Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-313
418 313. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. zást és a polgároknak békét és nyugalmat adó állapotokat tudott volna teremteni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyen férfi, a kinek ilyen múltja van, a ki egy ilyen kis tartományt nem tudott kellőleg kormányozni és nem tudta megismerni az embereket és viszonyokat, az akar most idejönni, hogy átadjuk neki azt, a mi nekünk a legdrágább : hazánk és nemzetünk sorsának intézését ? Ez az én lelkiismeretemmel nem egyezik meg, és azért kötelességemnek ismerem minden erőmmel küzdeni azért, hogy az ilyen férfiúnak a kormányzást lehetetlenné tegyem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kötelességemnek ismerem mindent elkövetni, hogy a t. miniszterelnök urnak ne legyen módjában hazánk sorsába tevékenyen befolyni. Mert nézzük csak azt, mit tett a t. miniszterelnök ur horvát bán korában Horvátországban, és ha ezt vizsgálni fogjuk, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ilyen múlt, ilyen tevékenység után nem lehet neki megengedni azt, hogy ő legyen Magyarország kormányzója. (Igaz! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A ki a horvátországi viszenyokat ismeri, a ki azokkal alaposabban foglalkozott, tudni fogja azt, hogy 1867-ben a kiegyezés megkötése alkalmával Horvátországban egy nagy magyar párt volt, a nagy unionista párt, a mely hiven kitartott Magyarország mellett és a melynek tagjai Magyarországnak épen olyan hű fiai voltak, mint Horvátországnak. És, t. képviselőház, ha ma elmegyünk Horvátországba és ott körültekintünk, azt látjuk, hogy nekünk ottan barátunk nincs, hanem minden horvát született ellenségünk, és én nem hiszem, hogy ma abból a nagy unionista pártból három embernél több volna. Josipovich Imre: Nem igaz! Popovics Vászin István: Nem igaz! Nessi Pál: Én azt hiszem, hogy három embernél több nincs, a ki igazán hive Magyarországnak és az uniónak. Ha máskép van, örülni fogok. Álljon fel Josipovich t. képviselőtársam, tárja fel a helyzetet, és nekem fog a legnagyobb örömömre szolgálni, ha t. képviselőtársam kimutatja, hogy tévedtem. De addig, a mig ezt beigazolva nem látom, a mig t. képviselőtársam csak tiltakozik, de nem bizonyít, engedje meg, hogy én kételkedjem szavaiban és azt fogadjam el igaznak, a mikép engem informáltak. /Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én már tavaly egy mozgalmat indítottam meg a mi pártunk kebelén belül, a melynek az lett volna a ezélja, hogy lemenjünk Horvátországba többen, hogy ott a viszonyokat és a személyeket alaposabban tanulmányozzuk és közvetlen tapasztalásból ismerjük meg, hogy tulajdonképen mi igaz a híresztelésekből és mi nem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Nagyon helyes lett volna, hogy már egyszer leleplezzük a horvát testvéreket ! Nessi Pál: Azonban, a kik ismerik a horvát viszonyokat, mind lebeszéltek ezen tervünkről, midőn azt velük közöltem, és azt mondották, hogy még sokkal jobban el fognak mérgesedni a viszonyok, mert meg fogunk győződni arról, hogy Horvátországban nekünk ma barátaink^ nincsenek. És itt van most, t. képviselőtársaim, az uj horvát bán kinevezése is. A horvát bán, a kit én személy szerint nagyon tisztelek, de a kiről azt hallottam, hogy ultra-horvát és Magyarországnak nem barátja — és a kinek kinevezését én épen ezért a mai viszonyok között szerencsétlenségnek tartom Magyarországra és Horvátországra nézve — azzal kezdte működését, hogy az államvasutak épületeiről a magyar felírást levétette, azért, hogy magyar és horvát czimeket írasson majd fel. Josipovich Imre: Törvényen alapul! Nessi Pál: Azt mondja a t. képviselőtársam, hogy törvényen alapul. Ezzel szemben konstatálom azt, hogy 1867 óta ez a törvény nem volt végrehajtva, hogy 67 óta ott más, mint magyar felírás nem volt és igy a helyett, hogy előre mennénk, visszafelé haladunk. Hát én azt tartom, hogy ilyen kezdet után, ezen első kormányzati lépés után, a horvát bán iránt bizalommal viseltetnünk nem lehet. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kötelességünk, hogy fokozott éberséggel vigyázzunk arra, hogy többé ilyesmi elő ne fordulhasson.^ Kubik Béla: És Jelasichként ide ne jöhessen ! Nessi Pál: Én azt tartom, hogy az uj horvát bán csak azért tette ezt meg, mert a régi horvát bánnal kontaktusban lévén, annak szellemében vél eljárni akkor, a mikor ott a magyar állam presztízsét elhomályosítja. 1867 óta a kapcsolat Magyarország és Horvátország között nem hogy erősebb nem lett, hanem ellenkezőleg a kötelékek lassankint és lassankint szakadoznak és Horvátország mindinkább távolodni akar Magyarországtól. Ily körülmények között nem lehet bizalommal viseltetnünk ezen kormányzat iránt. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a horvát elkeseredésnek és annak a mozgalomnak, melyet bátran lázadásnak, kis forradalomnak lehet nevezni, egyedüli oka a pénzügyi rendezetlenségben rejlik, hogy Horvátország nincsen megelégedve a közte és Magyarország között levő pénzügyi egyezménynyel és azt meg akarja változtatni ugy, hogy ismét Magyarország rovására gazdagodjék. Kubik Béla : Nem fizetünk még eleget rájuk ! Nessi Pál: Én minden áldozatra hajlandó vagyok akkor, mikor megvan a bizonyosság, hogy Magyarországot erősítem ezen áldozatokkal, hogy fokozom Horvátországnak szeretetét, ragaszkodását, hűségét szent István koronájához. Ha azonban ez a reménység nincs meg, ha ennek ép ellenkezőjét látom, akkor semmiféle áldozatra nem vagyok hajlandó.