Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-314

440 3lk. országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. hogy mióta a magyar parlamentnek a működése megakadt, tagadhatatlanul erősebb akczióba lépnek Magyarországnak összes belső és külső ellenségei? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Természetes, t. képviselőtársaim, hogy ha azt mondjuk itt a házban egymással vitatkozva, hogy valami eljárásból valami következik, ez által távolról sem akarjuk azt, a mi következik, mint szándékot tulajdonítani az illetők akcziójának, hanem inkább azt mondjuk, hogy ez és ez bekövetkezik akaratuk, kívánságuk ellenére. De az tény, hogy azoknak az ellenségeknek mindegyike mozgolódik és mint a gabonatáblán, a melyen maga a gabona gyönge, nagy mértékben felüti a fejét a gaz, épugy, mióta Magyarország normális közélete meggyengült, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Régóta meggyöngült már!) meg van bontva az egész országban mindenütt a rend, Horvátországban épugy, mint a nemzetiségek lakta vidékeken és mindenütt. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nem látják-e, a mi előtt szemet szintén nem lehet hunyni, hogy Magyarországnak presztízse, Magyarországnak súlya (Élénk helyeslés a jobboldalon.) ugy a monarchia másik államával szemben, mint az egész európai közvéleményben azóta igenis, gyöngült és alábbszállt? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos : Csak német kommandóval lehet a presztízst fentartani? (Zaj. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!') Majd lesz jaresztizs, ha magyar állam leszünk. {Zaj. Halljuk! Halljuk!) Lengye! Zoltán: A többség nem akarja a magyar nyelvet! (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Apponyi Albert: Kérem, engem a közbeszólások nem zavarnak, hozzá voltam azokhoz szokva, vagyok is, ritkán is fordulnak elő, azért szívesen elfogadom azokat és esetleg egyikmásikra válaszolok is. A beállott anyagi hátrányokat talán ecsetelnem sem szükséges, mert ha ezt a két előző jelenséget t. képviselőtársaim egynémelyike, ugy látszik, tagadja is, mert azok oly jelenségek, a melyeket bizonyos elfogultság mellett lehet nem látni, de a mit nem lehet nem látni és nem érezni: az az a roppant anyagi kár, a melyet az ország az életbevágó kérdések megoldásának eloldázása által szenved, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és megbénulása az országnak abban, hogy gazdasági érdekeit kifelé érvényesíthesse. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Legyenek szivesek engem fokról-fokra követni. Ezzel én még nem mondom a végső szót. Ez még nem ítélet, ez nem a tétel, a melyet felállítok, ezek még csak tények. Az is bizonyos, hogy az exdexben magában való huzamos benmaradás alkalmatos a törvénytisztelet, az alkotmány iránti föltétlen tisztelet megingatására; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) ennek az állapotnak a megszokása, mert ezt már ugy iszszuk, mint a vizet, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) az ország alkotmányára föltétlenül káros és veszedelmes. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon: Sebek nélkül nincsenek csaták!) Igazat mond a t. képviselő, hogy sebek nélkül csaták nincsenek. De a ki a csatába megy, épen gondosan mérlegeli, hogy azon sebek és cmberéletáldozatok, a melyeket a csatában hozni kell, megfelelnek-e a stratégiai czélnak, a melyet a csata nyerése esetén elérni lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Holló Lajos: A magyar nyelv megérdemli! Gr. Apponyi Albert: Igenis a magyar nyelv megérné ezt is, ennyit konczedálok a t. közbeszóló képviselőtársamnak. De épen ezután fogok rátérni arra, vájjon ez forog-e kérdésben mostan ? Nem beszélek most általánosságban az obstrukczióról, hanem arról, a mi most van. Itt van tehát a sebesülteknek, a halottaknak, a nemzet erkölcsi és anyagi érdekei sérelmének egész sorozata. Olyan állapot, a mely, ha sokáig tart, mindenesetre mélységes, könnyen ki nem heverhető sebeket ejt e nemzet erkölcsi és anyagi életén. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Más erkölcsi károkat is fogok beszédem további folyamán még felhozni. Csata, a mint mondták, sebesülések és áldozatok nélkül nincs, de épen azt kell mérlegelni, hogy a csata győzelem esetén megéri-e azokat az áldozatokat, a melyeket érte hozunk? T. képviselőtársam azt mondta, a magyar nyelv megéri és én azt mondtam rá, hogy igaza van. De nem erről van most szó. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: De erről! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Nincs erről szó, hanem arról, hogy a magyar nyelvnek a joga abban a terjedelemben, a melyben önök azt érvényesíteni akarják, épen most ebben a pillanatban érvényesüljön-e, vagy pedig felvegyük-e a vitát erről egynéhány hónap múlva ? Erről van szó. (Élénk helyeslés és taps jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Barabás Béla: Tessék állást foglalni benne ! ígéretet tenni! Bakó József: Jobb ezt csak most elintézni! Holló Lajos: Nem akarjuk ismét megújítani a harezot, a mely ilyen károkkal jár. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert; Arra, a mit t. képviselőtársam mond, hogy ez a harcz annyi kárral jár és nem akarjuk megújítani, csak folytatni, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) nekem két megjegyzésem van. Az első az, hogy ez a közbeszólás konstatálja annak valódiságát, a mit én mondtam, hogy most tényleg nem a magyar nyelvről van szó, (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) hanem arról, hogy most hozzuk-e dűlőre ezt a kérdést. (Zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: ígéretet kapjunk!) Ugron Gábor: ígéretre nem adunk semmit ! Törvényben legyen! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: Tudom, hogy az a türelmetlenség, a melylyel most először találko' zom, nemes forrásból ered. (Felkiáltások a szélső-