Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

66 296. országos ülés 190.3 Julius 1-én, szerdán. szélsöbaloldalon: Bukott miniszterelnök!) Mert ő alkotmányosan és a közjog tiszta épsége mellett megbízott tanácsosa a koronának nem volt, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloläalon.) De azt kell kérdeznem — és erre a t. miniszterelnök úrtól kérek most már feleletet, — hogy gróf Tisza István képviselőtársamat is ki ajánlotta a koronának? (Egy hang a baloldalon : Fejérváry!) Mert a mi alkotmányos szokásunk és mindig gondosan fentartandó alkotmányos gyakorlatunk szerint nem áll az, a mit itt mindenki mondott, hogy t, i. a királynak feltétlenül jogában áll azt bizni meg miniszterelnöknek, a kit akar. Ez alkotmányos államban nem igaz, (Mozgás a jobboldalon és felkiáltások : Ez áll. Halljuk! Halljuk ! a szélsöbaloläalon.) mert az észszerüséget és az okosságot a királynak sem szabad szem elől téveszteni. Már pedig az észszerüség és az okosság azt hozza magával, hogy a miniszterelnök kinevezése a parlament többségének teljes egyetértésével történjék. Ezt hozza magával. Az az elmélet pedig, illetőleg egy olyan felfogás, hogy a király kinevezhet mindenkit és azután idővel kisül, hogy, ha nem tetszik a többségnek, hát ugrik az a miniszterelnök, (Derültség a szélsöbaloläalon.) és akkor a király megint kinevezhet, — szabad tetszése szerint — mást, bár nem tudja, az iránt nincsen biztonságban, hogy tetszik-e az a többségnek, vagy nem, és ha nem tetszik a többségnek, megint ugrik az a miniszterelnök: egy ilyen közjogi felfogás bolond felfogás. (Igaz! TJgy van! a, szélsöbaloläalon.) Egy ilyen közjogi felfogás a koronát észszerütlen, helytelen és káros gyakorlatba vinné bele; (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) és egy ilyen felfogás a nemzet legfontosabb jogát: a kormányzás és kormányozhatás jogát, — de a törvényhozás jogát is, — valósággal károsítaná, veszélybe hozná, elhomályosítaná. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Tebát az okosság és az észszerüség äzt hozza magával, hogy a korona előre tájékozódjék az iránt, hogy a parlamentben a többségi alakulattal, vagy a többséggé válható pártok között legalább egygyel vagy többel, vagy épen a,többséggel egyetértésben jelenik-e meg a miniszterelnök. (Helyeslés a szélsöbaloläalon. Mozgéis a jobboldalon.) Rosenberg Gyula: A kisebbséggel! (Egy hang a szélsöbaloldalon: Rosenberg Tiszát is támogatta!) Vázsonyi Vilmos: Szerelme állandó, csak tárgya változó! (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Eötvös Károly: T. képviselőtársamat egy históriai dologra figyelmeztetem, ámbár ugy veszem észre, hogy nincs hozzá érzéke. (Derültség a szélsöbaloläalon és felkiáltások: Halljuk! Halljuk !), Arra figyelmeztetem t. képviselőtársamat, hogy az 1847-iki pozsonyi országgyűlésen igen nagy többségben az a párt volt, a mely akkor, a mikor az ország helyzete nehézzé és komolylyá lett, s a mikor a nemzet sérelmeiről sikerült a koronát meggyőzni, ugy szétfoszlott, mint a hogy a szél szétveri a polyvát. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hát ő nekem hiába beszél többségről, mert a nemzet története megmutatja, hogy gyakran egypár emberből áll a nemzet igazi képviselete és nem abból a többségből, a melyhez a képviselő ur tartozik. Szerencsére az a többség sem áll csupa olyan politikusokból, mint a képviselő ur. (jüénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Barabás Béla: Megkaptad, a mit kerestél! Olay Lajos: Jobb lett volna hallgatni! Eötvös Károly: Addig, mig azok a kérdések felderítve nem lesznek, mig nem tudjuk, hogy abban az interkaláris időben micsoda munkákat végzett a miniszterelnök ur, hogy kiknek ajánlatára, minő sorrendben, miképen következett az, hogy ő legyen a miniszterelnöke ennek az országnak, addig én abban a gyanúban vagyok, hogy a t. miniszterelnök urnak a politikai finom érzéke hiányzik. Mert én ugy tudom, hogy e parlament egyetlen pártárnyalatának vezetője sem volt abban a szerencsés helyzetben, hogy őt a korona megkérdezte volna ; s ezért én a miniszterelnök ur miniszterelnökségének eredetét tökéletesen tisztának nem látom. Ez is egyik ok előttem arra nézve, hogy az ő miniszterségének bemutatkozását tudomásul ne vegyem, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Gyökere nincsen ebben a parlamentben, a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és mások is kifejtették. Mert íme itt van, — bocsánat a kifejezésért, de más nevet most nem tudok és hosszú körülírást nem akarok használni, — itt van a legújabb időben keletkezett és talán már fenn sem álló kaszinópárt. De 8—10 najrpal ezelőtt még fennállott. Bizonyos, hogy abban a miniszterelnök urnak gyökere nem volt. Ahhoz nem tartozott, sem kinn, sem bent, bár annak tagjai közül többet ismert. Ahhoz tartozik pl. Vészi József t. képviselőtársam. (Elénk derültség.) Vészi József: Én denaturáltam őket! Olay Lajos: Odatartozik Weisz Berthold is! Eötvös Károly: Weisz Bertholdban talán lehetett gyökere, de hogy Vészi Józsefben nem volt gyökere, az bizonyos. (Derültség.) Itt van pl. egy másik alakulás, árnyalati, átfutamló alakulás, az u. n. ó-liberálisok szövetkezete. Legalább azokból a hírekből, a melyek köztudomásra jutottak, kétségtelen, hogy az ő-liherálísok szövetsége nem azért jött létre, mert a t. miniszterelnök ur gyökereit érezte a maga talaján. Valami másért jött létre. Miért, miért se, talán örökre titok marad, talán igen gyorsan kitudódik, de azért semmi esetre se jött létre, hogy a t. miniszterelnök urat idehozza. Itt van a harmadik árnyalat, itt van Nagy Ferencz t. képviselőtársam legújabb keletű pártja, (Zaj.) a valamikor u. n. nemzeti párt. No már annak