Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

297. országos ülés 1903 Julius 2-án, csütörtökön. 77 azt, hogy jövőre nézve a magyar nemzet ő Felségének örökös tartományai népével mint szabad és alkotmányos néppel akar érintkezni. Az alkotmányosság elve szerint a törvényhozásokban jelentkező népakarat döntései kerülnek csak a korona elhatározása elé. Ezen quótakérdésben igenis adatott a törvény által a Felségnek különös döntési jog, de a törvényhozás csak vita és egyet nem értés esetén akarta a koronát döntési joggal kisegitőképen felruházni. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Egészen más értelme és tartalma van annak, hogy ha az a kérdés előbb megvitattatik a törvény által előirt küldöttségek által, s ha a küldöttségek tárgyalása véget ér, a két állam országgyűlése által. (TJgy van! TJgy van! a szäscibaloldalon.) Mert a törvény feltételezi azon eshetőséget és lehetőséget is, hogy ha nem tudott a két küldöttség megegyezni, a két állam törvényhozása maga módját fogja találni annak, hogy a különbségeket kiegyenlitse és megegyezésekhez juthasson. A törvény ezt czélozza és ezt akarja, mert ilyen fontos kérdés soha az uralkodóra észszerűen és jogszerűen nem bizható, mert két állam között való teherviselés megosztásának kérdése még két különböző állam uralkodójára is észszerűen és czólszerüen nem volna ruházható, annál kevésbbé akkor, mikor egy és ugyanazon uralkodó kell, hogy viselje a két államnak koronáját. Azért azoknak, a kik a koronát kímélni, a koronát szolgálni akarják, de szolgálni akarják állampolgári és hazafiúi hűséggel, az a kötelességük, hogy a koronát lehetőleg megkiméljék attól, hogy ilyen döntések által a két ország népe előtt anyagi felelőséget és anyagi bírálatot vállaljon. Most mi történik már évek óta, t. ház, nem tévedésből, nem véletlenségből, hanem rendszerből? Az, hogy a törvénynek világos szakaszát nem respektálják. Isem respektálják Ausztriában (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) az ő törvényüket, mert az osztrák törvényben az áll, hogy a császár csak egy évre dönthet; ha pedig a törvény azt mondja, hogy valamely kérdésben a császár egy évre dönthet, az nem azt teszi, hogy ugyanazon kérdésben ugyanazt a döntést a császár az évek hosszú során át évenkint ismételhesse. (TJgy van! TJgy van.' a szélsöbaloldalon.) A magyar törvény szerint pedig ugy álí a kérdés, hogy a magyar országgyűlés kell, hogy tárgyalja, és hogyha a magyar országgyűlés az osztrák Reichsrath-tal nem tudott megegyezni, akkor következik be a Felségnek döntése. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A Felségnek döntéshez való joga bizonyos megelőző törvényhozási cselekedethez van kötve, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) de nem ahhoz a törvényhozási cselekedethez, a melyet a t. miniszterelnök ur hoz fel, hogy a törvényhozás kiküldi a maga küldöttségeit és a küldöttségek beterjesztik a jelentést, hanem ahhoz, a melyet az 1867 : XV. t.-cz. előír. Nevezetesen annak 20-ik szakasza azt mondja, hogy (olvassa): »E javaslatot mindegyik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi«, -- t. i. a bizottságok javaslatát, — »a hol az rendesen tárgyalandó.« (Egy hang a jobboldalon : A 21-ik szahasz!) Bocsánatot kérek, a 21-ik szakasz azt mondja (olvassa): »Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni : mindegyik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik.« Tehát elébe terjesztetik a magyar és osztrák országgyűlésnek. (Olvassa): »Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni.* A 20. §. azt mondja, hogy ezek a kérdések az országgyűlésen rendesen tárgyalandók. A 21. §-ban ezt már ismételni nem is szükséges, mert a tárgyalás módja már az előbbeni szakaszokban meg van határozva. Az országgyűlés elébe való terjesztés alatt az értetik, hogy ez itten tárgyaltassék. Ha valaki respektálni akarja a nemzetnek jogát, ha azt akarja, hogy tiszteletben tartassák a koronának joga, akkor kötelessége gondoskodni, hogy a korona a maga jogával akkor éljen, a mikor az azon joggal való élésre a törvényhozás neki megadja a felhatalmazást. (Ugy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Sem a koronának, sem tanácsosainak nincsen joguk a törvényes feltételek bekövetkezését be nem várni, (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) sem azon feltételek bekövetkezése előtt a koronának azt a rossz, azt a törvénytelen, hamis tanácsot adni, hogy ilyen kérdésben döntsön. (Zajos helyeslés a szélsőhaloldalon.) Hiszen soha egy nemzetnek sem lopták és rabolták el alkotmányát egészében, mert annak nagy erőszak, durva támadás és a világnak kemény Ítélete volt a következése. A nemzetek alkotmányát a mostam czivilizált világban apróra morzsolják és ugy hordják el. Egy nemzet alkotmányos épületét kövenkint. téglánkint hordják szét, köveket és téglákat húznak ki, hogy megrendítsék annak a falait, és midőn azokat megrendítették, és folyton ugyanazon helyről, és ugyanazon helyről tépik ki, akkor aztán az öszszeomlás bekövetkezéséért mindig elhárítják szenteskedő képpel a felelőséget és azokra hárítják, a kik az alkotmányt és a törvényt védelmezik. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A jelen esetben is ő Felségének a döntésre joga nem volt, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert ezen döntés feltételeit megelőző határozata az országgyűlésnek létre nem jött, létre nem jöhetett, mert a kormány csak tegnapelőtt nyujtotte be azon törvényjavaslatot, a melynek alapján ezen quóta-kérdésben kellett volna, hogy az országgyűlés tárgyaljon és határozatot hozzon, az osztrák parlamenttel a megegyezést megkísérelje, s ha 'az a kísérlet nem sikerül, csak ak-