Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-297

297. országos ülés 1903 Julius 2-án, csütörtökön. 75 ki, erre fektetjük minden működésünket, mert tudjuk az azóta elmúlt idők tapasztalatai nyomán, hogy a nemzet kulturális és gazdasági haladása eredménynyel ezen az utón keresendő«. Később ezután ezt mondja: »Bár a jövő 35 év is mutatna fel oly haladást, a minőt az elmúlt 35 év eredményezett«, t. i. az 1867 : XII. törvényczikk alapján. »Bendületlenül ragaszkodunk ezen alapnak szoros fentartásához, mint a hogy másrészről minden, bármely oldalról jövő és ennek megingatására czélzó törekvést meggátolni kötelességünknek fogjuk tartani.« Tehát a t. miniszterelnök ur az 1867 : XII. törvényczikk fentartását megingatni czélzó törekvést, bárminő oldalról jöjjön, meggátolni tartja kötelességének. Először is a t. miniszterelnök ur figyelmébe ajánlom azt, hogy az 1867 : XII. törvény czikknek tiszta szellemben való fentartása lényeges kötelessége a kormánynak, ugy itt Magyarországon, mint odaát Ausztriában. (TJqy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ámde az 1867 : XII. törvényczikk szellemének tiszta fentartására vonatkozólag az első támadás itt van, a mely első támadást a t. miniszterelnök ur közvetítése utján ő Felsége a király követte el. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, nem szükséges kijelentenem, hogy én, a ki a függetlenségi elveknek vagyok, voltam és leszek mindig a követője, az 1867 : XII. törvényczikknek, tehát a kiegyezési törvénynek elvi ellensége vagyok. A mikor tehát az 1867: XII. törvényczikknek pontos megtartásáért küzdök és annak ellenőrzésével kötelességemet teljesítem, akkor ez nem azt teszi, hogy én az 1867: XII. törvényczikknek hive vagyok, hanem csak őrszeme vagyok a fennálló törvényeknek; mert fájdalom, oly viszonyok és körülmények közt élünk, hogy még az 1867: XII. törvényczikket és az abban lévő jogokat, még a kormány ellen is védelmezni kell. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Bárminő sokszor ismételtük, fájdalom, a tételes törvényeket is ismételni kell ebben a házban, most is ismételnem kell, hogy az 1867: XII. t.-cz. 19. szakasza következőket mondja: »Ezen alku és megállapítás oly módon történik, hogy egyrészről a magyar korona országainak országgyűlése, másrészről ő Felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről küldöttséget választ. B két küldöttség az illető felelős minisztériumok befolyásával részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az emiitett arányra nézve.« (Olvassa) : »E javaslatot mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok utján közlendi határozatait a másik országgyűléssel, s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni. 21. §. Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni: akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni.« Azt hiszem, t. képviselőház, felesleges itt a törvény magyarázatába belebocsátkoznom. Mindenkinek, a ki becsületes alkotmányossággal gondolkodik, tudnia kell, hogy a törvény parancsa az, hogy a két küldöttségnek jelentése az országgyűlés elé terjesztendő és tárgyalandó. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: És tárgyalandó! Rátkay László: Most a miniszterelnök ur, a kinek alapkövét és sarkcsillagát képezi az 1867 :XII. t.-cz., a mint beköszöntőjében felolvasta, mit csinált? Június 30-án törvényjavaslatot nyújtott be a quóta megállapítása iránt. Polczner Jenő : Komédia! Rátkay László: Ez a törvényjavaslat még nincs is a ház előtt. Ott van a ház irodájában. Még ki sincs nyomatva. A törvényjavaslatban, a melyet 1903. június 30-án irt alá, a t. miniszterelnök ur azt kéri, hogy az országgyűlés a bizottsági jelentést tárgyalja, és kéri, hogy Julius 1-től fogva a quóta meg legyen állapítva, Mondom, e törvényjavaslatot a miniszterelnök ur beadta a házhoz, de sem kinyomatva, sem a ház elé terjesztve nincs. Már most kérdem a t. miniszterelnök úrtól: alkotmányos-e ez az eljárás, megfelel-e a törvény szellemének, szó szerint való parancsának-? Polczner Jenő: Egyszerűen szemfényvesztés! Rátkay László: T. képviselőház, a királyi kézirat a quótát eldöntötte. Kérdem már most, minő adatok alapján döntötte el a koronás magyar király a quótát? Ki terjesztette elő az adatokat? A miniszterelnök ur, a ki június 30-án jött be a házba, a ki még nem is ismerte, nem is ismerhette a quóta kérdését és körülményeket, és a nemzet teherviselési képességét ? Minő adatok alapján döntött a király ? T. ház! Nem szükséges a képviselőház figyelmét továbbra is igénybe vennem, (Halljulc! Halljulc! a szélsöbaloldalon) de a törvény alapján jogom van a t. miniszterelnök urnak szemére lobbantanom, hogy a quótakérdésben törvénytelenül járt el, tehát a mint belépett a magyar törvényhozás elébe, első ténye törvénytelenség volt. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök : T. képviselőház! (Halljulc! Halljuk!) Azt hiszem, a t. képviselő ur . . . Várady Károly : Erőltesse meg magát kissé! (Zaj és mozgás a jobb- és a baloldalon,) Szerb György: Micsoda beszéd ez? (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Khuen Héderváry Károly miniszterelnök: T. képviselőház! Igyekezni fogok a magam részéről röviden bebizonyítani, hogy a t. képviselő ur felfogása nem egészen felel meg a törvény10*