Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

44 !a95. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. koronát emeljük fel arra a magas piedesztálra, a hol a nemzeti élet sokszor salakos, sokszor zavaros hullámverése ne érintse." (Nagy mozgás a jobboldalon.) Mikor Széll Kálmán miniszterelnök itt a képviselőházban bejelentette a kabinet lemondását, határozottan kijelentettük azt, hogy ha az ő lemondása a régi rendszer újjászületését jelentené, akkor bennünket a legerősebb küzdők legelső soraiban fognának találni. (Tetszés a néppárton.) A miniszterelnök ur mai beszédéből, az ő személyes tulajdonságaiból és kabinetje összeállításából én azt vélem konstatálhatónak, hogy az ő uralma Széll Kálmán szellemében a jog, törvény és igazság folytatásaképen fog jelentkezni, és a mennyiben ezen feltevésünkben csalatkozni nem fogunk, már most kijelentem azt, hogy elvi álláspontunk sértetlen fentartása mellett ezen kormány ^ ellen is teljes lojalitással fogunk küzdeni. (Élénk éljenzés a néppárton.) Endrey Gyula jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy, mint előttem szóló t, képviselőtársam megnyugvással vehetnem tudomásul t. miniszterelnök ur imént elhangzott programmját. A t. előttem szóló részletesen ismertette az ő politikai álláspontját azon mozgalmakkal szemben is, a melyek itt a házban lefolytak és arra a konklúzióra jutott, hogy ha a t. miniszterelnök ur folytatja az előző kormány politikáját, részükről elismeréssel fog találkozni. Kétségtelen az, hogy alig találkozhatik ebben a házban valaki, a ki ne venné szívesen, ha bizonyos tekintetben a miniszterelnök ur politikája valóban folytatása lesz az előző kormány politikájának. De a t. miniszterelnök ur elhangzott programmja olyannyira ellentétben áll azokkal a vágyakkal, reményekkel és azzal az állásfoglalással, a melyeket' mi e házban képviselünk, hogy mi sem programmunk. sem pedig az általa elmondottak alajőán nem előlegezhetjük neki a hitelt ugy, mint a hogy azt t. képviselőtársam tette. A t. miniszterelnök ur nagyon határozottan a 67-es u. n. intransigens álláspontot foglalja el, a melyre nézve 35 év tapasztalata arról győzött meg bennünket, hogy épen ez az intransigens álláspont mely ezen országnak ugy gazdaságilag, mint közjogilag szerencsétlensége volt. (Ugy van I a szélsőbaloldalon.) Ha tehát ez irányban folytatja a t. miniszterelnök ur politikáját, akkor nekünk kötelességünk már ezen elvi állásnál fogva is vele szemben a rideg ellenzékiséget elfoglalnunk, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy azok a szerencsétlenségek, a melyek ebből a 35 éves politikai irányból származtak az országot, ha végleg elháríthatok nem is, legalább gyöngithetők legyenek. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur érintette az eseményt, a mely őt ide a kormány élére hozta. Az előző kormányelnök behozta az ujonczemelési törvényt, a mely előidézte azokat a mozgalmakat, a melyek elsodorták az előző miniszterelnököt és idehozták a t. miniszterelnök urat. Tisztába kell hoznom a magam részéről az én barátaimnak állásfoglalását ebben az ügyben, hogy a kormány és a nemzet tisztán lássa, milyen kiindulási pont alapján állottunk mi az ujonczemelési törvény ellen, hogy igazolva legyen állásfoglalásunk, a melynek következtében mi a miniszterelnök ur ajánlatait elfogadhatóknak nem tartottuk és nem tartjuk, s a küzdelmet ezentúl is folytatandónak tartjuk. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) Január 26-án volt a képviselőházban, az ujonczemelésró'l szóló törvény tárgyalásának első napja. Január 27-én terjesztette be az én t. barátom, Holló Lajos a mi határozati javaslatunkat, a melynek kiindulási pontja az, hogy az örökösödési törvényből az, hogy a véderő és a hadsereg oly közösségben maradjon és tartassák fenn, mint az most van, nem következik, mely idegen nyelvével, jelvényével, zászlajával, szellemével, művelődési eszközeivel kizárja a magyar nemzetnek oly gazdag és fényes múlttal dicsekvő ősi hadi és katonai erényeinek érvényesülését. Ez volt a kiindulási pont. Határozati javaslatunk kifejti azután, hogy a közös hadi szervezet nem felel meg régi törvényeinkből folyó nemzeti követelményeinknek, nem felel meg az általános hadkötelezettség feltételeinek és a modern hadtudomány, az európai hadrendszer és szervezet technikai s taktikai szabályainak és követelményeinek sem képezi egyedüli és kizárólagos feltételét. Ellenkezőleg, a két államnak egymástól való teljes függetlensége megköveteli, hogy mindkét állam haderejét a legfőbb hadúr vezérlete alatt önálló alapokon szervezze. Minthogy azonban — folytatja a határozati javaslat — jelenleg sem a hadszervezeti kérdések, sem az ország közjogi rendjének uj és megfelelő megállapítása nincs napirenden, ennélfogva a szőnyegen levő javaslat elutasítása mellett kimondja a képviselőház, hogy a kormány a ma fennálló törvények alapján haladéktalanul tegyen intézkedéseket a következők iránt: »1. Az összes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben kizárólag magyar tisztek alkalmaztassanak. Ezen tisztek magyar tannyelvű és kizárólag Magyarországon fennálló katonai intézetekben képeztessenek. A magyar honosság és az állam nyelvének teljes ismerete minden tiszttől, a ki a magyar hadseregben szolgál, megköveteltessék. A magyar tisztikar egy konkretuál státust képezzen. 2. A magyar hadsereg kiképzési és vezényleti nyelve az állam nyelve legyen. 3. A magyar hadseregben kizárólag az állam jelvényei — zászlaja és czimere — használtassanak. 4. A magyar hadsereg tagjai a magyar alkotmányra esküt tegyenek.