Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

315. országos ülés 1903 kében fog tovább küzdeni. S e tekintetben bizo­nyos megnyugtató jelenségekre is mutatott rá, azt mondván, hogy ime már a többség kebelé­ben is érvényesülni kezd ezen az utón a fúzió hatása, Rámutatott a többség kebelében azokra a felszólalásokra, a melyek épen olyan t. kép­viselőtársaink részéről tétettek, kik más politikai iránynak voltak a hivei, mint a volt nemzeti párt és azt állapította meg ebből, Hogy ime az érzel­mek kezdenek összeforrni, bogy ime annak a négyévi együttlétnek hatása kezd mutatkozni. Hát, t. ház, tagadhatatlan az, hogy pl. Dániel Ernő báró igen t. képviselőtársunk felszólalása bizonyos közeledést mutat a mi felfogásunk­hoz. Nevezetesen ő elismerte a mi harczunknak azt az értékét, hogy a nemzeti követelések kér­dése akként hozatott napirendre, hogy azok onnan kedvező, a nemzetre nézve előnyös meg­oldás nélkül többé le nem vehetők. Csakhogy, t. ház, méltóztassanak viszont a kormányhoz közel álló egyik nagy sajtóorgánumnak azt a kritikáját elolvasni, a melyben épen báró Dániel Ernő igen t. képviselőtársamnak ezt a felszóla­lását részesítette. Ebből bizony meg lehet álla­pítani, hogy még nagyon sok akadálya van annak az összeforrásnak, a melyet, ha ez az értéke lenne nyilvánvaló, én is szívesen üdvö­zölnék. Be kell azonban vallanom, hogy a több­ség padjairól eddig még nem ismertetett el annyira határozott alakban a magyar nyelvnek, a hadsereg magyar vezényleti nyelvének jogo­sultsága, mint a hogy az gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk felszólalásában kifejezésre jutott. De hiszen mi gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunkat készséggel ismerjük el a leg­ideálisabb lelkületű, önzetlen hazafiak egyikének. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Sajnos azonban, hogy ezek a becses, értékes hazafiúi tulajdon­ságok nem érvényesülhetnek épen azért, mert az ő politikai egyéniségének egyik alkotó része a habozás, a túlságos fontolgatás, (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) a mely nem engedi neki, hogy a határozott cselekvés terére lépjen. S mert ez igy van, félek tőle, hogy beszédének hatása a t. többségnek egyéb elemeire nem fog ugy érvényesülni, mint azt gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam reméli és kilátásba is helyezte. Mert hiszen ezekkel az elvi kijelentésekkel (Egy hang a szélsobaloldalon: Már torkig vagyunk!) mi már igazán el vagyunk telve, és hogyha azokba pozitív tartalom nem öntetik, akkor nem haladhatunk és megmarad az a tempó, a melyet a volt honvédelmi miniszter ur a nemzeti kér­désekben való térfoglalásra helyes tempónak látott, hogy lassan, lassan, lassan. Ennek vissz­hangja kél gróf Apponyi Albert t. képviselő­társunk ama kijelentésében, hogy, igen, lassan, de biztosan. (Ugy van! TJgy van ! a szélso­baloldalon.) Nessi Pál: Még^35 esztendeig várjunk? Bakonyi Samu: Én azt hiszem, hogy a biz­tonság ezekben a kérdésekben nem a lassúság­ig július 23-án, csütörtökön. 11 ban áll, nem abból ismerhető fel, hanem fel­ismerhető, megtalálható és érvényesíthető egy nagy elhatározásban, ennek a képviselőháznak egy olyan elhatározásában, a mely a konszide­rálgátasokkal végre felhagy és a cselekvés te­rére lép. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Egy olyan lapban, a mely tudomásom sze­rint közel áll gróf Apponyi Albert igen t. kép­viselőtársunkhoz, a »Budapestí Hirlap«-ban azt olvastam a minap, hogy a nemzeti követelések­nek kérdése illetéktelen kezekben van, a kisebb­ség kezében. Kubik Béla: Ez igaz! Bakonyi Samu: Én hajlandó vagyok ezt aláírni, elismerem a t. többségnek az illetékes­ségét erre, de hát ismerje el magát illetékesnek elsősorban a t. többség maga! (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mi szívesen tekintjük annak és segítjük őket. (Egy hang a jobboldalon: Ti akadályozzátok meg!) Mi nem irigyeljük a sikert, tessék megcsinálni! Fülöp Bé!a: Tessék meg nem akadályozni! (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Kubik Béla: Kérem, inzultál bennünket, azt mondja, hogy mi akadályozzuk meg í Elnök: Kérem Kubik képviselő urat, tessék csendben maradni. Kubik Béla: Bocsánatot kérek, mi ilyent nem hagyunk magunkon száradni. Tessék oda is szólni, Elnök: Kérem még egyszer, méltóztassék nyugodtan lenni. Bakonyi Samu: Azt mondja t. képviselő­társam, hogy mi akadályozzuk meg. Hát mit akadályozunk mi? Fülöp Béla: Mindent! Bakonyi Samu: Mikor minden árnyalatnak szónoka elismeri már. hogy immár csak idő kér­dése a magyar szolgálati és vezényleti nyelv törvénybe iktatása és a nemzet ezen jogának megvalósítása, akkor, a mikor e tekintetben el­enyészik minden különbség köztünk, sőt a múlt­nak hibás felfogása is eltűnik, mint a hogy gr. Ajiponyi Albert t. képviselőtársunk is meg­állapította: mégis az a férfiú, a ki a jövő fel­adatainak megoldását vállalta magára, a ki iránt való törhetetlen bizalmát jelenti ki egy­másután a többség minden szónoka, késik a megnyugtató nyilatkozatokkal. Kubik Béla: Ugy van ! Bujkál! Bakonyi Samu: Hiszen azzal tisztában vagyunk, hogy bármiféle platonikus kijelentés daczára a többség akarata mindig csak az lesz, a mi a kormánynak és a miniszterelnöknek az akarata. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hát hogyha ez nem igy van, mi akadályozza meg önöket abban, hogyha van önöknek aka­ratuk, ha van önökben elhatározás és őszinteség, a mint abban nem kételkedem, mert hazafiak­nak ismerem önöket egytől-egyig, ha őszinte önö knek az a kijelentése, a mely most már

Next

/
Oldalképek
Tartalom