Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-314

3lh. országos ülés 1903 Julius 22-én, szerdán. 433 én vagyok, politikai megbízhatóságában való hit meginogna. (Élérilt helyeslés a középen és jobbról.) De, t. képviselőház, épen ezzel kapcsolatosan mintegy kötelezve érzem magamat némi megjegyzést tenni a t. honvédelmi miniszter urnak a véderőbizottsághan tett némely nyilatkozatára, és pedig azért, mert ezek a nyilatkozatok részben azoknak a követelmények mikéntjével foglalkoztak, a melyekhez én ragaszkodom. Magától értetődik, hogy ilyen követelmény felállításának nem az az értelme, hogy akármit adjanak elő ezen a czimen, az már elég, hogy a feltétel teljesítve legyen, hanem kell, hogy az, a mi ezen a czimen történik, tartalmában is megfelelő legyen. (Ugy van! jobbfelöl.) Mindenekelőtt teljes elismeréssel kell itt adóznom a t. honvédelmi miniszter urnak már azért is, hogy a helyzet által teremtett kényszernek és kötelességnek a legnagyobb nyíltsággal és őszinteséggel eleget tett. (Helyeslés jobbfelöl.) Teljes elismeréssel kell lennem arra nézve is, hogy igen sok pontban mutatkozott az a határozott törekvés, az a határozott akarat, hogy a nemzeti követelményeknek eleget tegyen. (Ugy van! jobbfelöl.) De épen azért egyes pontokra nézve, a melyeket én, megvallom, nem tartottam kielégítőknek, meg kell tennem észrevételeimet. (Halljuk! Sálijuk!) És tehetem ezt a nélkül, hogy ellentétbe jussak azzal a nyilatkozattal, hogy én a jelenlegi kormányban bizom és azt támogatom, hiszen ugy a honvédelmi miniszter ur, mint a t. miniszterelnök ur kijelentették, hogy a miket ők előadtak, azok csak előzetes tájékozásul szolgálnak, tehát azoknak egyik pontja sem tekinthető a kormány utolsó szavának. (Ugy van! jobb felől.) Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy én nem tudok megnyugodni a magyarországi tisztek visszahelyezésének azon módszerében, azon gyorsaságban, vagy inkább lassúságában, a mit a t. honvédelmi miniszter ur előadásában jelzett. Ezért a felelőség nem terheli őt egy hajszálnyira sem; mert az az ő kormányralépése előtt történt, vagy helyesebben szólva, nem történt. Ha azonban abban a tempóban haladunk, akkor abból a követelményből, hogy a 68-iki királyi kéziratnak érvény szereztessék, évek hosszú során át nem lehet semmi. (Ugy van! balfelöl.) Itt, t. ház, egy félreértést, mely netalán — és ismétlem: netalán — fenforog, kell mindenekelőtt tisztába hozni, mert a történtekből az a benyomásom, mintha t. i. abból a körülményből, hogy a 68-iki királyi kéziratnak végrehajtása most ezen, t. i. az ujonczlétszám-felemelési javaslat alkalmából sürgettetett, az következnék, hogy ez a kötelezettség mintegy a do ut des-nek alapján akkor terhelné a hadügyi kormányt és mindazokat a kormányférfiakat, a kik közreműködnek, a mikor ez az ujonczlétszám már megszavaztatott. (Ugy van! jobb felöl.) Bocsánatot kérek, ez oly követelmény, oly joga és igénye a nemzetnek, mely már 1868. óta áll KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. fenn, (Elénk helyeslés jobbfelöl.) a melyre a nemzet az ellenértéket már teljesítette, midőn a 68-iki véderőt szervezte, létesítette és fentartotta, és a mely, hogy magam triviálisan fejezzem ki, nem olyasmi, a miért újból fizetni kellene. (Ugy van! jobb felöl.) Meg vagyok róla győződve, hogy a kormány is ebből a szempontból fogja fel a dolgot. Lehetetlen is, hogy más szempontból fogná fel. Lehetetlen, hogy a mennyiben hosszú időn át bizonyos elnézés folytán ezen királyi rendeletnek, mely pedig a nemzetnek garancziaként mutattatott be, kellő érvény nem szereztetett, a kormány, mihelyt az ő és az ország figyelme arra fordult, ne érezze annak szükségét, hogy a királyi aláírásnak, a mely különben régi törvényeinkkel és^ rendeleteinkkel egyezik, ^érvény szereztessék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én ezt a dolgot nem fogom fel és nem tekintem szőrszálhasogatás szempontjából; hanem csak látni akarom, hogy meginduljon komoly irányban a tevékenység e tekintetben. És valamint nehéz meghatározni, hogy hány hajszálnál kezdődik és végződik a kopaszság, ugy bona fide nehéz itten is egy számot mondani. Bona fide. teljes jóakarattal való megítélés mellett csak azt akarom látni, de igazán látni, hogy ez a törekvés a kormány részéről komoly felkarolásban részesül. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel együtt jár, miután az 1868-iki királyi kézirat végrehajtása nincs azzal kimerítve, hogy a magyar tisztek hazahozassanak, hanem azt kívánja, hogy a lehetőségig a magyar ezredekben csak magyar tisztek alkalmaztassanak : a következetes akczió abban az irányban, hogy a magyar csapatokat magyar tisztekkel ellássuk. (Általános helyeslés.) E tekintetben, megvallom, nem fogadhatom el bizonyos mulasztásoknak vagy lassúságoknak indokául az egyes tisztek egyéni felfogását. (Ugy van! a szélsöbalcldalon.) Nem mondom, hogy nem lehetnek egyes esetek, a hol az éveken át kialakult egyéni és családi viszonyok egyes emberre nézve méltányossá teszik, hogy bizonyos halasztást nyerjen, de egészben véve egy magyar közjogi követelménynek biztosításánál az egyesek akaratára vagy családi körülményeire való hivatkozást nem tartom méltányosnak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A másik pont, a melyre a miniszter ur előterjesztésében megjegyzést kell tennem, a katonai büntető perrendtartás kérdése. Én örömmel értesültem a miniszter ur előadásából, hogy ez az ügy most a végleges megoldáshoz igen közel jutott. De. ha általánosságban nem ismerem is annak a perrendtartásnak intézkedéseit, bár annyit tudok, — és ez vívmány — bogy az a szóbeliségnek, a nyilvánosságnak alapjára van fektetve és az ügyvédi képviseletnek a megengedésére; (Egy hang a szélsöbaloldalon: Német nyelvvel') bizonyos aggodalommal hallottam, hogy a büntető eljárásnak a tárgyalási