Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. 421 az anyának ne adja meg azt, a mi őt jogosan megilleti. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a testvérharcznak meg kell szűnnie, kell, hogy önök végre öntudatra ébredjenek és kell, hogy eljöjjenek ide minket támogatni ebben a küzdelemben, hogy valamennyien együtt legyünk akkor, midőn idegen hatalommal állunk szemben. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hiszen nem lehet az, hogy a fiu apját, a testvér testvérét megtagadja akkor, midőn a legszentebbért küzdenek, a legszentebbért, a mit az embernek birni adatott. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények között, a midőn a nemzet ugy érez, a mint én azt mondom, még pedig az egész nemzet osztatlanul, minden egyes fiában, akkor jön egy tisztelt ur, a ki 20 év óta távol élt Magyarországtól, s bár zászlós ur volt, de a magyar viszonyokkal kevesett törődött, idejön és azt mondja, hogyha másutt lehet a szólásszabadságot korlátozni, miért ne lehetne itt, a magyar parlamentben. (Igaz! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Ez a szisztémája, nem is tud másként gondolkozni! Nessi Pá!: Én ugy érzem, hogy minden barátomnak az érzelmeit fejezem ki akkor, a midőn azt mondom, hogyha önök a szólásszabadságot le mernék törni ebben a házban, hogy akkor megszűnt a magyar nemzeti képviselet. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Nem lehet! Ettől ők is visszariadnak !) Abban a perczben, a midőn ezt meg akarják valósitani, megszűnt minden tárgyalás lehetősége e házban, mert nekünk kötelességünk minden erőnkkel, minden tehetségünkkel, ha kell, életünk és vérünk feláldozásával a szólásszabadságot megoltalmazni és megvédelmezni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: Nincs arról szó! Nessi Pá!: Én azt hiszem, hogy a szólásszabadság korlátozásának megakadályozásában számithatunk igen t. képviselőtársam támogatására is, mert a t. képviselőtársam mint magyar főúr, mint magyar születésű ember, mint apjának a fia, nem tagadhatja meg a magyar képviselőháztól a szólásszabadságot. Helyesen jegyzi meg itt Bakonyi Samu t. képviselőtársam, hogy még ha mondaná, még akkor sem hinném el, mert lehetetlen, hogy másként érezzen, mint mi érezünk, a mikor nemzeti dologról, nemzeti érdekről, a nemzet szabadságáról és függetlenségéről van szó. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az a lelkes hangulat, a melyet ez a számra nézve bár kis tábor itt elárul, bizonyítékát ,idja annak, hogy ebben a kérdésben valamenyayien egyek vagyunk. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) limesen köztünk különbség a tekintetben, hogy a szólásszabadságot magunktól elvenni nem engedjük, mert a szólásszabadságtól való megfosztás a magyar nemzetnek sirját ássa meg, a magyar nemzetnek temetőjelenne. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Babó Mihály: Ez az egyetlenegy fegyvere a jogos ellentállásnak! (Zaj.) Lengye! Zoltán: Nem kell zavarni a szónokot! (Derültség.) Nessi Pál: Hogy mennyire szükségünk van erre az egyetlenegy fegyverünkre, azt igazolja hazánk utolsó 400 éves szomorú története. Bármely lapját nyitjuk ki annak, azt látjuk, hogy mi a dinasztiát azért választottuk meg, azért tettük úrrá magunk fölött, hogy megvédjen minket a török és a Kelet ellen, és a helyett, hogy azok ellen megvédett volna, most a saját jármába akarja befogni ezt a nemzetet, le akarja igázni, le akarja törni függetlenségét és szabadságát, hogy szolgája legyen. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És a mig mi azt kívántuk, hogy a dinasztia minket keleti ellenségeink ellen védjen meg, addig mindig mi voltunk azok, a kiket odahurczoltak a harczmezőre, hogy megvédjük a dinasztiát, és akárhányszor vérünket ontottuk érette, hogy megmentsük, s hála helyett azzal fizetett • nekünk, hogy minket akart leigázni. Ilyen viszonyok között, t. képviselőház, midőn az ellentállást le akarják törni, a midőn ezt a nemzetet, mely mindig bátran harczolt szabadságáért és a nemzeti eszméért, igába akarták hajtani, a midőn 1687-ben kitörölték a nemzeti ellentállás fegyverét és 1723-ban a nemzet lekötötte magát az uralkodó család női ágának is: igy fűzték magukhoz a nemzetet, hogy letörjék, de nem hogy boldoggá, gazdaggá tegyék. Az osztrák politika mindig az volt, hogy a nemzetet koldussá kell tenni, mert a szegény ember gyenge, mig ha gazdag, hatalmas, boldog lenne, akkor ellen tudna állni és nem tudnák rabigába hajtani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ily körülmények között, midőn a dinasztia a nemzeti aspirácziókról tudni sem akar, midőn azt halljuk, hogy egy ember akaratán törik meg a nemzet százados küzdelme, midőn gazdaságilag is szegénynyé tették ezt az országot, akkor nincsen más fegyverünk, mint a szólásszabadság, a melylyel élni fogunk, a melyet letörni nem hagyunk egy becsempészett miniszterelnök kedvéért sem. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Kétségbe kell esni a politikai erkölcsök romlottságán, midőn a miniszterelnök ur megjelenésének körülményeit vizsgáljuk. 1894-ben a t. miniszterelnök ur ugyanazon misszióval, mint most, elment ugyanazon párt ugyanazon tagjaihoz és bebocsátást kért, de zárt ajtókra talált; most pedig az a párt kebelére fogadja, üdvözli és támogatásáról biztosítja, sőt épen olyan zajos tapssal helyesli az ő kijelentéseit, a melyek a nemzet ellen szólnak, mint helyeselte elődje szavait, a kinek egészen más kormányzati szelleme volt és a ki törvénytiszteletével az ellenzékben