Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

420 313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. tudja boldogulását megalapítani. Ebből nem következik egyéb, mint hogy az uraknak is kötelességük felvilágosítani a miniszterelnök urat, a ki annyira el van kábítva a hatalom élvezetétől, hogy ébredjen fel és menjen minél hamarább, mert itt az ő számára hely nincsen. A számítás igen egyszerű. A miniszterelnök ur már most az országnak drága idejéből három hetet elfecsérelt ; (Egy hang jobbfelöl: 0 fecsérelt el ?) akkor, ha itt marad, elfecsérelne többet is, mert neki mi a kormányzást lehetetlenné fogjuk tenni. Ebből pedig okosan semmi egyéb nem következik, mint az, hogy engedjen helyet másnak, a kinél ezen személyi és tárgyi bizalmatlansági okok nincsenek meg, a kinek egyénisége garancziát képez számunkra, hogy a törvények szigorúan megtartatnak. Egygyel legyünk tisztában. Minél tovább tart ez a küzdelem, annál nagyobb áldozatokat követel a nemzettől. Ezért az önök hazafias kötelessége odatörekedni, hogy ez a küzdelem minél hamarább befejeztessék, és pedig nem mással, mint a mi küzdelmünk diadalával. A helyett, hogy azt hozta volna a t. miniszterelnök ur, a mit valamennyien óhajtottunk és vártunk . . . Kubik Béla: És óhajtanak önök is! Nessi Pál: ... és a mit szivükben akarnak önök is, — mert ha nem óhajtanák, nem volnának magyar emberek, - azt látjuk, hogy a miniszterelnök ur itt feláll és homályos czélzásokat, borongó kijelentéseket tesz, hogy ő esetleg a klotürrel is megbarátkozna, hogy esetleg a törvény világos parancsa ellenére a ház feloszlatásába is belemenne. Ezzel a két dologgal akarnék bővebben foglalkozni. (Halljuk! Sálijuk!' a szélsőbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Minél bővebben és alaposabban, hadd tanuljanak! Kubik Béla: Ha már az anyatejjel magukba nem szívták! Nessi Pál: Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy ha a szólásszabadság más parlamentben korlátozva van, miért nem lehet a mi parlamentünkben is. Ha bárki más felvetette volna ezt a kérdést, csodálkoznám rajta, de nem csodálkozom azért, mert épen a t. miniszterelnök ur vetette fel, a ki sem az országot, sem annak népét, sem annak érzelmeit nem ismeri. Oka ennek épen az, hogy milyen szomorú viszonyban vagyunk Ausztriával, oka az, hogy nem vagyunk szabad, önálló és független ország, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy nem rendelkezünk azon eszközökkel, melyekkel egy országnak rendelkeznie kell, (Ugy van! Ugy van! a szelsőbaloldalon.) hogy mindig és mindenben csak a saját czéljait valósithassa meg, hanem ki vagyunk szolgáltatva egy másik országnak és minden alkalommal, mindenütt a mi érdekeink kénytelenek háttérbe szorulni azért, hogy egy más, idegen ország érdekei istápoltassanak és előmozdittassanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a függőségi viszony Ausztriával, az a szomorú helyzet, hogy az ország felett egy idegen dinasztia uralkodik, a mely nem akarja magát azonosítani a nemzet legszentebb érzelmeivel, a mely nem áll a nemzeti törekvések élére, hogy azokat vezesse, hanem ellenkezőleg, a történelem 300 éves tanítása szerint a nemzetet le akarja törni, meg akarja fosztani szabadságától és függetlenségétől azért, hogy egészen magától és hatalmától tegye függővé: ez az oka annak, hogy életünket és vérünket fel kell áldoznunk a szólásszabadságért a magyar parlamentben, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert abban a perczben, midőn a jiarlamentben a szólásszabadság le lesz törve, ki van csavarva az utolsó fegyver a nemzet kezéből. (Ugy van! Ugy van ! a szelsőbaloldalon.) Egy nemzetnek, a melynek nincsen nemzeti dinasztiája, a melynek nincsen önálló hadserege, a mely gazdaságilag le van lánczolva, kell, hogy legyen egy fegyvere és ez a fegyver nem egyéb, mint a nemzeti képviseletben a szólásszabadság. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt megérti és kell, hogy megértse az utolsó magyar földmivelő is és szomorú, hogy nem érti meg Magyarország első tisztviselője: a miniszterelnök. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ez könnyen megmagyarázható. Az az utolsó földmivelő magyarul érez és magyar ember, mig a miniszterelnök ur, — nem tudom, hogy hol született, — de hogy nem érez magyarán, arról meg vagyok győződve, mert különben ezt nem. merte volna a magyar parlamentben elmondani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Bécsen keresztül jött! Nessi Pál: Mivé lenne ez a nemzet, ha kicsavarnák az utolsó fegyvert a kezéből? Hiszen látjuk azt, hogy most egy hét hónapos küzdelmet vívunk a nemzet legszentebb, veleszületett jogaiért, a nyelvéhez való jogaiért és itt ülneli önök, t. képviselőtársaim, a kik megtagadják a magyar nyelvet és magukat magyar embereknek merik mondani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Eel kellene pattaniok mindegyiküknek mint egy embernek a házban : a magyar nyelvért mindent megadunk, de a magyar nyelvet elvitatni, elvenni, elrabolni nem engedjük. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De önök ülnek ott nyugodtan, mintha nem is vér folyna ereikben és nincs, a ki felkelne önök közül ós azt mondaná: ez az ellenzék hazafias küzdelmet folytat, ennek az ellenzéknek igazsága van, ennek a nemzetnek meg kell adni azt, a mi minden nemzetnek ősi tulajdona: az ő nyelvéhez való jogát. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Önök a helyett, hogy minket támogatnának ebben a nagy hazafias küzdelemben, ellenkezőleg iparkodnak letörni a mi küzdelmünket, testvér testvér ellen harczol azért, hogy