harczunknak azt az értékét, hogy a nemzeti követelések kérdése akként hozatott napirendre, hogy azok onnan kedvező, a nemzetre nézve előnyös megoldás nélkül többé le nem vehetők. Csakhogy, t. ház, méltóztassanak viszont a kormányhoz közel álló egyik nagy sajtóorgánumnak azt a kritikáját elolvasni, a melyben épen báró Dániel Ernő igen t. képviselőtársamnak ezt a felszólalását részesítette. Ebből bizony meg lehet állapítani, hogy még nagyon sok akadálya van annak az összeforrásnak, a melyet, ha ez az értéke lenne nyilvánvaló, én is szívesen üdvözölnék. Be kell azonban vallanom, hogy a többség padjairól eddig még nem ismertetett el annyira határozott alakban a magyar nyelvnek, a hadsereg magyar vezényleti nyelvének jogosultsága, mint a hogy az gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk felszólalásában kifejezésre jutott. De hiszen mi gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunkat készséggel ismerjük el a legideálisabb lelkületű, önzetlen hazafiak egyikének. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sajnos azonban, hogy ezek a becses, értékes hazafiúi tulajdonságok nem érvényesülhetnek épen azért, mert az ő politikai egyéniségének egyik alkotó része a habozás, a túlságos fontolgatás, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) a mely nem engedi neki, hogy a határozott cselekvés terére lépjen. S mert ez igy van, félek tőle, hogy beszédének hatása a t. többségnek egyéb elemeire nem fog ugy érvényesülni, mint azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam reméli és kilátásba is helyezte. Mert hiszen ezekkel az elvi kijelentésekkel (Egy hang a szélsobaloldalon: Már torkig vagyunk!) mi már igazán el vagyunk telve, és hogyha azokba pozitív tartalom nem öntetik, akkor nem haladhatunk és megmarad az a tempó, a melyet a volt honvédelmi miniszter ur a nemzeti kérdésekben való térfoglalásra helyes tempónak látott, hogy lassan, lassan, lassan. Ennek visszhangja kél gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk ama kijelentésében, hogy, igen, lassan, de biztosan. (Ugy van! TJgy van ! a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Még^35 esztendeig várjunk? Bakonyi Samu: Én azt hiszem, hogy a biztonság ezekben a kérdésekben nem a lassúságig július 23-án, csütörtökön. 11 ban áll, nem abból ismerhető fel, hanem felismerhető, megtalálható és érvényesíthető egy nagy elhatározásban, ennek a képviselőháznak egy olyan elhatározásában, a mely a konsziderálgátasokkal végre felhagy és a cselekvés terére lép. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Egy olyan lapban, a mely tudomásom szerint közel áll gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunkhoz, a »Budapestí Hirlap«-ban azt olvastam a minap, hogy a nemzeti követeléseknek kérdése illetéktelen kezekben van, a kisebbség kezében. Kubik Béla: Ez igaz! Bakonyi Samu: Én hajlandó vagyok ezt aláírni, elismerem a t. többségnek az illetékességét erre, de hát ismerje el magát illetékesnek elsősorban a t. többség maga! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mi szívesen tekintjük annak és segítjük őket. (Egy hang a jobboldalon: Ti akadályozzátok meg!) Mi nem irigyeljük a sikert, tessék megcsinálni! Fülöp Bé!a: Tessék meg nem akadályozni! (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Kubik Béla: Kérem, inzultál bennünket, azt mondja, hogy mi akadályozzuk meg í Elnök: Kérem Kubik képviselő urat, tessék csendben maradni. Kubik Béla: Bocsánatot kérek, mi ilyent nem hagyunk magunkon száradni. Tessék oda is szólni, Elnök: Kérem még egyszer, méltóztassék nyugodtan lenni. Bakonyi Samu: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy mi akadályozzuk meg. Hát mit akadályozunk mi? Fülöp Béla: Mindent! Bakonyi Samu: Mikor minden árnyalatnak szónoka elismeri már. hogy immár csak idő kérdése a magyar szolgálati és vezényleti nyelv törvénybe iktatása és a nemzet ezen jogának megvalósítása, akkor, a mikor e tekintetben elenyészik minden különbség köztünk, sőt a múltnak hibás felfogása is eltűnik, mint a hogy gr. Ajiponyi Albert t. képviselőtársunk is megállapította: mégis az a férfiú, a ki a jövő feladatainak megoldását vállalta magára, a ki iránt való törhetetlen bizalmát jelenti ki egymásután a többség minden szónoka, késik a megnyugtató nyilatkozatokkal. Kubik Béla: Ugy van ! Bujkál! Bakonyi Samu: Hiszen azzal tisztában vagyunk, hogy bármiféle platonikus kijelentés daczára a többség akarata mindig csak az lesz, a mi a kormánynak és a miniszterelnöknek az akarata. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát hogyha ez nem igy van, mi akadályozza meg önöket abban, hogyha van önöknek akaratuk, ha van önökben elhatározás és őszinteség, a mint abban nem kételkedem, mert hazafiaknak ismerem önöket egytől-egyig, ha őszinte önö knek az a kijelentése, a mely most már
