Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-296

296. országos ülés 1903 Julius i-én, szerdán. 61 törekvéseinkre irányzott küzdelmeinknek sikere lesz, mikor ilyen cselekedetével és tényével is úgyszólván arczulcsapja a mi nemzeti törekvéseinket. (Elénk helyeslés a szeísöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Akkor még nem tudta, hogy miniszter lesz! Kecskeméthy Ferencz: Azért lett miniszter! Ez a jutalom! Nessi Pál: Elég a nemzetet gyalázni és miniszter lesz az illető! Barabás Béla: T. ház! Reá kell, hogy mutassak egy másik fontos jelenségre, t. i. arra, hogy az igen t. miniszterelnök ur háta mögött jó vagy rossz kedvvel lévő többségi akarat miként vaczillált, hullámzott, változott. Mikor Széll Kálmán ült a miniszterelnöki székben, akkor a többség akarata az volt, hogy a létszám felemelésére szükség van. Ezt támogatták a nagy szükségszerűséggel, támogatták a nagyhatalmi kérdéssel, támogatták a fejedelmi akarattal és mindenféle nagy erővel. Mi akkor azt mondottuk, hogy lehetetlen erkölcsileg, hogy ez legyen a többség akarata. Formaliter azonban ez volt. Es mi ma az igen t. többség akarata ? A többség akarata az, hogy a miniszterelnök ur ez idő szerint rövid időre visszavonuljon szépen az előző többség akaratával támogatott katonai javaslatokkal, az ujonczlétszám felemelésével, de egyúttal az az álláspontja, hogy nemzeti engedményekről sem most, sem akkor szó nem lesz. Mi érvényesült akkor? Mit mondjak én erről a többségi akaratról? Vagy akkor nem volt komoly ez a többségi akarat, vagy most nem komoly. Nohát nem volt komoly sem akkor, sem most. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többségi akarat változott, hanem csak arra kívánok reámutatni, a mire reámutattam hónapokkal ezelőtt tartott beszédemben, hogy t. i. a többség formális akaratát nem fedezi a többséget alkotó egyesek meggyőződése és akarata. Az nem volt nemzeti akarat és többségi akarat akkor sem és nem az most sem. És t. ház a többségi akaratnak e hullámzása után mi történt, mi érvényesült most? Érvényesült az, — s ez a bécsi kéz munkája — hogy inkább visszavonultak a létszámemeléstől, semhogy nemzeti sérelmeink a hadsereg kebelében érvényesüljenek. Hát, t. h SrZj 63 äZ akarata az igen t. többségnek, hogy sohasem valósulhatnak meg nemzeti vágyaink és törekvéseink ? Akárki mondaná is ezt nekem a többségről, nem hihetem el. De hiszen, t. ház, ezeket a nemzeti törekvéseket mi egymagunk nem tudjuk keresztülvinni ; hogy keresztülvihetők legyenek, — ha mi akarjuk is — erre nézve nekünk az igen t. kormánytól Ígéretet kell nyernünk. (Helyeslés a szeísöbaloldalon.) Mert szabad-e egy komoly kormányról feltételeznem azt, hogy eljő ide kormányozni, és nyitva hagyott nagy kérdésekre vonatkozólag már előre lehetővé teszi és megengedhetőnek tartja az obstrukcziót ? Hiszen az nem volna komoly kormány! Ha az obstrukcziót el akarja fojtani, erre csak két ut lehetséges: vagy elhozza ide a nemzeti sérelmek orvoslását, vagy pedig következik a másik, a gonoszabb: az erőszak útja. Harmadik nem létezik. Akkor tehát, a midőn az igen t. miniszterelnök ur nyitva hagyta a nemzeti követelések kérdését és más kérdéseket is, akkor ő már tudta, sőt ez bizonyosság volt, hogy ha bennük a nemzeti érzésnek csak egy kis akarata megvan, akkor mi a jövőben obstruálni fogunk, már akkor megvolt az a hátsó gondolata, hogy az obstrukcziót vagy kiéheztetjük, vagy erőszakkal fogjuk elnyomni. (Ugy van! TJgy van! a szeísöbaloldalon. Nagy mozgás és zaj a bal- és a szeísöbaloldalon.) De, t. ház, föltehetó'-e egy ellenzékről, a melyhez azért közeledik a miniszterelnök, mert békét akar, s a mely ellenzék azzal a miniszterelnökkel szemben szintén azt mondja, hogy én is békét akarok, — hogy a jövőben belemenve a további küzdelembe, mindig csak obstruáljon ? (Helyeslés a szeísöbaloldalon.) Ez, engedelmet kérek, nem lehet a mi törekvésünk. Sem a kormánynak, sem minekünk azzal a tudattal, hogy a közelebbi időben obstrukcziók lesznek, a tárgyalásokba belemennünk nem szabad, Ennek végét kell vetni. (TJgy van! TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Az obstrukcziő helytelen; mi is elitéljük, mert az kész veszedelem az országra. Teljesen lehetetlen dolog az, t. ház, hogyha pl. tárgyaljuk ezt az 1899 : XXX. t.-czikket, akkor obstruálunk; hogyha jönnek majd a katonai javaslatok, akkor obstruálunk; ha jő a kiegyezés, akkor obstruáljunk, és ha jő a quóta, akkor ismét obstruáljunk. Hiszen ez egy bolond állapot! (TJgy van ! Ugy van! a szeísöbaloldalon. Zajos derültség a jobboldalon és a középen. Halljuk! Halljuk ! a szeísöbaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Kecskeméthy Ferencz: Önök csinálnak bolond helyzetet! Barabás Béla: És pedig olyan bolond állapot, a melyet az igen t. miniszterelnök ur teremt meg, mert nem tartja meg azt az igéretét és azt a határozott kijelentését, hogy ő békét kötni jött ide. (TJgy van! TJgy van! a szeísöbaloldalon.) Hát ha békét kötni jött, akkor szüntesse meg ezen bolond állapotokat, és legyen rajta, ha a nemzet jólétét akarja és itt kormányozni akar, hogy ezeknek itt egyszer, s mindenkorra eleje vétessék. (Elénk helyeslés a szeísöbaloldalon. Mozgás és zaj. Elnök csönget.) De hiszen minekünk sikerült egészen egyszerű gondolkozás utján belátnunk az igen t. miniszterelnök ur törekvésébe és abba a háttérben levő gondolatba, a mely őt a jövőben vezérelni fogja. (TJgy van! Ugy van! a szeísöbaloldalon.) A miniszterelnök ur egyszerűen azt akarja és azért kivánta tőlünk a fegyver letételét, hogy megszabaduljon a határidőhöz kötött kötelességek teljesítésének a nyűgétől, (Ugy