Képviselőházi napló, 1901. XVIII. kötet • 1903. julius 23–november 11.

Ülésnapok - 1901-315

8 315. országos ülés 1903 Julius 23-án, csütörtökön. Thaly Ferencz: Átmeneti minisztérium! Bakonyi Samu: És mikor ilyen veszélyt rejt magában a t. miniszterelnök urnak legelső nyilatkozata, akkor én felismerem vagy legalább felismerni vélem az ő, gazdasági kérdésben elfoglalandó jövő magatartásának szándékait, mert ő tett egy másik kijelentést is, a melyet mi még onnan eddig nem hallottunk, nevezetesen ő azt a kijelentést tette, bogy neki a vámközösség fentartása politikai hitvallása. A t. többség részéről, mikor diskutiáltuk ezt a kérdést, és mi az önálló vámteriilet követelményét felállítottuk, mindig azt hallottuk, hogy az nem politikai kérdés, hanem gazdasági kérdés. Mi ezzel szemben azt a szemrehányást tettük a t. túloldalnak, hogy igen, de önök tekintik politikai kérdésnek mégis, noha ezt nem vallják be, nevezetesen az Ausztriával való államjogi kapcsolatnak meglazulását látnák igen sokan önök közül a gazdasági önállóság megvalósitásában. Nem is csodálkozom ennek a felfogásnak létezésén, hiszen ez egy megátalkodott osztrák felfogás, ez az a felfogás, a melyet állítólag ugy fejezett ki a legfelsőbb óhajtás és akarat, hogy: ha megvalósul Magyarország gazdasági különválása, akkor egy magas élet hiába telt el. De ha csakugyan politikai hitvallása a t. miniszterelnök urnak a gazdasági közösség fentartása, akkor félek attól, hogy ő ennek a hitvallásnak megvalósitásában át fog siklani arra a térre, a hol azután csakugyan olyan veszedelmek tornyosulnak felénk, a melyekkel nagjon nehéz lesz megküzdenünk. Ezeket a veszedelmeket nem én látom és nem ma látjuk először, hanem láttuk gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunknak egy nyilatkozatában is, a melyet ő 1900. évi szeptember hó 23-án intézett választóihoz. Akkor gróf Apponyi Albert ugy látta a helyzetet, a milyen az ma is, hiszen voltaképen ma is benne vagyunk abban a provizórius helyzetben, a miben voltunk akkor a gazdasági kiegyezés kérdésében, hogy az osztrák törvényhozás nem lesz képes megfelelni azoknak a feltételeknek, a melyeket a mi törvényünk, az 1867 : XII. t.-cz. felállít, mint teljes alkotmányos állapotát az osztrák törvényhozásnak, a melynek megőrzése nélkül nekünk a gazdasági közösségre nézve vele szerződést kötnünk nem lehet. Akkor is felemelte fejét az a törekvés, hogy el kell tehát hárítani ezt az akadályt a gazdasági közösség minden áron való fentartásának útjából. És hogy minden áron fenn akarja tartani az igen t. miniszterelnök ur, azt megpecsételi azzal a solemnis kijelentésével, hogy az neki politikai hitvallása. Gróf Apponyi Albert képviselőtársunk akkor is állást foglalt ez ellen és azt a nyilatkozatot tette (olvassa): »Hogyha az 1867 : XII. t.-cz.-nek a közösügyek tárgyalására vonatkozó intézkedéseit revideálni kellene, akkor ennek a revíziónak az iránya nem lehet más, mint Magyarország függetlenségének teljesebb érvényesítései Nohát, ha mi az 1899: XXX. t.-czikkben az 1867: XII. törvénybeli garancziákhoz simuló és azokat rekapituláló biztosítékokat látunk és ezeket az 1899: XXX. t.-czikkben foglalt és az 1867: XII. t.-czikkben foglaltakkal kongruens, sőt azokat hatályosabban ismétlő biztosítékokat érinteni akarja, akkor hol találunk mi megnyugtatást arra nézve, hogy nem akarja majd a t. miniszterelnök ur magából a kiegyezési törvényből a 25. vagy 68. szakasz intézkedéseit eliminálni, a melyeknek eliminácziója által azután csakugyan végkép elvész ennek a nemzetnek a gazdasági önállósághoz való minden reménysége. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy magával ezzel az egy dologgal, a magam részéről legalább, eléggé indokoltam, hogy nem fogadhatom el a politikai megbízhatóság hiányának vádját és teljes, sőt nagyobb joggal hárítom azt az igen t. miniszterelnök ur politikai egyéniségére. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek tisztázása után, t. képviselőház, hadd foglalkozzam most már tüzetesen és kötelességszerűen gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk tegnapi beszédével. (Halljuk! Halljuk!) 0 azon kezdte, hogy szemrehányásokat tehet magának azért, a miért csak most szólal fel. Én ezt a szemrehányást, nem habozom kijelenteni, mindazon tiszteletem mellett is, a melylyel az ő nagybecsű személye és parlamenti pozicziója iránt viseltetem, egészen jogosultnak tartom. Mert a parlamenti helyzet tulajdonképen ugyanaz ma, mint volt Széll Kálmán volt miniszterelnök ur kormányzatának utóbbi ideje alatt. Ennélfogva, ha gr. Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk ösztönt érzett magában arra, hogy felszólalásával a helyzet tisztázását megkísérelje, én azt hiszem, neki sokkal inkább akkor kellett volna ezt a lépést megtennie és talán akkor sokkal több reménynyel is csinálhatta volna meg azt, mint a hogyan most tette. És engedjen meg nekem a mélyen t. képviselőtársunk, de én csakugyan nem látom indokoltnak az ő részéről azt, hogy miért siet inkább és ma gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök urnak, mint Széll Kálmán volt miniszterelnök urnak a segitségére, a kinek politikájával magát tegnapi felszólalásában is, ennek egész terjedelmében és minden tekintetben azonosította. Hiszen gr. KhuenHéderváry Károly kormánya iránti bizalmát is épen azzal indokolta meg, hogy azt a kijelentést tette a miniszterelnök ur, mikép Széll Kálmán azon politikáját kívánja folytatni — a mi fájdalom nem felel meg a tényeknek — a melylyel magát gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk teljes mértékben azonosította. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Védelmébe veszi a miniszterelnök urat gr. Apponyi Albert t. képviselőtársunk azon személyes irányú és hátterű támadások ellen, a melyekben ezekről és a szomszéd padokról is részesült. Én ezt nagyon természetes-