Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-312

312. országos ülés 1903 Julius 20-án, hétfőn. 405 szerénytelen tanácsot, ha azt mondom, hogy a t. miniszterelnök urnak cselekedetei kétszeresen hivják ki a kritikát. Én ugy ismerem a miniszterelnök urat, hogy Horvátországban erőszakoskodott. Folyton vele ijesztgettek bennünket. Magam is megdöbbentem ettől; azt hittem, hogy csakugyan ez lesz az abszolutizmusnak első lépése ós Beőthy Ákos t. képviselő úrhoz, mint a parlament régi tagjához szaladtam, hogy kérdést intézzek hozzá, de ő megnyugtatott engem, hogy a miniszterelnök ur uri magyar ember, a ki régebben tagja volt a háznak is, nincs mit tőle félni. Kubik Béla: Csak rossz a természete! (Derültség a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Midőn igy a t. miniszterelnök urnak most már egyes kijelentéseit bírálat tárgyává tettem, őszintén mondom, nagyon jól esett hallanom azt a nyilatkozatát, a melyet Reich Aladár t. képviselőtársamnak tett. Azt hiszem. Fejérváry minisztertől sohasem hallottunk ilyen hangot, a ki megdöbbent annak a hallatára is, hogyha a magyar hadseregről Magyarországon beszéltünk. Ezt a hangot tehát szívesen hallottuk, csak az a kérésem, méltóztassék azt megtartani minden kérdésben, de méltóztassék nemcsak beszélni, hanem a szerint is cselekedni a közjogi kérdésekben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De az én garancziám a t. miniszterelnök személyét illetőleg, az. — és itt szabad legyen egy kissé ezzel is foglalkoznom, ha talán unalmas is leszek és naivnak látszom is. — hogy a miniszterelnök ur felesége magyar asszony... (Zaj.) Gr. Zichy Aladár: Ez persze országos ügy! Pap Zoltán: ... és hogy ő egy olyan családnak tagja, a melynek története össze van forrva Magyarország történetével. Ott van gróf Leiningen-AVesterburg esete, kinek, gondolom, Sisany Alice volt a felesége és a ki ennek a kedveért lett magyar honos, és vett részt a szabadságharezunkban, bár azelőtt az osztrák hadseregnek volt tagja, testvérei mint katonatisztek szolgáltak a szabadságharcz alatt, minél fogva ő saját testvérei ellen is harczolt egy asszony kedvéért. Ha már most igaz, — mint a hogy igaz, — hogy a Teleki család múltja olyan, hogy meg se tűrnének maguk között magyarellenes politikust, akkor engedelmet kérek, (Zaj a szeísöbaloldalon.) énnekem, a ki poéta is vagyok, (Derültség jobbfelöl.) ilyen erkölcsi rugók többet érnek, mint bármiféle jelszavak. Ha tehát én a miniszterelnök szakállára nem adok semmit, az jelenti a politikust bennem, e tekintethen nekem törvényes garancziák kellenek, mint a hogy később lesz szerencsém követelni is, de mikor egyéniségét birálom — hiszen politikai múltját itt a magyar parlamentben nem bírálhatjuk, mert még módot sem adtunk rá a miniszterelnök urnak, bár jobban szeretném, ha egyöntetüleg ütbetnők őt itt Kossuth Ferenczczel együtt, mint darabonkint — (Derültség.) — akkor engedjenek költői felfogásomnak is szabad szárnyalást. Én előttem igenis még a szakállánál is erősebb garanczia az, hogy felesége magyar aszszony, a ki egy olyan család gyermeke, mely nem is tűrne magyarellenes politikát. (Éljenzés a jobboldalon.) Ott van gróf Leiningen. Melyik magyar ember viselte magát magyarabbul és kire lehetett volna jobban bizni Komárom védelmét, mint épen gróf Leiningen-Westerburgra? Molnár Jenő: Az nem jó bizonyítvány a miniszterelnök mellett, a mit most mondtál: hogy csak a felesége által magyar ember. (Zaj.) Pap Zoltán: De jó bizonyítvány. Nekem az a hitem és meggyőződésem, hogy egy képviselőt, a ki a magyar képviselőháznak tagja, egy megyének pedig főispánja volt, a kinél soha nyomát nem láttam a magyarellenes cselekedetnek, azért, mert horvát bán volt, még nem lehet elitélni. (Zaj.) Molnár Jenő: Csak tessék ránk bizni! Pap Zoltán: Különben elmondja a t. képviselőtársam majd a maga véleményét. Egyébiránt ne féljen, nem fog engem ott találni, a hol támogatni kell a miniszterelnököt, mert kijelentettem, hogy egyike leszek leghevesebb ellenfeleinek ; de bocsánatot kérek, a mikor számolni kell egy politikusnak azzal a ténynyel, hogy ő miniszterelnök és tartósabban az fog maradni, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) mert ha teljesiti a nemzeti követelményeket, akkor ez elől kitérni nem lehet, (Zaj a szélsöbaloldalon.) én azon az állásponton vagyok és ezt bevezető beszédemben mondottam is, a mi különben alaptételem is, hogy ugy tekintem a miniszterelnököt, mint a ki tartósan fog kormányozni és hogy ilyen körülmények között mi az, mit tőle várok. Mindenesetre többet várok, mint rossz magyar politikusoktól, a kik annyiszor és annyiszor becsapták ezt a nemzetet. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ott van a magyar asszony szerepe Lehmann századosnál, a ki Rákóczy Juliankának kérésére bakaruhába öltöztette Rákóczy Ferenczet és Zrínyi Pétert, hogy czellájukból a vesztőhely elől elszöktesse őket. Hogy mire képes a magyar női sziv, azt igenis tudjuk, történeti példák is vannak arra, azért nekem ez is garanczia. De van nekem még egy garancziám, és ez az, hogy Széll Kálmán nem volt kegyeltje a királynak, ellenben a miniszterelnök ur határozottan kegyencze ő Felségének, és e tekintetben az ő esetleges előterjesztéseit sokkal komolyabban fogja venni. Bedőházy János: Legyen a nemzet kegyencze ! Pap Zoltán: Az alapfeltétel ez, mert ha nem ezen a fundamentumon áll, úgyis összefog alatta dőlni az a bársonyszék, mert ha nem igy kormányoz, akkor ennek nem lesz eredménye, de az én hiedelmem és reménységem, hogy ugy