Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. 65 Barabás Béla: Csak egy nagyon rövid ki­jelentést akarok tenni, t. ház, a mely néhány szóból áll. (Zaj és mozgás.) Nagyon helyesen tette volna az igen t. mi­niszter ur, ha ezt az álláspontját Ausztriában hangoztatta volna. Ott egy millióval kevesebb német van, mint Magyarországon magyar és mégis német a katonai nyelv. (Felkiáltások a szélsöbaloldálon: Minálurilc is! Ha nálunk ma­gyaroknál nem érvényesíthető' ez az álláspont, akkor az igen t. miniszter ur inkább német, mint magyar. (Igaz! JJgy van! a szélsöbalol­dálon.) Horváth Gyula: Hogy lehet védelmezni ilyen embert? (Zaj.) Endrey Gyula jegyző: Eötvös Károly! Eötvös Károly: Mielőtt beszédemet, melyet tartani szándékozom, megkezdeném, egynémely megjegyzést akarok tenni az itt elhangzott ma­gyarázatokra. (Halljak! Halljuk!) A t. horvát miniszter ur felhozott itt egy érvet múltkori beszédében, a melyre t. képviselőtársam Barabás Béla helyesen felelt, felelete azonban még sem egész. Megjegyzést kell tennem azért, mert az eszméknek és felfogásoknak valamely csodálatos zavarát veszem észre ebben a házban. Azt mondja a t. horvát miniszter ur, hogyha húsz millió magyar volna, akkor volna erőnk a ma­gyar vezényszót kivinni. Én nem tudom, hogy a t. miniszter ur hol tanulta a logikát? de az bizonyos, hogy minden embernek akár tiz millió, akár húsz millió, akár ezer, feltétlen joga van ahhoz, hogy a maga nyelvén beszéljen. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldálon.) Itt van egy nemzet, a mely akár húsz millióból áll, akár kevesebből, ennek a nemzet­nek jogában van a maga nyelvét beszélni min­den intézményében. Azt kérdem tehát én tőle, hogy ki és mi az a hatalom, a melylyel szem­ben szó lehet róla, hogy joga van és hol van az a jog és jogalany, hol van az a rabló, az a bitó, a ki ezt a jogot a magyar nemzettől elvonta volna? (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Micsoda ész az, micsoda gondolat az, a mely így a tisztességes multu és épelméjű em­bereket zavarba hozza? Micsoda ész ez? Hiszen a nemzetnek ez föltétlen joga és aki ennek út­jában áll, erőszakot gyakorol, akárki teszi is. És a mikor ezt elfoglalta, a mikor ezt a jogot elvetette a nemzettől, nem erőszakkal, mert ha erőszakkal kísérletté volna meg, akkor sem tűrte volna a nemzet, hanem orvul, (JJgy van ! a szélsöbaloldálon.) a nemzet nehéz pillanatait használta fel és a kik tették, bitorlók voltak, latrok, a nemzet ellenségei és a nemzet most csak védekezik azok ellen. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldálon.) Nem arról van szó, hogy mihez van joga a nemzetnek, mihez nincs joga, hanem arról van szó, hogy azt, a mi a nemzetnek ezen örökkön élő jogát akadályozta, miként hárítsuk el ? Ennyit a t. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906. XVII. KÖTET. horvát miniszter urnak a logikából, hiszen tanár­ember, ennyit meg kell tanulnia, (Derültség a szélsöbaloldálon.) A t. miniszterelnök ur kabinetje bemu­tatkozását, programmbeszédét, sietek kijelen­teni, tudomásul nem veszem. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Én ellenzéke maradok ugy, mint az előtte való kormánynak is ellenzéke voltam. Ellenzéke maradok mindenekfelett amaz egy­szerű oknál fogva is, a melyet nem fogok itt különösen részletezni, mert ő olyan közjogi és államjogi alapon áll, a melynek én a magyar nemzet érdekébm való alkotmányos megváltoz­tatásáért küzdök. (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Én tehát már ezért sem veszem tudomásul az ő kijelentését. He egyéb kifogásaim is vannak. Mindenekelőtt az a kérdés nincsen én" előttem tisztázva, hogy miképen jött ide a t. minisz­terelnök ur. (Derültség.) Pozsgay Mik Sós: Idecsöppent! Eötvös Károly: Igazán, a magyar népnyelv mondásai, a magyar népnyelv szólásai közt ez a szó előfordul: »idecsöppent!«. (Derültség.) Ezt a nélkül, hogy banalitást akarnék mondani, igazán lehet ennél a nagyfontosságú közjogi és politikai esetnél alkalmazni, mert a mint itt valaki mondta, csakugyan idecsöppent a t. mi­niszterelnök ur. (Derültség.) Fölhozták már előbb, hogy neki nincsen gyökere, eddig még, a mi politikai közéletünkben. Gyökere, én is ugy látom, nincsen. Majd erre kiterjeszkedem később, mert erre igen háládatos anyagot nyújt nekem a t. túloldal. (Derültség.) Nekem azonban köz­jogi aggodalmaim vannak. Ki az, a ki a t. mi­niszterelnök urat, mint leendő magyar miniszter­elnököt ő Felségének figyelmébe ajánlotta! ? Pozsgay Miklós: Tisza Pista! Eötvös Károly: Bocsánatot kérek, alakilag és külsőleg a dolog el van intézve, mert a le­lépő miniszterelnök urnak, Széll Kálmánnak kontraszignaturája mellett jelent meg, ha jól emlékszem, ő Felségének az a leirata, a melylyel a t, miniszterelnök urat miniszterelnökké ki­nevezték. De hát valami történt a kézirat kibocsá­tása és Széll Kálmán volt miniszterelnök ur visszalépése között. Valami történt. Itt hallot­tam olyan rejtélyes szólásokban beszélni magát Széll Kálmán volt miniszterelnököt is ; hallottam gróf Tisza István t. képviselőtársamtól is. Tehát valami történt. Ez a közbeeső dolog; ezzel nem vagyok én tisztában. Uray Imre: Nem jól törtónt, az a baj! Eötvös Károly: Nem vagyok tisztában azzal, hogy a t. miniszterelnök urat egyenesen és hatá­rozottan a volt miniszterelnök ur ajánlotta-e Magyarország főkormányzójának? Gróf Tisza István t. képviselő ur valami olyant mondott, — nem értettem őt egészen tisztán, — mintha ő ajánlotta volna. (Felkiáltások a szélsöbaloldá­lon: Azt mondta!) De akkor fel kell vetnem azt a kérdést, hogy minő jogon? (Egy hang a 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom