Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

"296. országos ülés 1903 Julius 1-én, szerdán. 63 oldalon.) Már most rajtunk, rajtam és barátaimon áll, hogy mi ezen nemzeti követelések érvényesítésében ne tágítsunk és ne engedjünk (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) s nem is fogunk engedni, hanem becsületes törekvéssel megyünk előre a nemzeti jogok kivívásában, (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem, (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyüket elfoglalni, A horvát-szlavon-dalmát miniszter ur kiváu nyilatkozni. (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon. Sálijuk! Halljuk!) Tomasics Miklós horvát szlavon-dalmät miniszter : T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk.') Én már tegnap felszólaltam volna, mikor az igen t. ellenzék ugy fogadott engem, a mint fogadott, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megérdemelte!) de hogy tegnap nem szólaltam fel mindjárt, ennek egyedüli oka csak az, mert hallani akartam azokat a tételeket, a melyeket velem szemben kifogásol az igen t. ellenzék. Tegnap a függetlenségi párt igen t. vezére csak egyáltalában kifogásolta a t. miniszterelnök ur azon eljárását, hogy engem mint hazafiatlan embert befogadott kabinetjébe. (Elénk felkiáltások a szélsöbaloldalon : Jól tette! Igaza van!) Nekem tehát várnom kellett, hogy megmondják, mik azon dolgok, a melyek miatt engem hazafiatlannak lehet bélyegezni. Kossuth Ferencz: Ezt a szót nem mondtam! Tomasics Miklós horvát-szlavon-dalmátminiszter: Ez volt az értelme! (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiált ások jobb felöl: Halljuk' Halljuk!) Bocsánatot kérek, nem akarom azt állítani, hogy a képviselő ur mondotta ezt, hanem hogy az egész t. ellenzék ilyen értelemben nyilatkozott, ez tény, mert másként nem is lehetett ezt érteni. Ezért tehát várnom kellett, hogy meghalljam azokat a dolgokat, a melyek engem megbélyegeznek. Igaz ugyan, hogy az újságokban is olvastam, tehát tudtam, hogy mit fognak felhozni, de ugy gondolkodtam, hogy nem volna helyénvaló, hogy itt a házban arra, a mit az újságok irnak, előbb feleljek, mielőtt az igen t. képviselő urak ezeket felhozzák. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ma Barabás Béla igen t. képviselő ur kifogásolta az én múltkori beszédem utolsó passzusát, a melyben azt mondottam volna, hogy a magyarnemzetnek csak azután lesz joga a hadseregben a magyar vezény- és szolgálati nyelvet kivívni, a mikor 20 milliónyi számban lesz. Én azonban ilyesmit ilyen általánosságban nem mondhattam... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Pedig igy volt! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Tomasics Miklós horvát-szlavon-dalmát miniszter :... mert ha mondottam volna is, annak semminemű értelme sem volna, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobb felől: Hallj lok! Halljuk!) Egy passzust a beszédemből kivenni s azután azt kifogásolni, kritizálni: ezt én nem tartom helyesnek, mert ezt a passzust is az egész beszéd szellemének figyelembe vételével kell interpretálni. Miről volt szó t. ház, annak idején, a mikor mint képviselő beszéltem ? Arról, hogy hangsúlyoztam azt, hogy lehetnek jogos követelések, de hogy azok nem minden pillanatban időszerűek, még pedig azért nem, mert nem lehet azoknak a követeléseknek kivívását minden pillanatban elérni. Azután azt mondottam, hogy a horvátok igazán szeretnék, ha a t. ellenzék elérné azt, a mit elérni kivan. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nem fogok szórói-szóra idézni, hanem csak az egésznek értelmét adom vissza. Azt mondottam, hogy az igen t. ellenzék, ha eléri czélját, ez Horvátországnak is javára szolgál. Miért? Mert a kiegyezési törvény világosan azt mondja, hogy Horvát-Szlavonországokban a hivatalos nyelv a horvát. Ez foganatosíttatott is, a minek bizonyítéka az, hogy a horvát-szlavón honvédségi kerületnél a szolgálati nyelv a horvát. (Egy hang a középen : Micsoda törvény alapján?) Argumentáczióm ekkor az volt, hogy ha lesz külön magyar hadsereg, akkor a kiegyezési törvény értelmében és szellemében Horvát-Szlavonországban az lesz a szabály, a mi most a honvédségnél. Azután beszéltem az időszerűségről és azt mondottam, hogy csak az igen t. ellenzék némely tagjának argumentáczióját akarom megvilágítani, vagy valódi értékére leszállítani, mert az egyik argumentum az volt, hogy 20 milliónyi nemzetnek van joga és ereje ezt kivívni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem igy volt! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Én csak ezt az egy argumentumot vettem fel és "'azt akartam megvilágitani, hogy ez a sillogizmus, a melyet az igen t, ellenzék egy, de talán több tagja is kifejtett, — a mi most mindegy — nem sillogizmus, hanem tulajdonképen parallelogizmus, mert a sillogizmusnak egyik tétele az volt, hogy 20 milliónyi embernek van joga és ereje, mi pedig 20 milliónyi nemzet vagyunk, tehát van erőnk ez idő szerint ezt kivinni. E szempontból akartam azt mondani, hogy ez a sillogizmus nem egészen jó. Erről a kérdésről azonban bővebben egyáltalában nem szóltam, mert nemcsak ezt az egy argumentumot hozta fel az igen t. ellenzék, hanem igen sok más súlyosabb argumentumot is. Az már most más kérdés, hogy jó volt-e az én érvelésem, vagy nem ? Más kérdés, hogy sillogizmus vagy parallelogizmus volt-e a t, ellenzék részéről, hanem az a fontos kérdés, hogy akartam-e vagy sem gitnyolódni. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Még az kellett volna! Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azt pedig | könnyű lesz nekem bebizonyítanom, hogy nem