Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-314

444 314. országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. Olay Lajos: Tomasicsban! (Mozgás jobbról.) Gr. Apponyi Albert: Kérem szépen, én Tomasics t. miniszter urnak azt a bizonyos nyilatkozatát épugy nem tartottam szerencsésnek, mint a hogy, az ő saját előadása szerint, nem tartotta szerencsésnek a miniszter ur sem. Olay Lajos: Akkor minek lett miniszter? (Zaj.) Hazafiatlan! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Olay képviselő ur, ne méltóztassék közbeszólni. Lengyel Zoltán: Igazat mondott! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Lengyel képviselő ur.! Gr. Apponyi Albert: Azért nevezem nem szerencsésnek, mert a miniszter ur annak valódi értelmét maga megállapította. De egy nem szerencsés nyilatkozat nem jöhet tekintetbe a magyar állami közösség egységének fentartása mellett következetesen folytatott működésével szemben. (Helyeslés jobbfelöl.) De, t. képviselőház, menjenek csak vissza a lefolyt katonai vitákra; emlékezzenek csak arra az első beszédre, melyet báró Fejérváry Géza akkori honvédelmi miniszter itt tartott. Elhiszem, hogy az nem elégítette ki az önök kívánságát, az enyémet sem. De báró Fejérváry Géza teljes joggal mondhatta akkor, mikor az ő szándékainak őszinteségét kétségbe vonták: kérem urak, igy én még sohasem beszéltem, ma beszélek először ilyen irányban, s jelezte a haladást, mely a kormányzati politikában van. (Ugy van! Ügy van! jobbról.) És méltóztassanak azokra a nyilatkozatokra reflektálni, melyeket Sréter t. képviselőtársam, báró Dániel Ernő t. képviselőtársam tettBarabás Béla: De ezt az obstrukeziónak köszönhetjük ám! (Helyeslés a szélsöbahldalon.) Olay Lajos: Mind a mi működésünknek köszönhető! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: És ha a t. képviselő urak szeretnek a szabadelvű pártban létező különböző csoportokról beszélni, hát ennél az alkalomnál azt a körülményt is figyelmükbe ajánlom, hogy nem a szabadelvű pártnak a volt nemzeti párthoz tartozó csoportjában, hanem az úgynevezett ó-szabadelvüek csoportjában szóltak itt férfiak oly irányban, a mely irányban lehet mondani, az elvi különbségek és eltérések is elmosódnak, és melyben, hogy ugy mondjam, csak a taktikai, az eljárási, a haladásban való gyorsaságra vonatkozó kérdések domborodnak ki. Engedelmet kérek, mikor ilyen jelenségek mutatkoznak a képviselőházban és a kormány tagjaiban; mikor minden jel arra mutat, hogy, megengedem, ezen a téren való hosszú tespedés után, melynek fennállása volt egyik oka annak, hogy én húsz esztendőn át az ellenzéki padokon ültem, végre megindul a mozgalom ebben az irányban, hogy végre az időszerűségét a haladásnak ebben az irányban azok is belátják, a kik előbb ezt az időszerűséget, — mert csak az időszerűség kérdéséről lehetett szó (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) — tagadásba, kétségbe vonták; mikor ilyen biztató jelenségeket látnak arra nézve, hogy fejlődnek az eszmék, megnyílnak a szivek; mikor igy minden kilátás megvan arra, hogy talán nem olyan gyorsan, mint önök akarják, de haladni fogunk ily irányban fokozatosan, folytonosan, (Felkiáltások a szélsöbahldalon: Lassan! Lassan!) lassan, megengedem, de biztosan (Lilénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a szélsöbahldalon.) T. képviselőház: erről a lassúságról mondok valamit az uraknak. Most, hogy az aratás az országban megindult, a legtöbben, a kik földmiveléssel foglalkozunk, a mikor egy kis szabad időnk van, innen hazasietünk, hogy a mezei munkát ellenőrizzük és vezessük. Innen veszek tehát hasonlatot. (Halljuk! Halljuk!) A hűvös tavasz, a hűvös nyár kezdete után hátramaradtak a vetések és a gazda aggodalommal nézi, hogy késik, nagyon késik az aratás. És akkor azután jön egyszerre egypár napra a rekkenő hőség, megérik a gabona, gyorsan megkapja a kalász aranyos színét, de mikor azután lekaszálják, — a minthogy lekaszálni okvetlenül kell — csupa szorult szemet találnak. (Zajos éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Én nem az ilyen kényszeréréseknek vagyok barátja. Az a gazda szívesen várt volna még nyolez napig aratásával, hogy későbbi aratás mellett egészséges, bőséges aratást kapjon. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Barabás Béla: 35 évig vártunk! Gr. Apponyi Albert: De nem vártak 35 esztendeig. Mert az a mozgalom, a melyről most szólok, csak most indult meg. Engedelmet kérek, Barabás és Olay képviselő arak az imént azt mondták, hogy az egész mozgalom az önök obstrukeziójának érdeme. Barabás Béla: Annak bizony! Gr. Apponyi Albert: E szerint nyolez hónapos keletű, és mikor én annak gyümölcseiről beszélek, akkor a nyolez hónapról egyszerre átugranak a 35 évre. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház! Ez a válasz kérdésre is, a mely sokszor felém hangzott, a ki előbb oppoziczióban voltam és most itt vagyok: igenis egyik feladatom és feladatunk az, hogy a kölcsönös érintkezés és kölcsönös bizalom fejlesztése utján egygyé váljunk a nemzeti követelményekben, a nemzeti iránynak előmozdításában. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen. Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) És ha, t. urak, hathónapos obstrukezi ójuknak ilyen csodahatást tulajdonítanak, akkor legyenek kegyesek ennek a négyévi együttműködésnek is némi részt tulajdonítani abból az eredményből, a mely négyévi együttműködést lekicsinyelnek azzal, hogy azt mondják: csak a belügyek terén ért el némi eredményt. Hát a Magyarország belügyeinek kezelésében előállt igazabb, nagyobb szabadelvüség, a választási