Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-313

416 3l3. országos ülés 1903 Julius 21-én, kedden. a nemzet megnyilatkozhassak. Ez állott Széll Kálmánnal szemben, a kiben megbíztunk, de nem áll a miniszterelnök úrral szemben, a ki iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetünk. Issekutz Győző: Ez személyes politika! Nessi Pál: Kijelentettem az imént, hogy a személyeket az elvektől nem lehet egészen elválasztani. A személy ellen küzdünk az elv érdekében. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Lengyel Zoltán: Csak nem fogunk támogatni olyan embert, a ki az osztrák hadsereget támogatja ! Nessi Pál: Ha a t. miniszterelnök ur azzal áll elő, hogy a nemzetre akar appellálni, erre azt felelem: hogy ha jönne Széll Kálmán, akár Wekerle Sándor, akár más olyan ember, a kiben én megbizhatom abban a tekintetben, hogy a törvényeket szigorúan meg fogja tartani, hajlandó volnék neki megadni az indemnitást azért, hogy a nemzetre appelláljon. De önnek, t. miniszterelnök ur, a múltja olyan sötét, hogy ezt megtenni hajlandó nem vagyok. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A ki Horvátországban húsz év alatt ugy kormányzott, hogy huszévi kormányzása alatt csak azt tudta elérni, hogy lázadásban törjön ki a nemzet, a ki a magyart meg tudta gyűlöltetni Horvátországban, arra én Magyarország kormányzását nem bizom, A ki Horvátországban a körülményeket nem tudta felismerni annyira, hogy ezt az országot boldoggá tegye; a kinek a maga személyét el kellett volna távolítani onnan, hogy annak a népnek útjában ne legyen, arra az országnak, hazánknak kormányzását — hiszen nekünk ugy sincs egyebünk, mint hazánk — nyugodtan reábízni sohasem tudjuk. Hát tegyen le a t. miniszterelnök ur arról a reményről, hogy ebben az országban kormányozhasson. Tegyen le erről a reményről; mert itt megvan a szándék arra, megvan az akarat és most az erő is arra, hogy ezt lehetetlenné tegyük. A nemzeti sérelmek orvoslása nélkül, a gazdasági függetlenség garantálása nélkül ebben az országban többé kormányozni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt elfogadom a t, miniszterelnök úrtól is, mert az ördögtől is elfogadom, ha nemzetemnek, hazámnak valami jót hoz. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Mi nem azért küzdünk, hogy harcz legyen ebben az országban; hanem küzdünk azért, hogy az országnak békéje, nyugalma legyen, a melyre szüksége van, hogy produktív munkához foghasson, gazdasági erejét fejleszthesse, hogy népe jobb, boldogabb helyzetbe juthasson, (Ügy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tudjuk azt, tisztában vagyunk az iránt, hogy nem lehet egy csapásra megvalósítani a nemzeti követelményeket. Tudjuk, hogy nem lehet holnapra már a közös hadsereg magyar ezredeibe a magyar vezényszót behozni; tudjuk, hogy az önálló vámterületet felállítani egyszerre nem lehet. De a törvényes garancziákat meg lehet adni erre, és ez az, a miért küzdünk. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert már átment a nemzet vérébe, a nemzet köztudatába az, hogy gazdasági önállóság nélkül ez az ország boldog, gazdag, ez országnak népe megelégedett nem lehet; átment már ez a köztudatba annyira, hogy azt a népek szivéből kiirtani semmiféle hatalmi eszközzel nem lehet. Ha tehát e tekintetben a nemzet egy gondolatban egyesül, a nemzetnek minden rétege egy értelemben van, akkor azt onnan kitépni nem lehet; s akkor a kormányzó hatalomnak nincs más kötelessége, mint megtalálni a módokat arra, hogy a nemzet akaratát mielőbb hajtsa végre, hogy a nemzet minél hamarább belejusson abba az állapotba, a melyben a jog, törvény és igazság szerint már régen benn kellett volna lennie. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De ön, t. miniszterelnök ur, nem ezzel a programmal jött ide közénk. Ön azzal a programmal jött, hogy nem csinál semmit; ön azzal a programmal jött, hogy elhalasztja a katonai javaslatokat, a melyeket keresztülvinni nem tud, és ezzel szemben azt kívánja tőlünk, hogy adjuk meg a kormányzat lehetőségét, hogy adjuk meg annak a lehetőségét, hogy bennünket törvénytelen eszközökkel, jogtiprásokkal letiporhasson, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Felkiáltások: Mint a hogy Horvátországban!) hogy semmivé tegye a nemzeti ellenállást, mert ez Bécsnek nincsen Ínyére. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. miniszterelnök ur, mi már túl vagyunk azon, nekünk már megnyílt a szemünk, és a kinek még hályog volt is a szemén, annak is leesett róla és látja azt, hogy a miniszterelnök ur tulajdonképen mit akar ez országban. Én értettem volna, ha a miniszterelnök ur azt mondja: én nem kormányozni jöttem ide, hanem hogy békét és nyugalmat csináljak, és ha ezt elértem, akkor megyek. A miniszterelnök ur azonban egészen jól érzi magát a vörös bársonyszékben, mintha örökké ott akarna ülni. (Derültség.) Nohát miniszterelnök ur, nem rózsákkal van behintve az a bársony szék és rajta leszünk, hogy ne érezze ott jól magát és felcserélje azt más, kényelmesebb székkel. Lengyel Zoltán: Bosznia kormányzója is lehet! Leszkay Gyula: Osztrák miniszter is lehet! Nessi Pál: Én egészen őszintén beszélek. A miniszterelnök ur látja, hogy már három hete folyik a vita az ő programmja felett és én ugy vagyok értesülve, hogy ezen programmhoz még vagy 40-en akarnak hozzászólni. Miután pedig hála Isten a magyarokat megáldotta a magyarok istene azzal a tehetséggel, hogy nemcsak irni és olvasni tudnak, hanem beszélni is, és miután annyira meg van terhelve a szivünk, hogy panaszainkat egy fél óra alatt elmondani