Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-314
31b. országos ülés 1903 július 22-én, szerdán. 441 baloldalon: Nem a szónokot illeti!) Ha engem is illet, én nem szubszummáloin, nem veszem rossz néven, csak arra kérem a t. képviselőtársaimat, hogy különösen beszédem ezen részénél legyenek szívesek okoskodásom fonalát elfogulatlanul követni. (Halljuk! Halljuk!) T. barátomnak közbeszólására, hogy t. i. azért, mert káros a harcz, ne ujitsuk meg, banem küzdjük most ki, épen rá akartam térni. Káros lesz minden körülmények közt, ha megújítjuk. De először is honnan tudják, hogy szükséges lesz megújítani? Másodszor, honnan tudják azt, hogy ha megújul, nem sokkal kedvezőbb körülmények között, nem sokkal több erővel tudják-e folytatni ? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Harmadszor, ha pedig ez a harcz és az azzal járó megakadása a közéletnek mindenkor káros, hát akkor állítom — feltéve, hogy annak megújulása kikerülhetetlen, — hogy még akkor is kevésbbé káros az országra nézve annak későbbi megújulása, mikor időközben az országnak és a nemzetnek égető szükségleteiről már gondoskodtunk, mint annak folytatása most, azzal, hogy az^ államot összes életműködésében megbénítsa. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Holló Lajos: Mikor eszközöket szereznek a leveréshez! Élelmet adunk a szorongatott várnak ! (Zaj a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Nem tudom, hogy a t. képviselő urak miért gondolják azt, hogy a mennyiben ennek a harcznak — feltéve, hogy arra szükség van — felvételét elhalasztják, időközben az ellenfél fog erőt nyerni? Én inkább azt hiszem, hogy azon befolyásnál fogva a melylyel azon eszmék, a melyeket önök hirdetnek, a közvéleményre birnak, s a melyeknek győzelmes erejében önök biznak. kell, hogy ez a harcz és az azt támogatók nyerjenek erőt, és nem az azzal szemben állók. Holló Lajos: A hatalom eszközei a mi kezünkben vannak természetesen! Gr. Apponyi Albert: A hatalom eszközei, t. képviselő urak, ha az eszmék forrongása bizonyos pontig elért, azokat megállítani nem tudják. (Élénk Jielyeslés a jobboldalon.) Itt azonban még nincs vége a dolognak. Ez a harcz most megújul és folytatódik bizonyos előzmények után, (Halijuk! Halljuk!) a melyek annak karakterét különösen megállapítják. Az előzmény pedig a következő: azok a nemzeti követelmények, a melyek körül folyik a harcz, felállíttattak összeköttetésben az ujonczlétszámfelemeléssel. A legnagyobb ellenzéki párt, a mely eddig Kossuth Ferencz elnöklete alatt működött, mikor az indemnitás benyújtásának ideje közeledett, egy határozati javaslatot adott be, a melyben ő maga felajánlotta, hogy az indemnitást minden nehézség nélkül megszavaztatni engedj ha az azáltal nyert idő nem a véderőjava s l a tok tárgyalásának folytatására, hanem a határidőhöz kötött tárgyaknak elintézésére, elsőKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XVII. KÖTET. sorban pedig a költségvetésnek tárgyalására fordittatik. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Széll Kálmánnak! Nem fogadták el! Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Ezt az álláspontját, a melyet én nem helyeseltem, fentartotta az a párt akkor is, a mikor már a törvényenkivüli állapotba belementünk volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Hivatalos párt-határozat e tekintetben nincs, de sűrűn érintkeztem a párt kiváló férfiaival, — a kik azt mondták, hogy ezen az áron, ezen az utón, ezen a módon a kibontakozás útja mindig kéj szén áll. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az egyik előzmény. Az akkori niiniszi terelnök nem akart erre az útra lépni; (Egy hang a szélsobaloldalon: Elég baj!) bekövetkeztek az ismert események, a melyek Széll Kálmánnak a kormánytól való visszalépését eredményezték, bekövetkezett egy epizód, a melyre beszédem további folyamán visszatérni még alkalmam lesz, t. i. Tisza István képviselőtársamnak tájékozódása arra nézve, vájjon ő a kabinet-alakításra többséget nyer-e? Ennek meghiúsulta után jött gróf Khuen-Héderváry Károly, akkor még horvát bán. nem mint miniszterelnök, de mint ő Felsége kiküldöttje, azért, hogy tájékozást szerezzen magának, akkor már nem arra nézve, hogy többséget szerez-e a házban, hanem arra nézve, hogy a kisebbség lemond-e a rendkívüli eszközök alkalmazásáról bizonyos feltételek mellett. Mellesleg mondom, a kik kifogásolták azt, hogy gr. Khuen-Héderváry Károly nem ennek a háznak kebeléből emelkedett a miniszterelnöki székbe, azok ezzel nem egy közjogi követelményt, hanem csak a politikai konveniencziának egy tanát akarták jelezni, mert hiszen valamennyien elismerik — és nem is tagadják — a koronának azt a jogát, hogy kabinetalakitással bárkit megbízhat. De ha a politikai konvenienczia ezen tanával, és követelményével nem egyezett is meg az ő kiszemelése, — a mit mégis csak nagyon meg lehet érteni akkor, a midőn ezt a házat ki kell vezetni egy, hogy ugy mondjam, zsákutczából — és a midőn e háznak minden eleme egy bizonyos álláspont mellett már íixirozta magát, — gr. Khuen Héderváry Károly még a szükségesnél is többet tett, hogy az ő missziója politikai eredeténél ezen inkonveniencziáját kijavítsa, a mennyiben ő, mielőtt egyáltalában vállalkozott volna kabinetalakitásra, a parlament összes elemeivel kereste az érintkezést és csak ezen érintkezés sikerétől, eredményétől tette függővé, hogy kormányalakításra vállalkozik- e. A t. miniszterelnök ur különböző fogadtatással találkozott. A t. néppárttal ebből a szempontból tulajdonképpen nem kellett neki tisztába jönni, mert . . , Zboray Miklós: Csak az elnökkel! (Mozgás a jobb. és a baloldalon.) 56
