Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

297. országos ülés 1903 jiiüus 2-án, csütörtökön. 89 nem áll a ház elé. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Avagy, t, képyiselőház, lehetséges-e az, hathónapi obstrukczió után, s akkor, mikor a nemzetnek minden vitális érdeke megrendült, hogy akadjon egy kormány, a ki a leltár kedvezménye nélkül való örökösödés czimén, egyszerűen hivatkozik arra, hogy a volt miniszterelnöknek nyilatkozatait magáévá teszi, s a mely méhében hordja azt, hogy újból felzaklattassék ez a nemzet s újból lehetetlenné tétessék a kormányzat ? Mert lehetetlenné fog tétetni, mihelyest ezen jogok tekintetében kielégítő választ nem nyerünk. Lehetetlen, hogy a magyar parlamentben akadhatott volna magyar miniszterelnök, a ki a nélkül, hogy ezekben a kérdésekben a nemzet előtt tiszta és világos programmal állt volna elő, leülni is mert volna abba a miniszterelnöki székbe. (Ugy van ! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Várady Károly: Még Fejérváry is kimondta ! Polónyi Géza: Hisz ha a parlamenti kríziseknek valamelyes jogosultságuk van, s ha a parlamentek története azt bizonyítja, hogy uj kabinetek átalakulást jelentenek jobb jövendő felé: ugy az a jogosultságuk van meg, hogy épen azon harczok tekintetében, a melyek esetleg forrongást idéztek elő, a melyeknek esetleg végzetes konzekvencziái állhatnak elő, az uj kormány adja meg a nemzet számára azon megnyugtatást, hogy a felzaklatott szenvedélyek újra napszinre nem törnek, s nem fog elölről kezdődni azon harcz, a mely a nemzetet is végveszély ly el fenyegeti. A t. miniszterelnök ur tehát nemcsak nem felelt meg azon előfeltételeknek, a melyektől eddig legalább az ő kormányzatának lehetővé tétele függött, de sőt ellenkezőleg elhallgatta programmjában ezen döntő fontosságú kérdést s előállott oly törvényjavaslat bejelentésével, a mely az alkotmánynak rút megszegését s a pártok kölcsönös becsületével biztosított vívmányoknak hatályon kívül helyezését jelenti. Számoljon azután azzal, hogy mire várhat tőlünk ez a kormány ? Befejezésül még csak azt akarom, megemlíteni, hogy minden kormányt hármas szempontból szoktam megítélni: először elvei szempontjából ; másodszor azon személyek szempontjából, a kikből a kabinet alakult; s harmadszor azon többség szempontjából, a melyre támaszkodik. T. képviselőház ! Tisztán parlamentáris alapon teszem fel a kérdést, hogy a most bemutatkozott kormány, bármelyik szempontból kezeljem a kérdést, megfelel-e azon mértéknek, a mely a magyar parlamentben lehetővé teszi a békés kormányzást, kibontakozást? Különösen figyelmébe ajánlom a mélyen t. többségnek is azt, hogy hármas elv domborodik ki a legközelebbi múlt nagy harczaiban, s ez a hármas jelszó áll abban: Magyarország kabinetjének feje csak olyan férfiú lehet, a ki a nemzeti követeKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII, KÖTET. lések tekintetében a nemzet és a király közti békét helyre tudja állítani, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a kinek liberalizmusához semmiféle kétség semmiféle tekintetben nem fér, s a ki a nemzet és a külföld között fennálló és fennforgó nagy gazdasági válság kérdésében bir azzal a szakismerettel és tekintélylyel, hogy nyugodtan bizhatjuk rá a nemzet sorsát a tekintetben, hogy megrendülni hazánk jövendője nem fog, károsodni nem fog. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Már most, t. képviselőház, ezen hármas feladat, illetőleg jelszó mellett bonczkés alá veszem a kabinetet. Az idő előrehaladottsága miatt csak röviden akarom reasszummálni az eredményt. (Halljuk! Halljuk !) T. képviselőház! Kezdeném az elveken, de azokkal, már nincs szándékom hosszabban foglalkozni. Kimutattam már, hogy azon kormányzati programm, a melyen a t. miniszterelnök ur kormányzata felépülni akar, nemcsak megnyugvást nem ébreszt, hanem lángot kelt, és mindenütt a szenvedélyeket kelti fel maga ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Csak röviden akarok ráutalni arra, hogy az a bő köpenyeg, a melyet liberalizmusnak nevezünk, már nem elég kormányzati programúinak, mert a liberalizmus olyan értelemben, hogy az tisztán csak felekezeti érdekeket szolgál, soha a föld kerekségén, liberalizmusnak nem ismertetett el. Ezen a területen a kormányra alkotni való nem vár. Az alkotás kérdésében a liberalizmus szempontjából kérdeznem kell a t. kormányelnök úrtól: a liberalizmus törvényei szerint hive-e az általános választói jognak, hive-e a főrendiház reformjának, és pedig korszerű reformjának a rendiség eltörlésével, hive-e a t. miniszterelnök ur a bitbizományok eltörlésének? (Zaj.) És fel tudnám sorolni számtalan intézkedéseit annak . . . (Egy hang: Hogy az ügyvédek uralkodjanak.') Nem tudom, a t. képviselő urnak mi a mestersége, az enyémre büszke vagyok. Az ügyvéd munka, szorgalom és becsületesség jelszava alatt dologgal keresi kenyerét, nem jár fogatokon, és nem köpdösi le a szegény, adófizető polgárt. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a t. képviselő urnak van valami kifogásolni valója az én foglalkozásom ellen, méltóztassék megmondani. Keczer Miklós: Nekem van mondva? Polónyi Géza: Nem tudom, ki szólt közbe! Azt tetszett mondani, hogy az ügyvédek uralkodjanak ! Keczer Miklós: A képviselő ur foglalkozása ellen semmi kifogásom! Polónyi Géza: Csak arról akartam szólani, hogy az ügyvédi foglalkozás bizonyára nem szégyen! Endrey Gyula: A közgazdasági tevékenység valamivel magasabb, az igaz! (Zaj.) Elnök (csenget) .' Csendet kérek! 12