Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-314

434 ,?Í4, országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. nyelve az legyen, a mi a szolgálati nyelv, t. i. addig, mig a hadseregnek szolgálati nyelve a német, a német. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Nagyon kérem a t. kormányt arra, hogy mielőtt a katonai büntető perrendtartás dolgában az utolsó szót kimondja és azt a ház elé terjeszti, ezt a kérdést rekonsziderálja, és találjon módot arra, hogy legalább ebben a nyilvános és ügyvédi képviselettel összekötött birói eljárásban a magyar nyelvnek jogait érvényesítse, {Helyeslés.) mert én nem képzelhetek magamnak akármilyen néven nevezendő birói organizmusokat és nyilvános birói tárgyalásokat ebben az országban, a melyek kötelezőleg német nyelven folynának. (Helyeslés a szélsöháloldalon.) Ha ezt a hadsereg mai szolgálati nyelvének logikai folyományaként állítják oda, akkor én egész tisztelettel megjegyzem, — a szolgálati nyelv kérdésére különben még át fogok térni — hogy 1889-iki álláspontomból kifolyólag, melyben én nem bolygattam a szolgálati nyelv kérdését, azt egy oly közjogi elvnek, a melynek logikai konzekvencziái lehetnek, mely arra igényt tarthatna, hogy az ő logikája érvényesüljön intézményeinkben és még ügyvédi karunknak szokásaiban és a reájuk szükséges tanulmányok keretében is, semmikép el nem ismerhetem. (Helyeslés jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) Én hiszem és bizom abban, hogy a t. kormány meg fogja találni útját és módját annak, hogy a katonai büntető perrendtartás ettől az intézkedéstől és annak ilyetén következményeitől távoltartassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek azok az észrevételek, a melyeket a honvédelmi miniszter ur előterjesztésére tennem kellett, mert mikor a t. kormány azoknak a követelményeknek mikénti teljesítéséről nyilatkozott, a melyeket én magaménak vallok és mikor ezekben a nyilatkozatokban foglaltatik valami, a mit én nem helyeselhetek, gondolom, vétenék a kormány iránti köteles őszinteség ellen, ha mindjárt nem figyelmeztetnék arra, hogy ezen az utón és annak a követelménynek teljesítését kielégítőnek nem találnám, ha hallgatnék és majd aztán csak annak idején állanék elő azzal, hogy azt, a mit már régen tudtam, előadjam. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez a konkrét kérdés áthidalást képez előadásomban arra a kérdésre, mely az utolsó helyzetet és az utóbbi vitákat dominálja, és a mely a magyar nyelv érvényesítésének kérdése a hadseregben. (Halljuk! Halijaid) Méltóztatnak tudni, a mint már előbbeni előadásomból következtethetni, hogy miután én megállok azok mellett a követelmények mellett, melyeket ennek az ügynek kezdeményezésekor felállitottam, uj követelményeket a dolog mostani stádiumában a magam részéről felállíthatni nem vélek, hogy én ezidőszerint épen ugy, mint 1889-ben, a magam részéről nem tűzöm napirendre ennek a kérdésnek közvetlen megoldását. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Ezt a magam részéről nem állítom fel feltételnek. Az én álláspontom teljes kifejtésére legyen szabad az 1889-iki véderő-vitára visszatérnem. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak emlékezni, hogy az 1889-ki véderővitában, mikor ez a kérdés tárgyaltatott, a hivatalos kormányálláspont az volt, hogy ebbe az ügybe nekünk nincs is beleszólási jogunk, hogy ezt az 1867 : XII. t.-cz., mint a vezérlet, vezénylet és belszervezet körébe tartozó részletkérdést, kizárólag ő Felsége intézkedési körébe helyezte és ebből u. n. rezervált felségjogot, — álljon ez, a hogy állani tud, a mi közjogunk szerint — kizárólagos felségjogot alkotott. Ezzel a felfogással én akkor szembeszálltam és annak czáfolatára elmondott beszédemből legyen szabad egynéhány részt felolvasnom, (Halljuk! Halljuk!) már csak azért is, mert én ma sem tudnám álláspontomat szabatosabban kifejteni, mint a hogy azt akkor körülírni iparkodtam. (Olvassa): » Midőn az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a ő Felsége alkotmányos jogainak értelmében, tehát fennálló törvények értelmében sorozta a vezérletet, vezényletet és belszervezetet az ő Felsége által intézendő tárgyak közé, e törvényekből, — t. i. azokból a régi törvényekből — és a tekintélyek eljárásából világos — mert én hivatkoztam a 48 előtti törvényekre, a melyek a magyar nyelvnek használatát szabályozták, hivatkoztam Deák Ferencznek követi jelentéseire — tehát azon törvényekből és ezen tekintélyek eljárásából világos, hogy a vezérlet, vezénylet és belszervezet kifejezése alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése nem, csak a katonai oktatás kérdése nem, csak az ujonczkiképzés kérdése nem, mert minderre ellenkező preczedens létezik.« Azután így folytattam: »Hát t. képviselőház, ezt mind ki kellett deríteni, mert ez csak konklúziója volt egy hosszú érvelésnek és lesznek még utána bizonyosan, a kik uj érveket is fognak találni. Ki kellett deríteni, mert a kérdés felvettetett és átvitték önök a politikai térről a közjogi térre. Am ha politikai értelemben beszélünk, akkor aztán másképen szólunk. Én igenis azok közé tartozom, a kik évek óta itt ülve, nem bolygatják a hadsereg szolgálati nyelvében azt az intézkedést, a melyet ő Felsége saját hatalmi körében tett és jogosan tett, mert a törvény! hozás többi tényezői nem vették igénybe beleI szólási jogukat. Én igenis azok közé tartozom, I a kik ma sem akarják bolygatni ezt a kérdést, j a kik ma sem akarják bolygatni, — tudom, I hogy ebben eltérek t. szomszédaimtól — a had! sereg belső szolgálati nyelvének kérdését, hanem tényleg ott akarják hagyni a mostam intézkedési körben, a mostani állapotban.« Majd be! szedem további folyamán ezt mondottam (olvassa): ! »Tudom azt, t. képviselőház, hogy a mi közjogi I viszonyankban az állami önállóság minden viráI gának felnyilása, teljes kifejlődése és igy az