Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. 417 nem vagyunk képesek, hanem kénytelenek vagyunk minden alkalommal egy egész napot igénybe venni, ennélfogva a kilátás az, hogy még 30 napig el fog tartani a vita az ő programmja felett. Az országnak és a hatalomnak azonban ujonezokra és adókra van szüksége, és legyen tisztában a miniszterelnök ur, hogy nem fogjuk megengedni, hogy a polgárok augusztus 1-én menjenek adót fizetni, hanem ki fogunk menni az országba és meg fogjuk kérni polgártársainkat, hogy egy törvénytelen kormánynak adót ne fizessenek, mert ha továbbra is fizetik az adót, akkor lehetővé teszik, hogy bármiféle kormány kormányozhasson a magyar nemzet és a magyar parlament akarata ellenére. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kiss Ernő; Állami tönköt szeretne ugylátszik! Messi Pál: Nem akarunk állami tönköt, nem is fog az bekövetkezni, hanem a legelső kötelessége a t. túloldalnak, hogy tessék bennünket megsegíteni abban, hogy a nemzet elérje sérelmei orvoslását. (Igaz!Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Majd Szolnokon meg fogják tanitani, mert ott magyar emberek laknak, nem granicsárok! {Zaj.) Nessi Pá! : Itt nem az a kérdés, t. képviselőtársam, Kiss Ernő, hanem az, hogy akarják-e a magyar nyelvet, vagy nem, akarnak-e közreműködni ebben a küzdelemben ? Mert ha nem, akkor az állami tönköt, ha bekövetkezik, nem mi okozzuk, hanem önök, és a felelőség csak önöket terheli. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De ettől nem is kell félnünk, mert hiszen annyi sütnivalója van ám még a bécsi hatalomnak, hogy ezt bekövetkezni nem engedi, mert abban a perczben vége van az ő képzelt nagyhatalmának, a mely perczben fizetésképtelen lenne a magyar állam, és ezért ezt megakadályozza azáltal, hogy azt, a kinek a személye akadályt képez, onnan eltávolítja. B. Solymossy Ödön: Ki jöjjön? Nessi Pál: Igen t. képviselőtársam azt kérdi, hogy ki jöjjön? Ez nem tőlünk függ, azt igen jól tudhatná, mert a miniszterelnök kinevezése a király felségjoga, mi ezt respektáljuk is, de a mi jogunk azután a miniszterelnököt akczeptálni és neki a kormányzást lehetővé tenni, vagy nem, Kubik Béla: Olyan miniszterelnök jöjjön, a ki a magyar nyelvet hozza be! (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: És bárki jöjjön, t. Solymossy képviselő ur, a ki nem hozza meg a nemzeti sérelmek orvoslását és nem biztosítja nekünk garancziális törvényünket, legyen .nyugodt, nem fog itt kormányozni ebben az országban; viszont bárki jöjjön, a ki ezt hozza, annak igenis lehetővé teszszük a kormányzást, (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert kötelességünk lehetővé tenni, mert kötelességünk arra törekedni, hogy ez az ország végre elérje azt a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. nyugalmat, a melyre oly nagy szüksége van, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a melyet anynyira áhit, de a mely nyugalmat ezen az áron nem akarja elérni soha. A nemzet ma már felvilágosodott és azt mondja nekünk: küzdjetek mindaddig, a mig czélt értek; ha szenvednünk kell, szenvedünk szívesen, nyelvünkért, zászlónkért szívesen eltűrünk mindent, de addig le ne szereljetek, a küzdelmet addig abba ne hagyjátok, mert nemzeti nyelvünk drágább nekünk mindennél. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Igen szomorú dolog az, mikor az ilyen független urak, mint báró Solymossy Ödön t. képviselő ur, a kinek az ország olyan sokat adott, a helyett, hogy az országot szolgálná, hogy a nemzeti törekvések élére állana, odamegy a hatalom árnyékába, hogy támogasson egy nekünk idegen, minket megrontani törekvő hatalmat. Azzal tisztában kell lenni, most a kérdés egyenesen fel van téve: magyarok vagyunk, magyarok leszünk-e, igen vagy nem? (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ezt akarja, akkor minket fog támogatni, ha nem akar magyar lenni, akkor maradjon a hatalom árnyékában és támogassa azt a kormányt, a mely Bécs akaratát akarja teljesíteni, a mely nem egyéb, mint Bécsnek -egyszerű postahivatala. Ilyen körülmények között, midőn azt látjuk, hogy a miniszterelnök ur semmit nem beszélt arról, a mi után a nemzet áhítozik, a mit a nemzet megvalósítani akar, midőn semmi garanczia nincs az ő személyében, midőn annyi személyi és tárgyi okunk van küzdeni, nevetséges azt követelni tőlünk, hogy ezt a nagy nemzeti küzdelmet abbahagyjuk, azt követelni tőlünk, hogy támogassunk egy kormányt, mely nem a nemzet javát akarja, hanem a mely a nemzet ellen akar dolgozni. Ezt elérni nem fogják soha és előttünk csak egy van: küzdeni és győzni, vagy itt maradni a porondon, de ebből engedni nem fogunk soha. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A t. elnök úrhoz, tekintettel arra, hogy még hosszabban akarok szólani ehhez a kérdéshez, azt a kórelmet intézem, legyen kegyes tiz percznyi szünetet adni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Nessi Pál képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Nessi Pál: T. képviselőház! Az előbb már czélzást tettem arra, hogy a t. miniszterelnök ur iránti határtalan bizalmatlanságomnak egyik oka az, hogy a t. miniszterelnök ur 20 évig volt horvát bán, és ezen 20 év alatt nem tudta megismerni azt a kis Horvát-Szlavonországot annyira, hogy ottan békés és nyugodt kormány53