Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.
Ülésnapok - 1901-315
315. országos ülés 1903 Julius 23-án, csütörtökön. és 68 §-ait akként értelmezi, hogy az osztrák császár-szakasz alkalmazást nem nyerhet a kiegyezési kérdésekben. Minthogy pedig az 1899: XXX. t.czikket mi ugy ítéljük meg, hogy az a nemzetet a gazdasági önállóság reményével és biztosítékával ruházza fel; minthogy ugy ítéljük meg, hogy annak 4. §-ában, az 5. §-szal egybevetve bizonyos oly szankczió foglaltatik, mely ha megtartatik, elodázhatatlanul vonja maga után a gazdasági önállóságot; minthogy Ausztriának mai helyzetében nem lehet remélni azt, hogy ott az autonóm vámtarifa alkotmányos utón letárgyaltassék, az autonóm vámtarifának törvénybeiktatása nélkül pedig külkereskedelmi szerződések iránt tárgyalásokba bocsátkozni nem lehet; másfelől az autonóm vámtarifa létre nem hozatala a viszonosság megsértése, a viszonosság megsértésének következése pedig a gazdasági önállóság tényleges megvalósulását vonja maga után: ennélfogva mindenki beláthatja azt, hogy mi nem engedhetünk ebből az álláspontunkból és hogyha utólag értesültünk a t. miniszterelnök urnak erről a fenyegető szándékáról, akkor reánk nézve az a helyzet következett be, a mit gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam magára nézve akként állapit meg, hogyha nem teljesülnek a katonai téren a kormány működéséhez fűzött reményei, akkor az egészet rekonszideráczió tárgyává fogja tenni, az egész helyzetre nézve cselekvési szabadsága vissza fog állani. Hát mi igenis, mikor a függetlenségi és 48-as pártot a gazdasági téren ilyen kiábrándulás érinti, azt mondjuk, hogy rekonszideráczió tárgyává teszszük az egész tárgyalást, és hogy azt a megállapodást, a melyet a másik fél igy szegett meg magára nézve, mi sem tarthatjuk többé magunkra nézve kötelezőnek. (Helyeslés. Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, hogy emlékeztessem gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársamat arra az álláspontjára, a melyet ő 1898. évi november 28-án az 1898. évi I. törvényczikkre vonatkozólag elfoglalt, és méltóztassék nekem megengedni azon nézetemnek a kifejezését, hogy e tekintetben a helyzet ma teljesen azonos. Nevezetesen az 1898. évi I. törvényczikkben gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ugyanazokat a garancziákat látta, a melyeket mi most látunk az 1899 : XXX. t.-czikkben. Azt mondja gróf Apponyi Albert 1898. november 28-dikán tartott ülésében a háznak (olvassa): »Mi azért a törvényért és azokért az állapotokért, melyeket e törvény követel, erkölcsileg felelősek vagyunk az országnak; mi beszavatoltunk az országnak egész tekintélyünkkel, egész egyéni súlyunkkal, multunknak egész tartalmával, hogy abban a javaslatban nincsen közjogi sérelem és hogy biztosítékai vannak arra nézve, hogy abból közjogi sérelem nem fog támadni. Hát, t. ház, ezzel a szavatolással, a mi egész egyéni súlyunk és szavunk latbavetésével mi nem játszhatunk, minekünk minden rendelkezésünkre álló eszközzel követelnünk kell, hogy valósággá váljon miért mi az ország szine előtt ^szavatosságot vállaltunk el. És, hogyha bármily rendelkezésünkre álló eszközt elmulasztanánk ezen czélnak biztosítására, akkor mi az ország előtt kompromittáljuk a mi szándékunk komolyságát, a mi garancziánk számbavehetőségét és mi több, megszegjük kötelességünket. Azért lehetetlen nekünk hozzájárulnunk ahhoz, hogy az állami kiadások és bevételek feletti rendelkezés a kormány hatalmába bocsáttassák; lehetetlen ahhoz hozzájárulnunk, hogy a parlament ezt a legnagyobb hatalmi eszközt a kezéből kiadja mindaddig, míg teljes biztosítékot nem nyerünk arra nézve, hogy a kiegyezési ügyben előállható bármely fordulat mellett is érvényesülni fognak azok az elvek, a melyeket az 1867: XII. t.-cz. 68. §-ából kifolyólag mi akkor kifejtettünk és a melyekhez akkor önök hozzájárultak. Midőn azt teszszük, mi a legszigorúbb parlamenti alapon állunk. Mi nem a magunk meggyőződését akarjuk önökre reáerőszakolni; mi csak azt kívánjuk, hogy az történjék, a mi önöknek a meggyőződése is volt, mikor az 1898 : 1. t.-czikket megalkották.* (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem folytatom tovább, mert azt hiszem, hogy hivebb képét a mai helyzetnek a gazdasági kérdésben nem festhetné meg e háznak legnagyobb kapaczitása sem, mint a milyent gr. Apponyi Albert akkor megfestett, a kit én ilyen nagy tekintélynek készséggel és teljes devoczióval ismerek el. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Csakhogy a miniszterelnök urat nem érdekli természetesen az ilyen dolog. (Mozgás jobbfelóí.) Bakonyi Samu: Már most én azt látom, hogy a t. miniszterelnök ur akár azért, mert teljesen tájékozatlan volt ezekről az előzményekről, pedig azt hiszem, hogy neki legelső kötelessége lett volna ezekben a kérdésekben is a szükséges tájékozást magának megszerezni, akár pedig azért, mert ezzel volt ide elbocsátva Bécsből és a missziót ezzel kapta meg, eljátszotta az én meggyőződésem és igénytelen nézetem szerint a politikai megbízhatóságnak legfontosabb kellékét, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert, hogy csak a gazdasági kérdés mellett maradjak, ugyan ^mit vállalt magára a t. miniszterelnök ur ? 0 azt mondja, hogy neki czélja az abnormis parlamenti helyzetet megszüntetni, az ex-lex-ből kibontakozni. Bocsánatot kérek, ez nem lehet kormányprogramra, hiszen ez csak egy expediens kérdése, ez lehet az az eljárás, melyet épen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk, [ha jól emlékszem reá, az 1889-diki véderő-vitában napról-napra való ügyeskedésnek nevezett, de ez nem lehet egy alkotásra vágyó kormánynak a feladata és missziója épen a mai zavaros helyzetben, a melyben attól várja a nemzet a megnyugtatását, a ki ezen zavaros helyzet szanálására vállalkozott.
