Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-296
64 296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. akartam, mert ha gimyolódni akartam volna, akkor . . . (Fel kiált ás oh a szélsobalóldalon: Kidobtuk volna! Nagy mozgás jobbfelöl.) . . . még sokkal jobban kigúnyoltam volna a horvátokat is és a horvát nemzetet. __ Pichler Győző: Összesen csak 1,200.000 horvát van. Tomasics Miklós horvát sziavon dalmát miniszter: Épen azért, mert a horvát nemzetnek csak két milliónyi tagja van. Pichler Győző: Csak egy milliónyi! Tomasics Miklós horvát-szlavon-dalmátminiszter: Az, hogy egy milliónyi, vagy mäsfélmilliónyi, mindegy, mert mindenesetre sokkal kisebb a horvátok száma, mini; a magyaroké. Ezért ez a gúnyolódás elsősorban és még nagyobb erővel a horvát nemzet ellen irányult volna. (Halljuk! Halljuk!) Hogy pedig olyan monstruózus fenomén volnék, hogy saját nemzetemet és anyanyelvemet is ki akarnám gúnyolni, ezt, azt hiszem, hogy az igen t. ellenzék maga sem fogja elhinni. (Egy hang a szélsobalóldalon : Egy miniszternek hogy lehet ilyen álláspontja? Zaj.) Felszólalásomkor egy argumentáczió ellen voltak aggályaim és ezen aggályaimat felhoztam, — ez az egész. Most csak arról lehet szó, hogy szerencsés volt-e részemről ez az arugentáczió, vagy szerencsétlen? (Felkiáltások a szélsobalóldalon : JJgy látszik, szerencsés volt! Mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Tomasics Miklős horvát-szlavon-daimáf miniszter: E tekintetben lehetnek a vélemények különbözők. Pichler Győző : Szerencsés volt, mert utána miniszter lett! (Zaj.) Tomasics Miklós horvát-szlavon-dalmátminiszter: De, t. ház, miután már mondtam, hogy ez a támadás nem volt egészen igazságos, most még csak azt akarom kijelenteni, hogy a t. miniszterelnök úrral is igazságtalanok voltak, még pedig azon oknál fogva, mert az igen t. miniszterelnök ur annak idején mint bán ezt az arguxnentácziómat kifogásolta. Én tehát nem azon oknál fogva lettem miniszter, mert ezt az argumentácziót tettem, hanem daczára ennek azért, mert az igen t. miniszterelnök ur ismeri érzelmeimet és mert érzelmeim olyanok, a melyek szükségesek a magyar és horvát testvéries viszony ápolására. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen érzelmeim meg fognak maradni és nem fognak elmérgesittetni sem a magyar, sem pedig a horvát ellenzék részéről felhozott támadások által, mert az én hazafiságom olyan, hogy csak örülök azon támadásoknak, a melyek igazságtalanok. És én sokkal jobban is szeretem, ha kifogásolni fogják eljárásomat, mert ezzel nagyon sok kérdés fog tisztáztatni, mert ma főleg az a baj, hogy sok magyar-horvát kérdés azért nincsen tisztázva, mert itt a házban fel nem hozatott. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ezeket azért mondtam el, mert ez szóvá tétetett; hogyha pedig később beszédem politikai részét is kifogásolni fogják, lesz szerencsém arra is felelni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Barabás Béla képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Barabás Béla : T. képviselőház ! Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk a szélsobalóldalon.) Az igen t. horvát miniszter ur az én beszédemre reflektálva, minthogy megtámadásnak tekintette azt, a mit múltkori beszédéből idéztem, nehogy esetleges félreértések támadhassanak és belássa az igen t. képviselőház, hogy én feltevésem következtetéseiben nem csalódtam és hogy az tökéletesen helyes volt, szószerint felolvasom a beszédből azt a kitételt, a melyet a t. miniszter ur e tekintetben hesznált. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez nem személyes kérdés!) Ha helytelennek nevezik a megtámadást, ezzel szemben nekem személyes kérdés czimén jogom van védekezni. (TJyy van! a szélsobalóldalon.) így szól a miniszter ur beszéde szórólszóra : (Halljuk! Halljuk!) »Minden politikának időszerűnek kell lenni és ha a magyar nemzetnek nyelvéhez joga van — a mint kétségtelen, hogy van — és ha a magyar nemzetnek joga van, hogy annak használatát a hadseregben is követelje, azért még nem következhetik, hogy minden pillanatban, a mikor a nemzet ezt akarja, ezt el is érheti, ha nem időszerű. (Mozgás a szélsobalóldalon.) Az igen tisztelt ellenzék, az én nézetem szerint, egy árnyalata mindig azt mondja, hogy húsz milliónyi embernek joga van a maga nyelvét a hadseregben is érvényesíteni. Tökéletesen igaz, mert húsz millió ember követelheti ezt és van ereje kivívni is, s abban a pillanatban, a mikor Magyarország lakossága nemcsak húsz millió magyar állampolgárból, hanem húsz milliónyi magyarból fog állani, nem lesz egy horvát sem, a ki nem fog ehhez a kívánsághoz csatlakozni.« (Zaj és felkiáltások a szélsobalóldalon: Ez inzultus !) E kijelentések fölött mindenki alkossa meg saját Ítéletét. (Mozgás.) Csak egyet teszek még hozzá. Ezt az álláspontot az igen tisztelt miniszter ur Ausztriával szemben nem hangoztatta. (Felkiáltások jobbfelöl: Ez már nem személyes kérdés!) Elnök (csenget): Csak azt akarom mondani, t. képviselőház, hogy odáig, a meddig idézett a t. képviselő ur, hogy magát azon imputáczió ellen megvédje, hogy helytelenül idézte a miniszteri beszédet, a személyes kérdés keretéhez alkalmazkodott, de most már a fejtegetések terére tért át. (Zaj és mozgás a szélsobalóldalon.) Lengyel Zoltán: Hát nem szabad a magyar nyelvet megvédelmezni? (Nagy zaj, mozgás és í felkiáltások jobb felöl ; Eláll! Eláll!)
