Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-295

295. országos ülés 1903 június 30-án, kedden. 45 5. A szolgálati idő két évre leszállittassék. 6. A katonai büntető-törvénykönyv és el­járás elkészíttessék. 7. A magyar hadsereg kizárólag az ország területén nyerjen elhelyezést.« Ezek voltak, t. képviselőház, azok a pon­tok, a melyeket mi január hó 27-én, midőn az ujonczemelési törvényjavaslat itt tárgyalás alá vétetett, a képviselőház elé terjesztettünk elfő gadás végett, azzal, hogy, a beterjesztett ujoncz­emelési törvény visszavonatván, a helyett a kormány ezen alapokon terjeszszen elő uj javas­latot. Ezen álláspontból indultunk ki a további vitákban, ezt az álláspontot fentartottuk az utolsó pillanatig (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) és fen tartjuk ezt az álláspontot ma is. (Helyes­lés a haloldalon.) Nagyon természetes tehát, t. képviselőház, midőn a t. miniszterelnök ur erre a mi állás­pontunkra megnyugtató nyilatkozatot tenni nem képes, akkor mi vele szemben is kényszerítve vagyunk ugyanazt hangoztatni, a mit az előbbi kormánynyal szemben, hogy t. i. mi e pontok megvalósításának követelésétől el nem állhatunk. (Igaz! TJgy van! a'baloldalon.) mert mi e pon­tok megvalósítását az ország érdekében állónak tartjuk és sem helyesnek, sem czélszerünek nem tartjuk azt, hogy most e kérdések feletti vita bármi ürügy alatt elodáztassék, illetőleg későbbre halasztassék. (Helyeslés a baloldalon.) Mert azt, hogy az ilyen közjogi kérdések folytonosan nyug­talanítsák az országot, és hátráltassák az ország szükségleteinek gondozását, kulturális és gazda­sági érdekének fejlesztését: sem helyesnek, sem czélszerünek nem tartjuk és abban a vélemény­ben vagyunk, hogy ez nemcsak az országnak, de a dinasztiának sincs az érdekében. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ha tehát a t. kormány azon meggyőződés­ben van, hogy föltétlenül szükséges, hogy az ország most már a rendes kormányzati, illetőleg parlamenti viszonyok közé térjen vissza, akkor nyugtassa meg ez a kormány az országot azon követelményekre nézve, a melyek megvalósítása a nemzet érdekében áll. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) E követelmények teljesítése nélkül igaza volna Zichy János képviselőtársamnak, a melyet megdöbbenve kellett hallanunk épen ebben a pillanatban, hogy t. i. e küzdelemből csak az országnak jut osztályrészül a veszteség. (TJgy van! a baloldalon.) Az országnak veszte­sége e küzdelemből nem lehet, az országnak haszna kell, hogy legyen. (TJgy van! a balol­dalon.) E pillanatban nem vagyunk képesek meghatározni, hogy valóban az ország közvéle­ménye miként fog ítélkezni felettünk, de ha a jelek nem csalnak, már is láthatni, hogy végtére is ezek a dolgok az ország közvéleményében annyira meg vannak érve, hogy azokat napi­rendről levenni, sem azokat elodázni nem en­gedi, s így azok megoldását sürgősen és állan­dóan követelni fogja. Ezeket óhajtottam a t. miniszterelnök ur programmjára megjegyezni és ezt az álláspontot ugy a képviselőház, mint az ország előtt kinyilvánítani. (Helyeslés a baloldalon.) Hertelendy Lászlő jegyző: Nagy Eerencz! Nagy Ferencz: T. képviselőház! Nem szán­dékoztam felszólalni a t. miniszterelnök ur pro­grammjának előadásával kapcsolatban, mert az a rokonszenves fogadtatás, melylyel azt e párt fogadta, ezt feleslegessé tette. (Hagy zaj a bal­és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Gyönyörű fogadtatás.) Polónyi Géza : Minek gúnyolódik ! Nagy Ferencz: Különben is, a minek erre nézve kifejezést akartam volna adni, azt már elmondta Ivánka Oszkár t. barátom. Ha most mégis felszólalok, ez csak azért történik, mert gróf Zichy János t. képviselőtársam olyan észre­vételeket tett épen a szabadelvű pártra és a nemzeti aspirácziókra nézve, a melyeket a párt részéről, nézetem szerint, egy pillanatig sem lehet megjegyzés nélkül hagyni. A képviselő ur utalt arra, hogy ebben az utóbbi küzdelemben tulajdonképen megbomlott a szabadelvű párt és maga a szabadelvüség és hogy az többé ez országban uralkodó tényezőnek el nem ismer­hető. Hát én kénytelen vagyok ennek határo­zottan ellentmondani. A szabadelvüpárt igenis megvan és meglesz, mert lennie kell. Barabás Béla: Minden az, csak nem sza­badelvű ! Nagy Ferencz: A kik az utóbbi idők tüne­teiből következtetnek arra, hogy talán a liberális párt és maga a liberalizmus ebből a küzdelem­ből mint vesztes került volna ki, hogy az többé az ország többségének nem kifejezője, azok igen csalódnak, és — merem mondani — a törvény­szerű, szükségszerű fejlődéssel és az ország érde­keivel ellentétben álló állást foglalnak el. B. Kaas ivor: Olvastuk Bánffytól! Nagy Ferencz: Lehet, hogy a liberális párt­ban magában bizonyos véleménykülönbségek keletkezhetnek, (FelJiáltásoTc a szélsöbaloldalon: Nagyon bizonyosait!) a kormányzati módszerre nézve. Ilyenek voltak azelőtt is, a nélkül, hogy ezért magát a liberális pártot a maga alapfun­damentumaiban megrázkódtatottnak vagy pláne csődbe jutottnak tekintették, mondották volna. A kérdés egyszerűen az: van-e Magyarországon szükség a liberális pártra és a liberalizmusra? Barabás Béia: A j>ártra nincsen szükség, de a liberalizmusra van! Nagy Ferencz: Hát elemezzük ezt, t. ház. A szabadelvű pártnak két sarkalatos programm­pontja van: Az egyik az ]867-i alaptörvény; a másik pedig, hogy a kormány a törvények meg­alkotásában és végrehajtásában a szabadelvű irányt folytassa. Én természetesen logikusnak tartom azt, hogy van egy párt, a mely azt mondja, hogy a 67-es alapot nem fogadjuk el, hanem visszamegyünk a 48-as alapra, de e mel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom