Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

60 296. országos ülés 1903 Julius í-én, szerdán. állampolgárokból alakult magyar hadseregben érvényesítse, vagy az, hogy elismerte, miszerint a közös hadsereg a magyar államra és a magyar nemzetre teljesen idegen test.. (Zaj. Elnök csenget.) Már most, hogy elhatározásunkat véglegesítsük, a leghatározottabban a következő kérdéseket intézem az igen t. miniszterelnök úrhoz, a kitől őszinte és nyilt feleletet várok az esetben is, ha teljesíteni óhajtja, az esetben is, ha teljesíteni nem szándékozik. Azt kérdezem a t. miniszterelnök úrtól, hogy a közelebb beterjesztendő véderőtörvényjavaslatba bele fog-e vétetni a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg nyelvéül a magyar nyelv; bele fog-e vétetni a magyar katonai nevelő intézetekben a magyar tannyelv; bele fog-e vétetni a magyar zászló és a magyar czimer; bele fog-e vétetni továbbá a magyar hadsereg eskütétele a magyar alkotmányra, igen vagy nem ? (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) És ezen törvénybe foglalandó intézkedéseken kívül (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) — minthogy ez kizárólag a legfőbb hadúrnak jogkörébe tartozik — hajlandó-e nekünk ígéretet tenni arra vonatkozólag, hogy a minden magyar ember által szivéből gyűlölt Grotterhalte Magyarország területén felhangzaui nem fog? (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) T. miniszterelnök ur! Ha ezekre vonatkozólag akár igennel, akár nemmel határozottan nem válaszol, mi kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy azon egyoldalú hajlandóságunkat, a mely szerint további küzdelmünket abbanhagyjuk, nem fogjuk végrehajtani, hanem igenis, a hányan leszünk, annyian leszünk, de folytatni fogjuk az elkeseredett küzdelmet, mert az a meggyőződésünk, hogy most vagy soha. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Luby Béla: ügy van! Folytatjuk! Becsapott ! Nem lehet neki hinni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Gabányi Miklós: Nem vagyunk osztrák lakájok ! (Zaj.) Olay Lajos: Én magyar vagyok elsősorban és a nemzetet nem csapom be! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek, t. ház! Barabás Béla: A miniszterelnök ur tegnapi programmbeszédével sem a jelenlévő összes politikai pártok, — még a többséget sem veszem ki, — sem az ország nincs megelégedve. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kötelességszerüleg alkalmazkodnak hozzá, de lehetetlen, hogy itt egy ember is, ha kezét szivére teszi, meg lenne elégedve. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A pártok e tekintetben már tegnap nyilatkoztak és hogy magának a szabadelvű pártnak a gondolkozását is feltüntessem, hivatkozom Ivánka Oszkár képviselőtársam tegnapi felszólalására. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Arra sem felelt!) 0 egyenesen felhívta az igen t. miniszterelnök urat, hogy nyilatkozzék az iránt, mik azok a vívmányok, vagyis mik azok a magyar nemzeti sérelmeket orvosoló katonai irányzatok, a melyeket a miniszterelnök ur programmjába felvett és a melyekkel esetleg a nemzetet ki lehetne elégíteni? A miniszterelnök ur erre nem felelt. De ebből csak azt akarom konstatálni, hogy, ha Ivánka Oszkár, a ki — remélem — a szabadelvű párt nagy többségének a felfogását hangsúlyozta és tolmácsolta, nincsen megelégedve, hát hogy legyünk megelégedve mi, a kik folytonosan küzdünk ezért és a kik ezt a küzdelmet csak folytonos üres Ígérgetésekért feladni hajlandók nem vagyunk? (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) De hát mondjuk: leteszszük a küzdelmet, leteszszük a fegyvert és abbahagyjuk a felhatalmazási törvényjavaslat elleni harczot; már most azt kérdezem én a saját lelkiismeretemtől és önöktől: mit értünk mi el ezáltal ? Ugy jártunk, t. képviselőház, s illetőleg ugy járnánk, mint a csatavesztett, a hol az ellenfél visszavonul ugyan a támadástól, de ott maradnak füstölgő romjai házainknak, ott marad füstölgő romja a mi szent templomunknak és törekvésünknek, és ott látjuk majd letarolva törekvésünk erdejét, nemzeti ébredésünk dúsnak ígérkező vetését. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) De, t. képviselőház, ezen az áron a vesztesek csak mi lehetnénk. Az igen t. miniszterelnök ur békét akar és csak az akaratnál marad. Az igen t. miniszterelnök ur nem hogy békét hozott, állandó, hosszú időre tartó kilátással, nem hogy békét hozott, a mely mind a két érdeket: a harczoló és a küzdő felet kielégítette volna, még csak nem is fegyverletételt vagy fegyverszünetet akart, hanem egész egyszerűen kicsikarta tőlünk a fegyverletételre vonatkozó hajlandóságot. S hogy mennyire nem szándéka az igen t. miniszterelnök urnak a nemzeti sérelmek orvoslása a katonai téren, azt legeklatánsabban igazolta akkor, a mikor a kabinetbe azt a férfiút vette be, a kit dr. Tomasicsnak hivnak. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Leszkay Gyula: A nemzet ellenségét ideültetni, bársonyszékbe, szégyen, gyalázat! (Zaj. Elnök csenget.) Barabás Béla: Nem tudom, ismeri-e az igen t. miniszterelnök ur a horvát miniszternek azt a határozott kijelentését, a melyet egész fölénynyel vetett ide, s a melylyel arczunkba csapta, hogy csak akkor követeljünk magyar nemzeti nyelvet a hadseregben, ha a magyar államnak mind a 19 millió polgára magyar lesz. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: 20 milliót mondott. Zajos felkiáltások: Szégyen! Gyalázat! Ki kellene dobni!) Lengyel Zoltán: Ez az ut vezet a miniszteri székhez! (Zaj. Elnök csenget.) Barabás Béla: Milyen kilátásunk lehet nekünk, t. miniszterelnök ur, arra, hogy nemzeti